Kastély Ózdon – Erdélyben!
Igen, ez az Ózd Erdélyben található, és manapság Magyarózd névvel illetik. A település Maros megyében található, az Ózd-patak völgyében. A település története a távoli időkben kezdődött, hiszen már 1332-ben egyházas hely volt.
Borítóképen: Az ózdi Perki-kastély 1865-ben
A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében található Ózddal partnervárosi kapcsolatban lévő település nevében joggal szerepe a magyar szó, ugyanis színtiszta magyarlakta még a mai napig is.
1920-ig Alsó-Fehér vármegye Marosújvári járásához tartozott, de a határok változásán túl is történtek változások: míg 1910-ben még 946 lakos élt itt, addig mára kevesebb, mint a fele a lakosságszám (1992-es adatok szerint is már csak 432).
A kastély építésének pontos évszáma nem ismert, de azt tudjuk, hogy 1682 előtt már állt. Az építtető Perki Lőrinc volt, akinek felesége, Petrőczy Kata Szidónia volt az első ismert magyar költőnő.
Amikor a magyar történelmi épületek történetét dolgozzuk fel, rendre ismétlődik egy momentum. Sajnos a Parki-kastély sem kivétel, ugyanis…
1709 márciusában a császári csapatok megostromolták, elfoglalták és felgyújtották a kastélyt.
Sajnos ez már sorsszerű minden egyes régi magyar épület esetében, így nincs is ebben nagy meglepetés, de azt azért megjegyezzük, hogy a sokadik ilyen történet után felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire volt hasznos számunkra a Béccsel való együttműködés a későbbiekben. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy nettó veszteség az egyenleg…
Miután elcsendesedtek a harcok, új tulajdonosa lett a várkastélynak, Radák Ádám személyében.
Ő volt az, aki újjáépíttette, és aztán az idők során természetesen többször is változott a tulajdonosa, mígnem aztán a második világháború után a román állam tulajdonába ment át. Ez a „ment át” erőteljes eufemizmus, ugyanis minden ilyen esetben elvették jogos tulajdonosától, tényszerűen így történt!
Az épület szerencsésen átvészelte azt a hosszú időszakot, ami az újjáépítés után eltelt, ugyanakkor azt a nem egészen 20 évet, amíg 1962-ig különböző állami intézményeknek adott helyet, már nem viselte jól… Akkoriban, abban a rendszerben az volt a gyakorlat, hogy ami még használható volt, azt addig használták, míg le nem lakták, aztán hagyták az enyészetnek.
Miután óvoda, kultúrház és TSZ-iroda is működött itt – ez sorrend mutatja is egyben, hogy már akkoriban elindult a romlás… -, majd a múlt század ’90-es éveiben változás következett. A jelenlegi örökös, Teleki Ilona grófnő lánya, Maria Konradsheim bárónő Franciaországban él.
Az új ingatlantörvény értelmében lehetségessé vált és megtörtént a kastély, illetve a birtok visszaigénylése. A Bonus Pastor Alapítvány és a Franciaországban élő örökös között írásos megegyezés jött létre, melynek értelmében a visszaszolgáltatás után a tulajdonos a teljes ingatlant átadta/átadja az Alapítványnak.
A kastély közel sincs felújított állapotban – legalábbis ennek nem találtuk bizonyítékát -, de tetőszerkezetét kijavították, és a legrosszabb állapotban lévő falrészeket is kijavították.
Ezzel együtt komoly feltáró munka, és rengeteg felújítani való van még mindig, de úgy tűnik, hogy a kastély végül megmenekül az enyészettől.
