Hírek

Jókai marad – a postán rasszisták állnak a sorban

Érdekes vadhajtásra lettünk figyelmesek Jókai Az Arany ember című műve kapcsán. Szó szót követett, a vita már rég nem a könyvről szól, de most valami olyan került a képbe, ami már kiveri a biztosítékot! De lehet, hogy csak saját frusztrációnk íratja ezt a cikket, hiszen kiderült, rasszisták vagyunk! Arról fogalmam nincs, honnan szerzett erről tudomást Tóth Krisztina írónő, de fény derült a nagy titokra!

A dolog ott kezdődött, hogy az írónő (nem tudom, hogy ez így „píszí”, vagy sem, lehet, hogy nem, de majd valaki úgyis felvilágosít, mint a rasszizmusunkról…) annak a véleményének adott hangot, hogy Jókai műve a nőalakok ábrázolása miatt.  

„Mert mit tudunk meg róluk? Tímea nem szereti a férjét, de engedelmesen szolgálja. Rendben tartja a házat és viszi a férfi üzleti ügyeit, ha távol van. Soha nincs egy rossz szava sem. Noémi szerelmes, de osztozik a férfin. Tímár Mihály néha megjelenik a szigeten, aztán elmegy. Noémi sose kérdez, csak örül. Nem lázadozik, hanem csinosan várja Tímárt, amikor az éppen ráér. Hasonló problémám van az alsósoknak ajánlott Bárány Boldizsárral. Felsorolom Borbála tulajdonságait: szerény, halkszavú, szorgos. Mindig melegen teszi a levest az ura elé.”

Kétségtelen tény, hogy ezek a karakterek nem feltétlen a követendő mintát ábrázolják, és az érvelés is az, hogy – miután a gyerekek az olvasmányokból építik fel a nemi szerepeket – Jókai műve félreviszi a gyermekek nemi szerepekről alkotott elképzeléseit. Ezzel nem feltétlen értünk egyet, de mi még csak műkedvelő amatőrök sem vagyunk a témában, így valójában nem sok jelentősége van, hogy mit gondolunk. Sokkal fontosabb az, hogy mit mondanak a szakemberek, ők hogyan látják.

Maruzsa Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős államtitkára reagált is a felvetésre, amikor azt mondta, hogy szerinte helyes, ha szakmai viták folynak arról, hogy mely írók kerüljenek a tananyagba, de nem írók véleménye fog dönteni. Figyelem, itt álljunk meg egy szóra! Az államtitkár azt mondta, hogy

  • nem az írónő dönti el, hogy mi kerül a tananyagba,
  • valamint jónak tartja, ha vannak szakmai viták.

Melyik állítással van baj? Nem igazán érthető a nagy felháborodás ezek után, de azt azért meg kell jegyezni, hogy bizony sok támadás érte az írónőt kijelentéséért. Igen, voltak mindenféle történések, melyek között nem egy volt olyan, amivel mi sem tudunk azonosulni. Saját tapasztalat, hogy az ember sokféle, egy és ugyanazon dologról meglehetősen sokféleképpen gondolkodik, és ennek megfelelően szintén nagyon szórnak reakcióik – mind milyenségben, mind minőségben!

Véleményünk szerint ötvenhárom évesen már tudnia kell az embernek, és kezelni is tudni kell. Ettől még igaz, hogy nem kell földbe döngölni azt, akinek más a véleménye, és érthető, ha ez egyfajta lelki törést okozott az írónőnek. De ha már a reakciók milyenségénél és minőségénél tartunk, akkor bizony azt kell mondjuk; egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz!

Tizenkilenc lehet az, aki elég ordenáré módon fejtette ki egyet nem értését az írónővel szemben, ugyanakkor az egy híján hússzal nem maradt adós ő sem! Nézzük meg, mit nyilatkozott, és egy kicsit próbáljuk meg értelmezni!

„Ötvenhárom évesen sem voltam felkészülve arra, hogy a honfitársaim milyen nagy része gyűlölködő rasszista. Ez csalódást keltő felismerés: ők ott állnak mögöttem a postán vagy mellettem a szupermarketben. A legjobb, ami történhet, hogy békén hagynak és tovább írhatom a könyveimet. Szenvedélyesen szeretek dolgozni”.

Nos, mivel itt erősen megszólítva érezzük magunkat, hiszen postára és szupermarketbe is járunk, azt kell mondjuk, hogy ez a pár mondat aljas rágalom, és olyan általánosítás, ami bizony felveti a közösség elleni izgatás tényállását is! A kijelentés ugyanis nem mást mond, mint hogy Magyarországon MINDENKI rasszista, mert hiába mondja, hogy „melyen nagy része”, amikor azt mondja, hogy ott állnak körülötte mindenütt, akkor bizony kiterjeszti ezt a mindenki fogalmára! De ha csak azt mondja, hogy a többség, akkor is nyugodtan sértve érezheti bárki magát, aki nem gondolja magát egy rasszista állatnak!

De a helyzet sajnos még rosszabb… Az osztrák Falter magazinnak adott interjúba valahogy ez a mondat is belekeveredett:

„Az emberek hisztériáját tovább fokozza, hogy a maffiaállam helyett a szegénység és a gazdasági válság feltételezett felelőseire mutogassanak.”

Ezek szerint Tóth Krisztina nem csak író, és nem csak szakértője az iskolai kötelező irodalomnak, hanem gazdasági szakember, valamint politológus is egyszemélyben! Mivel ennyi mindent ilyen magas szinten nem lehet jól megtanulni, ezért nyilván venni kellett valahonnan ezeket a mondatokat…

Nem tudjuk honnan, de ismerősek. Most viszont vége a cikknek, mert értesítés jött; postai küldeményünk érkezett! Mennünk kell; amíg egyikünk a postát intézi, másikunk a szupermarketbe néz be valami betevőért – meg egy kis rasszizmusért…

Ajánlott Cikkek