József Attila és a Költészet napja
József Attila magyar költő volt, 1905. április 11-én született Budapesten, Ferencvárosban, Magyarországon. posztumusz Kossuth-díjas volt. Ő volt a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb és legeredetibb alakja. Félárva volt, és élete tele volt lemondással és brutalitással. Felnőttként, mint az egyik legkiválóbb magyar költő, szembesülnie kellett a meg nem értéssel és a politikai elnyomással. Az öngyilkosságra utaló tragikus halálának pontos körülményeit azóta sem sikerült tisztázni.
József Attila a Szegedi Tudományegyetemen tanárnak készült, de a Tiszta szívvel című verse miatt jobboldali tiltakozások nyomán Horger Antal professzor eltanácsolta a tanári pályától. Ezután nyugati egyetemekre iratkozott be: Bécsben hallgatott előadásokat, majd Párizsban a Sorbonne-on tanult és tökéletesítette nyelvtudását. Közben megismerkedett a német és francia költészettel, főleg Villon hatása alatt állt.
Már külföldön is szimpatizált a kommunizmussal, majd Magyarországra hazatérve kapcsolatba lépett az illegális munkásmozgalommal. Zaklatott magánéletét azonban érzelmi válságok, szerelmi reménytelenségek és egzisztenciális félelmek terhelték, melyek mindinkább felőrölték idegrendszerét. A zavaros elmeállapotú költő a balatonszárszói vasútállomáson egy tehervonat kerekei alá került és szörnyethalt.
Mindössze harminckét évet élt, mégis a magyar költészet egyik legjelentősebb alakja. Az 1945 utáni szocialista kultúrpolitika mint haladó proletárköltőt piedesztálra emelte, és emlékét, munkásságát a legnagyobbaknak kijáró tisztelettel ünnepelte. József Attila műfordítóként foglalkozott a szomszéd népek kortárs lírájával, és értékes Villon-fordításokat készített.
