Jáger Mari, a méregkeverő
„Jáger Mari és társainak borzalmas bűnügyében már a kúria is határozott. A szegedi kir. törvényszék még a múlt évi november hóban hozta meg a vádhatározatot, amelylyel a vizsgálati fogságban levő vádlottakat több rendbeli gyilkosság és csalás miatt helyezte vád alá. A nyolc vádlott közül csak egyet kímélt meg a vádhatározat, Köti Juliánna gyilkosát. Gulyás Kiss Sámuelnét, aki a vádhatározat meghozása előtt vagy két-három nappal a szegedi kerületi börtönben meghalt. Megölték a lelki gyötrelmek.” – írja a Vásárhely és vidéke című lap 1897 február 15-én megjelent száma.
Borítóképen: Jéger Mari, rajz
Ez még nem az ítélet volt, csak a vádhatározat, ami annyit jelentett, hogy a vádlottak nem húzhatták tovább az időt, meg kellett jelenniük – már aki élt – Hódmezővásárhelyen a városháza nagytermében, ahol a tárgylást tartják. Érdekes módon a kúria határozata nem tartalmazott időpontot, azt feltehetően a szegedi törvényszékre hagyta, mint illetékes bíróságra.
De mi volt ez a per, amiben nyolc vádlott volt érintett – később több is! -, és akiket kilenc rendbéli gyilkossággal, valamint szinte megszámlálhatatlan csalással és sikkasztással vádoltak?
Az idézett lap cikkének címe a „Méregkeverők Bünpöre”, az ügy fő gyanúsítottja pedig Jáger Mari volt, aki egyébként Szalai Mária néven született, de anyja vezetéknevét használta inkább.
Máskülönben pedig ismeretes volt özv. Arcsai Sándorné néven is, csak hát az ura időnek előtte elhunyt… És ez nem biztos, hogy véletlen volt!
Egy konkrét esetet említünk, ami rámutat az addig példa nélküli bűncselekmény-sorozat indítékára:
Annak idején a lapok Kóti Julianna cseléd haláláról és az ahhoz kapcsolódó tanúvallomásokról is részletesen beszámoltak. Kóti Julcsa egy ötgyermekes szabómester, Gulyás Kiss István cselédje volt, akit a házhoz a per előtt elhunyt feleség fogadott fel mindenesnek. Julcsa bérét természetben fizették, azaz élelmezésért és lakhatásért állt be szolgálni.
A 32 éves, láthatóan egészséges cselédlányt a gazda azon nyomban tizennégy temetkezési egyletbe íratta be, állítása szerint azért, mert „Vásárhelyen olyan sok fiatal ember halt meg hirtelen”.
Az egyleti tagsági díjat, a havi öt-hat forintot Gulyás fizette cselédje helyett, és amikor az meghalt, az egyletektől fel is vette az összesen 840 forintnyi biztosítási díjat – igazán kedvező üzletet kötött.
Az első orvosi jelentések szerint a cselédlány bélhurutban, majd a holttest exhumálása után némileg árnyaltabb lett a kép: szerecsikát, azaz higanymérget találtak a szervezetében. A mérget, amelyet Jáger Maritól kapott, por formájában maga az elhunyt feleség adta be a cselédlánynak, méghozzá profi módon: az orvos által felírt por formájú gyógyszereket cserélve ki.
A tanúvallomások alapján egy kiterjedt gyilkosságsorozattal szembesültek a lap olvasói, az esetek között Jáger Mari volt az összekötő kapocs. Kivétel nélkül mindegyik elkövető tőle szerezte be a mérget, hol a már említett szerecsika, hol arzén formájában. A vádlottak padján ülő Marit azonban nehéz volt vallomásra bírni.
Mari 1907-ben szabadult Márianosztráról, ahol saját bevallása szerint csipkekészítéssel foglalkozott, amivel az ott töltött évek alatt hatszáz koronát keresett. Ez a pénz vagy nem bizonyult elégnek, vagy Jáger Marin erőt vett a késztetés, hogy újból „munkába” álljon, mindenesetre 1909-ben ismét letartóztatták kétrendbeli gyilkosság miatt.
A recept ugyanaz volt, mint régen: mérgezés, melynek célja a haszonszerzés. Elítélték, a korábban kiszabott, de le nem ült éveket kellett Márianosztrán töltenie, végül 1913-ban szabadult.
1917 őszén, nyolcvanegy esztendős korában elhunyt Jáger Mari, a századforduló leghíresebb méregkeverője…
Sajnos voltak követői, a tiszazugi méregkeverő asszonyok, akik a szakértők szerint mintegy 300 embert tettek el láb alól!
