“János legyen fenn a János-hegyen” – A Libegő
A Libegő (maradjunk ennél a névnél, de még lesz róla szó!) a Zugligetből a János-hegyre vezető drótkötélpályás felvonó (függővasút) Budapest XII. kerületében. A libegő útvonala 1.040 m hosszú, a két állomása közötti szintkülönbség 262 m, és ezt a távolságot mintegy 12 perc alatt teszi meg. A tartókábel két helyen az oszlopok kerekei alatt, a többinél a kerekek felett fut. A természeti környezet önmagában is csodálatos, ahogy a fentről látható villa-épületek is, de az igazán nagy attrakció az a kilátás, amelyet ez az útvonal kínál!
Borítóképen: Kilátás a Libegőről
Az első „légi kötélpálya” megalkotását Adolf Bleichertnek tulajdonítják, aki diáktársával alapított vállalkozást 1874-ben, és már ekkor kaptak is kisebb megrendeléseket. Hazánkban jó 60 évvel később vetődött fel az ötlet, hiszen a János-hegyi Erzsébet kilátó okán megjelenő kirándulók tömegeit kiszolgálandó 1933-ban ifj. Hantos István mérnök egy függővasút terveivel állt elő, ami a Zugliget és János-hegy között közlekedett volna.
A mérnök meg is kapta az engedélyt, az előkészítő munkálatok is elkezdődtek, de – általunk ismeretlen oknál fogva – az építkezés igazán nem indult el.
Az 1940-es évek elején a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. karolta fel az elképzelést, és újra terveket készíttetett. A megépülést azonban a második nagy világégés megakadályozta.
1945 tavaszán aztán komoly fordulat látszott, ugyanis a drótkötélpályás közelekedést egy egészen más szinten képzelték el akkoriban a környéken, ugyanis egy egész hálózat szerepelt a tervekben. Elsőként az Óbuda széléről a Hármashatár-hegyre vezető kötélpályát akarták megépíteni. De ez a terv sem valósult meg… Érthető, hiszen az újjáépítéshez sem volt meg minden erőforrás.
A tervek, a különböző elképzelések ellenére tehát jó ideig valójában nem történt semmi, és talán ezt elégelhette meg Budapest XII. Kerületi Tanácsa;
Határozatot hozott, hogy 1968-ban egy kötélpályavasút építési munkálatait el kell kezdeni.
Frankó Endre korábbi Puma vadászpilóta tervei alapján indult meg az építés.
A minisztérium a beruházás mellé állt, és az Út- Vasúttervező Vállalat (UVATERV) szakmai munkája biztosítékot jelentett az ország első kötélpályájának szakszerű megépítéséhez.
Az építkezés 1969. március 24-én megkezdődött. A munkálatokat Pataki László irányította, s ő lett az első üzemvezetője is a kötélpályának. Az építkezés fővállalkozója az Országos Bányagépgyártó Vállalat volt.
Végül valamivel több, mint egy év alatt megépült a pálya, és 1970 augusztus 19.-én megtörtént az átadás, első utasként dr. Csanádi György, közlekedés- és postaügyi miniszter és felesége próbálhatta ki az újdonságot.
A pálya egyébként magyar tervezés és kivitelezés, egyedül a drótkötél osztrák. Eredetileg is ezzel építették meg, de 1991-ben egy felújítás során magyar gyártmányúra cserélték, ami azonban nem felelt meg, ezért ’92-ben visszatértek az osztrák drótkötélhez.
Ami külön érdekesség még, hogy a pálya úgynevezett egyköteles kiépítésű, ami biztonsági kérdéseket vet fel – éppen ezért sarkalatos kérdés a drótkötél minősége! -, de ezzel az üzemelés során soha nem volt probléma, mert a szerkezetet 8-10-szeresen túlméretezték!
Az első magyar kötélpálya neve eleinte szakmai körökben „jánoshegyi kötélpálya” illetve „zugligeti kötélpálya” volt. A kerületi önkormányzat pályázatot írt ki, ahol bárki javasolhatott nevet. Több tízezer javaslat érkezett. Végül a zsűri a javaslatok között nem szereplő libegő nevet adta a drótkötélpályának.
Az ötletet valószínűleg a „Lebegő” névjavaslat adta. A hivatalos név „Jánoshegyi Légpálya” lett.
És egy aktualitás a végére:
Július 15-én a BKV – a Zugligeti Libegővel – ismét csatlakozik az ország hat pontján megrendezett Libegők Éjszakája rendezvényhez. Az eseményre korlátozott számban árusított belépők már megvásárolhatók a Deák téri Földalatti Vasúti Múzeumban.
És ne feledjük, hogy a János-hegyről elérhető a Gyermekvasút, ahol könnyen “beleszaladhat” akár egy ilyen programba is az ember, de ha éppen nincs ilyen, a kisvasút önmagában is egy nagy élmény:
