Jó béke, vagy rossz béke? Szatmári békekötés, 1711

A szatmári béke a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés. Tény, hogy II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem ekkor Lengyelországban az orosz cárral tárgyal, és Károlyi Sándort csak időhúzó tárgyalásokra hatalmazta fel gróf Pálffy János tábornaggyal, aki a magyarországi császári haderő élére Sigbert Heister helyére nevezett ki a bécsi udvar, a rendek mégis támogatták a békekötést, de ez még nem jelenti azt, hogy jó, avagy rossz békét kötöttünk akkoriban a Habsburgokkal.

Borítóképen: A Szatmári békekötés záradéka, a nemesi aláírásokkal

Mielőtt megválaszolnánk a kérdést, rögzítenünk kell egy pár olyan tényt, ami a kor nem minden esetben egyértelmű viszonyait tisztázza.

– A labanc kifejezést kezdetben szűkebb körben alkalmazták a Rákóczi-szabadságharc idején, ugyanis kizárólag a többségében német Habsburg-hű csapatokat nevezték így, de a későbbiekben már kiterjesztették használatát a bécsi udvar magyar párthíveire is.

– A kuruc szó eredetére több magyarázat is van, de ami tény, az, hogy 1671-ben az egri beglerbég így nevezte a magyarországi szökevényeket. Ezután a szó gyorsan elterjedt és 1671-1711 közötti magyar, szlovák és török szövegek egyaránt ezt használták a magyarországi és észak-erdélyi Habsburg-ellenes felkelés résztvevőinek megjelölésére.

Fontos tehát tudni, hogy a kuruc-labanc ellentét jóval korábbra datálható, mint a Rákóczi-szabadságharc kipattanása!

Azért volt fontos tisztázni a két szó jelentését, mert ez részben megfejtést ad arra, hogy kik voltak a szembenálló felek. Ezen a ponton pedig vissza kell lépnünk pár évet, ugyanis a török elleni harcot a magyarok soha nem adták fel, viszont a császáriak a harmincéves háborúval voltak elfoglalva (1618-1648), mely egyrészt a császári hatalom és az abszolutizmussal szembeszálló választófejedelmek, másrészt az európai hegemóniáért küzdő a Habsburgok és a Bourbon-dinasztia harca volt.

Zrínyi Miklóst 1647-ben horvát bánná nevezik ki, Nádorrá azonban nem tudja kineveztetni magát, így II. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez fordult, mert benn látta a nemzeti összefogás letéteményesét, azonban a fejedelem a szászfenesi csatában 1660-ban verséget szenved a Szejdi Ahmed, a budai pasa vezette csapatokkal szemben, így Zrínyi álma nem valósulhat meg…

Miután ekkor már lezárult a harmincéves háború, Zrínyinek nem marad más lehetősége, mint kiprovokálni egy török támadást, amibe már a császári csapatoknak is be kell avatkozniuk! Zrínyi közben a Mura bal partján – a török engedélye nélkül! – elkezdi kiépíteni Zrínyiújvárat, ami szintén casus belli (háborús ok) lehet a töröknél.

Ez – valljuk be! – igen kockázatos vállalkozás volt, és mivel I. Lipót szégyenteljes módon, a szövetségesek, és a magyarok ellenében kötötte meg, végül bukás lett belőle…

Hogyan? A bécsi udvar hathatós közreműködésével… Ugyanis Zrínyi ténykedésének betudhatóan, na meg miután a törökök kis-ázsiai felkelések és a perzsa támadások rendezésével haderőt szabadíthattak fel, 1663-ban egy nagy hadjáratban – élén Köprülü Ahmeddel – Bécs ellen indul.

Ekkor Zrínyit már leváltották a dél-dunántúli erők éléről és helyére Raimondo Montecuccoli tábornokot nevezték ki főparancsnoknak, akinek elsődleges feladatának Stájerország és Bécs megvédését tekintette, így a meginduló török seregek ellen nem bocsátkozott harcba, csak amikor azok már Szentgotthárdnál jártak…

Montecuccoli szétveri a török sereget, győzelmet arat, I. Lipót viszont a vasvári békét olyan feltételekkel köti meg, mintha a törökök győztek volna!

A felek megegyeztek, hogy kivonulnak Erdélyből és hogy Zrínyiújvárat tilos újra felépíteni. Ezen felül a Habsburgok még 200 000 arany forint ajándékot is küldenek a szultánnak, valamint a felek kereskedelmi szerződést is kötöttek. Bécs francia támadástól tartott, ezért a kérdést mielőbb le akarta zárni.

A rendek rájöttek, hogy nem bízhatnak a Habsburgokban, ezért Wesselényi Ferenc nádor a Wesselényi-féle rendi szervezkedés (1666–1671) élére állt. Válaszként Miután Zrínyi Pétert, Nádasdy Ferencet és Frangepán Ferencet a magyar rendi alkotmány éles megsértésével kivégezték, I. Lipót nyílt abszolutizmust vezetett be! Erre hamarosan megérkezett a válasz, a Thököly-felkelés (1672–1678), amire Lipót engedményekkel válaszolt; az 1681-es soproni országgyűlésen enyhített az abszolutizmuson.

