Történelem Világ

Kalasnyikov: Amikor egy őrmester felfegyverezte az egész Varsói Szerződést

A címbéli állítást az amerikaiak tették, és azt mondhatjuk, hogy nem is túloztak. Sőt, az 1991-ben is 55 országban rendszeresített, gyártott, vagy alkalmazott Kalasnyikov rendszerű gépkarabélyok száma a világban a múlt század utolsó éveire elérte a 100 milliót, amiből 70 milliót Oroszországban/Szovjetunióban gyártottak. Egyes országok, illetve szervezetek egyenesen bevették szimbólumrendszerükbe, így Mozambik állam és a Hezbollah zászlaján is szerepelt. Egyiptomban pedig előszeretettel adták az újszülötteknek a „Kalas” nevet… Mi a nagy siker titka? Talán a fegyver történetéből kiderül. Nézzük!

AK-47. Olcsó, kényelmes és kegyetlen gyilkos. Feltalálója, kifejlesztője Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov azt mondta róla, hogy számára „békés fegyver”, amit békeidőben elzárva kell tartani, arról pedig már nem ő tehet, hogy terroristák kezére is jutott belőlük.

„Mindent, amit tettek, saját Hazám dicsőségére tettem, a fegyvereket Hazám védelme érdekében terveztem.”

Hogyan működik az AK-47

Súlyos teher lehet egy olyan fegyver megalkotójának lenni, ami ki tudja már eddig is (és ezután is…) hány ember életét oltotta ki, de ne feledjük el, hogy 1947-ban, amikor az AK-47 rendszeresítésre került, bizony még mindenkiben ott volt a második világháború szörnyűsége, így a fegyvereket leginkább védelmi célokból fejlesztették. Később persze ez megváltozott…

Mielőtt még rátérnénk a történetre, megemlítjük, hogy Kalasnyikovot igen sok támadás érte, kezdve onnan, hogy a fegyvert a német StG44-ről másolta, vagy, hogy a terveket Bulkin tervezőmérnök kísérleti fegyveréről koppintotta, odáig, hogy a fegyvert nem is ő tervezte, hanem 13 másik kollégájával, de Sztálin csak őt tartotta megbízhatónak, így a többi 12 főt nem említik… Ez a vád ma is fel-felvetődik, de a lényegen mit sem változtat; a szovjetek egy olyan fegyvert alkottak, ami talán a legnagyobb darabszámban előállított eszköz a kategóriájában.

Márpedig a számok nem hazudnak, a fegyver tud valami olyat, amit mások nem nagyon.

Az afgán helyi rendőrjelöltek a koalíciós erők egyik telephelyén gyakorolják a lövészetet – a kivonulás előtt

Mihail Kalasnyikov 1919-ben született az Altájon található Kurja nevű faluban. A település a mai Kazahsztán határától mintegy 100 kilométerre, a mongol határtól pedig jó 500 kilométerre található. Ez orosz léptékkel nem nagy távolság, de Moszkva közúton már 3.700 kilométer, amit ott is távolságnak tartanak már… 1930-ban a kuláknak minősített családok a Tomszki területre „költöztetik”, ahol apja meghal. 1934-ben megpróbál visszaszökni, el is éri célját, de nem tud maradni. És itt következik egy fontos esemény!

AK a víz alatt

Egy hibás Browning miatt bajba kerül, amikor 1935-ben Gavriil nevű barátjával újra szökni próbál, így 1937-ben ismét menekül, így iskoláit sem fejezi be… Barátja testvéréhez szöktek Matajba, de végül 1938-ban besorozták a Vörös Hadseregbe.

A második világháborúban harckocsizóként szolgált, járművét 1941-ben kilőtték és ő is súlyosan megsebesült.

