„Jobb valaha mint soha sem”, avagy a magyar nyelv megmentése

1789. október 14.-én jelent meg a Mindenes gyűjtemény második negyede, melyben egy igazán fontos írást találtunk arról, hogy bizony a magyar nyelvet korábban igencsak elhanyagolták, és – nem kis részben eleink hibájából, állítja a szerző – a német lett a hivatali nyelv… De volt más baj is, amit orvosolni kellett! Mi a cikket idézzük most:

Borítóképen: A kiadvány fedlapja

„A’ bolcs Cátó öregségében kezdett Görögül tanulni. Igaz hogy jobb lett volna, ha ifjantan megtanúlta volna; de minthogy akkor elmúlatta, nem szégyenlette az iteg-esett hibát vénségében is kipótolni, és sok hasznát vette.

Most mikor mint a’ mézet gyűrytő méhek,úgy szorgalmatoskodnak minden felöl az Érd. Hazafijak , hogy kedves nyelvünket gyarapítsák, így sohajthatnak sokan magokban :

Jaj késő már a’ Magyar nyelvet bővíteni, eddig kellett volna!

Igaz, hogy jobb lett volna ez előtt negyven ötven esztendőkkel; de ha e’ részben nagyon gondatlan ’s előre nem látó Eleink ezt elmúlatták , legalább a’ mennyire még lehet, igyekezzük kipótolni megesett hibájokat.

Ama mi Hazánk’ édes Anyja az áldott emlékezetű Mária Therésia, a’ ki az ő örökségéért életeket nem szánó, véreket özönözö Magyarjaiért Deákúl meg tanúlt; szint olly örömest még tanúlt volna az ő kedvekért Magyarúl, ha Eleink ezt, nem pedig amazt kívánták volna; még akkor el lehetett volna kezdeni a’ Polgári és Törvényes dolgokat Magyarul folytatni, ’s már most a’ Hazafiyak egy lépéssel elebb volnának, mint az idegenek, a’ hivataloknak meg nyeresebbek; ’s mi keservesebb, nem fosztatnának meg hivatalioktól ’s élelmektől azok a’ kik Németül nem tudnak.

Sőt ha ez előtt négy esztendőkkel azt kérték vólna, hogy Magyarul folyjanak mindenek, bizonyosan megnyerték volna. —« De ha Eleink illy hidegek és hibások voltak, ne legyünk mi azok, hanem inkább minden erőnkből támogassuk dűlő félen lévő nyelvünket; mert különben egynéhány száz esztendők múlva, tsak úgy fognak a’ Históriák emlékezni rólunk, mint a’ Celtákról, vagy Sarmatákról, hogy azok is éltek valaha. — Ha későn ébredtünk is fel, csak ugyan jobb valaha mint soha sem.”

Ehhez nem kell hozzáfűznünk semmit, csak talán annyit, hogy;

234 éve szerencsére a tettek mezejére léptek, na meg bebizonyosodott, hogy a magyar nyelv alkalmas bármilyen tudomány elsajátítására, és az sem utolsó, hogy a napi életben, és az irodalmi alkotásokban az érzések és érzelmek kifejezésére is.

Nem utolsó sorban pedig a nemzeti önazonosság egyik alapköve, ezért ma sem árt, ha nem hanyagoljuk el!