Thököly ennek ellenére folytatta a harcot, 1682-ben elfoglalta Kassát és Füleket, és ezzel létrehozta a Felső Magyarországi Fejedelemséget (1682–1685). Így rövid ideig az ország négy részből állt.

Fontos leszögezni: I. Lipót a Magyar Királyságot – helyesebben annak több részre szakadt területeit – kifejezetten önös érdekei alapján használta, a török elleni harcot az önvédelmen túl a magyar területek feletti hatalma kiteljesítésére használta!

Nem csoda hát, hogy amikor 1683-ban 150.000 fős sereg élén Kara Musztafa pasa vezetésével megindul, vezérei vezérei Murád Giráj kán, I. Apafi Mihály és Thököly Imre voltak! A részletek ismertetése nélkül; a kurucok harca jóval korábban elkezdődött, mint a Rákóczi szabadságharc, ennek pedig központi figurája volt Thököly, aki…

Több alkalommal is tárgyalásokat kezdeményezett a bécsi udvarral, de próbálkozásai soha nem vezettek eredményre!

A magyar uraknak tehát igen nyomós okuk volt az elnyomó Habsburgokkal szembe menni, ugyanakkor az 1683-as támadás Bécs ellen háborús okká vált, mér csak azért is, mert…

A Habsburgoknak nem kellett francia támadástól tartaniuk, miután 1684-ben XI. Ince pápa nagy diplomáciai erőfeszítések árán létrehozta a Szent Ligát (Liga Sacra).

Lipót ugyan egyedül, csupán örökös tartományai erejére támaszkodva gyengének érezte magát a küzdelem folytatására, de a szövetséghez csatlakozott a Habsburg Birodalom mellett Velence, a Lengyel–Litván Unió, Bajorország, Oroszország, Brandenburg és Szászország és titokban az Erdélyi Fejedelemség is.

XI. Ince pápa meggyőzte XIV. Lajost, hogy függessze fel az 1683-ban indított Habsburg-ellenes háborúját.

Hosszas harcok után végül 1699-ben kötik meg a karlócai békét, melynek értelmében a Temes-vidék és a Szerémség keleti része kivételével az összes magyarországi terület és Horvátország Habsburg-fennhatóság alá került.

A mű tehát beteljesedett; amit I. Lipót elkezdett, azt be is végezte! A török kiűzését a magyarországi területek totális fennhatóságának megszerzésére használta fel!

Ezzel azonban nem szűnt meg – mint hamar kiderült, nem felszabadítók, hanem újabb hódítók érkeztek a magyar földre! -, hanem minden addiginál kiélezettebbé vált a helyzet a kurucok és a labancok között! Ennek lett eredménye az 1703-ban kezdődött Rákóczi-szabadságharc, és ezt zárta le végül a szatmári béke.

A béke főbb pontjai:

• Büntetlenséget ígértek a kurucok számára.
• A nemesség megtarthatja kiváltságait, ha hűséget esküszik a Habsburgoknak.
• A jobbágyok megtarthatják a kiváltságaikat.
• Vallásszabadságot ígérnek.
• Magyarország és Erdély alkotmányának tiszteletben tartását.

A szatmári béke eredményei:

• Közkegyelmet biztosított.
• A kuruc sereg május 1-jén letette zászlóit a majtényi síkon, a katonák fegyvereiket megtartva hazatérhettek.
• A király szavatolta Magyarország és Erdély szabadságjogait.
• Ígéretet tett az alkotmány visszaállítására, a szabad vallásgyakorlatra, az országgyűlés összehívására.
• A rendeket sértő idegen intézményeket és méltóságokat megszüntették.

II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem semmiképpen nem tartotta lehetségesnek a hűségesküt (egyébként a hűségesküt tevők az akkor már az akkor már két hete halott I. József német-római császárra, magyar és cseh királyra tették le!), így soha nem tért haza.

A béke tehát véget vetett egy igen zaklatott korszaknak, ugyanakkor ez az az időszak, amikor folytatódik a magyar várak lerombolása, III. Károly pedig 1709–1723 között;

Budára és környékére, Tolna, Baranya és Somogy megyékbe, a törököktől visszafoglalt Bánságba, a Rákóczi-szabadságharc idején elpusztított Északnyugat-Magyarországra, erdélyi területre, de máshová is több százezer német parasztot telepített. Az utóbbi területeken a magyaroknak tilos volt a letelepedés.

Ezeket a korlátozó intézkedéseket pedig majd csak Mária Terézia oldja fel – részben…

Így utólag azt kell mondanunk, hogy ezek a körülmények még mindig nem mutatják meg egyértelműen, hogy jó, avagy rossz békét kötött Károlyi Sándor, arra viszont rámutat, hogy a béke másik oldali érintettje – látszólag betartva a békemegállapodást – más eszközökkel igyekezett felszámolni a magyarságot, mint önálló nemzetet.

Ha ez nem is sikerült, azt azonban kijelenthetjük, hogy a Habsburg Birodalomba való betagozódásnak gazdasági értelemben inkább pozitív hatásai voltak (de nem kivétel nélkül!), azonban a nemzetre nézve bizony egyértelműen negatívak.

A békeszerződés tehát önmagában nem volt rossz véleményünk szerint, viszont a Habsburg-ház meglehetősen magyarellenes magatartása már az 1700-as években magában hordozta azt, ami végül 1848-ban pattant ki!