A hátországba szállították, és ott hallott róla, hogy a szovjet katonák igen kevés géppisztollyal rendelkeztek, ezért a Wermacht jelentős előnyben van velük szemben (hátul meg a politikai tisztek álltak csőre töltött fegyverrel, nem volt visszaút – sem…). Már harckocsizóként is megcsillogtatta technikai tudását, amit többek között annak a bizonyos Browning szerelgetésével szedett össze.

Többek között készített egy tényleges lövésszámlálót a harckocsik számára, toldalékot a TT pisztolyhoz, amivel így ki lehetett lőni a harckocsi lőréseit, és egy mérőműszert, amit a harckocsi tényleges teljesítményét mérte.

AK 47 Kalasnyikov (film, 2021) – a legjobb kalandjelenet

Így aztán lábadozása alatt Lábadozása közben megtervezett egy 7,62×25 mm TT lőszerhez szerkesztett géppisztolyt, ezt azonban szerkezeti hiányosságai és a PPS–41, PPSZ–43 fegyverek időközben felfuttatott gyártása miatt nem fogadták el.

A kórház után aztán nem haza ment, hanem egyenesen vissza Matajba, ahol a raktár üzemeiben – ahol korábban is dolgozott – barátok és ismerősök segítségével, na meg persze a főnökség engedélyével megalkotta géppisztolya első példányát. 1943-at írtunk, és a szovjet hadseregnek minden lehetőséget meg kellett vizsgálnia, hogy mivel lehet ütőképesebb. A fegyvert Alma-Atába küldte, egy repülőgéptervező intézetbe. Azért éppen oda, mert ott dolgozott egy munkacsoport, aminek az volt a feladata, hogy a géppisztolyokat tökéletesítse.

Itt annyira megtetszik a fegyver, hogy Kalasnyikov ajánlólevelet kap Blagonravov professzorhoz, a fegyverek tervezésének nemzetközi szinten elismert szaktekintélyéhez!

Bár a professzor összességében negatív véleményt fogalmazott meg, de – miután megtudta, hogy Kalasnyikovnak egyébként nincs végzettsége a fegyvergyártás terén, és milyen körülmények között készült a mintapéldány – jutalomra találta méltónak a készítőt.

A szakértő kritikája felnyitotta Kalasnyikov szemét, rájött, hogy profi, szakmai tervezés nélkül messzire nem jut, de – mivel a fegyver elkerült Moszkvába – és ott az összehasonlító teszteken nem volt rosszabb, mint az akkor rendszeresített PPD, PPS és PPSz géppisztolyok, ellenben kényelmesebbnek bizonyult (!).

Ilyen eredmények után Kalasnyikovot Kolomna városába küldték, ahol egy igen komoly tudományos-kutató intézet működött, és itt alkalmazták. Hamarosan elkészült az AK-47!

Az orosz különleges erők AK-ja

Elindult fegyverpályázatokon, ahol kiderült, hogy az AK-47 rendkívül strapabíró, igénytelen, megbízható, egyeslövésben relatíve pontos, sorozatlövésben pedig nagy tűzerejű fegyvernek bizonyult. Az egyszerű és tömegesen gyártható AK–47 egyértelmű győztes lett, mivel Kalasnyikov vetélytársai karbantartásra kényes (billenőzáras) vagy szokatlan (bull-pup) elrendezésű prototípusokat nyújtottak be elbírálásra.

A fegyvert 1949-ben rendszeresítették, és hamarosan az egész világon elterjedt. Többek között Magyarországon is készítettek legalább 3 milliót (AKSZSZ, AKM–63, AMD–65, AMP–69 stb. változatok).

A legjelentősebb, és egyben legnagyobb gyűjtemény a Tüzérség Hadtörténeti Múzeuma (1964-ig Tüzérségi Történelmi Gyűjtemény) őrzi Szentpéterváron, ahol minden fegyver, ami sorozatgyártásba került, vagy éppen csak kísérleti stádiumban volt, fellelhető Kalasnyikov 1942 és 1990 közötti munkásságából!

Ajánlott Cikkek