Vélemény Vélemény-cikkeink

Kazah sztori: Csak a szokásos?

Sajnos nem csillapodnak a kedélyek Kazahsztánban. Almatiban az orosz csapatok megérkezésének hírére újabb zavargások törtek ki, folyamatosan lövéseket lehetett hallani, és a rendfenntartók, valamint a tüntetők közül is többen meghaltak. Mi most egy kicsit szélesebb összefüggéseiben vizsgáljuk a dolgot, hiszen megjöttek az első amerikai reakciók. Ezek pedig azt mutatják, hogy elkezdődik a szokásos huzavona…

Rögtön az elején leszögezzük, hogy nem fogunk véleményt mondani abban a tekintetben, hogy kinek van igaza, és kinek nincs, vagy ki álla az igazság oldalán, vagy épp a másikon, mert – sajnos ez is szokás szerint… – ebben a kaotikus helyzetben nem lehet felelősséggel sommás kijelentéseket tenni. Véleményünk persze van, de ezek inkább feltételezések, kéretik tehát így kezelni ezeket.

Nem tudjuk mennyire kapott nyilvánosságot, hogy a zavargások első hulláma után – amikor Kasszim-Jomart Tokajev menesztette a kormányt – egyúttal visszaállította a korábbi ár-plafont az autókba való cseppfolyós gáz piacán. Igaz, csak hat hónapra, de most újra a régi áron lehet tankolni.

Az tehát egyértelműnek tűnik, hogy immár közel sem az árnövekedés elleni tiltakozás a zavargások oka, hanem az az általános elégedetlenség, amit a gáz árának megemelkedése csak katalizált, és a felszínre hozott.

Újabb feszültséggóc az orosz-amerikai viszonyban

És akkor itt következik az első nagy kérdés, hiszen Tokajev elnök arra hivatkozott, amikor a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetéhez (KBSZSZ) fordult, hogy terrorista-veszély van, azaz külföldről érkezett terroristák tartózkodnak az országban, és a zavargásokat is külföldről irányítják, de legalábbis onnan indították el. Ehhez képest az amerikai külügy megszólalása arra enged következtetni, hogy nem igazán hiszik el ezt a teóriát, annak ellenére sem, hogy a KBSZSZ titkársága az orosz csapatok Kazahsztánba való küldését kommentálva megismételte a kazah elnök szavait.

„Az Egyesült Államok szorosan figyelemmel kíséri azokat a jelentéseket, amelyek szerint az Oroszország vezette Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének békefenntartó erőit telepítették Kazahsztánba, és kérdései vannak azzal kapcsolatban, hogy jogosan hívták-e meg őket az országba.”

Az Egyesült Államok tehát nem igazán hisz a terrorista elméletben, ahogy abban sem egészen biztos, hogy jogszerű az orosz katonák jelenléte Kazahsztánban. Ez pedig annyit jelent, hogy mind a kazah vezetéssel – ami pillanatnyilag egyszemélyben Tokajevet jelenti, mert a kormányt menesztette, és Nurszultan Nazarbajev-től átvette a biztonsági tanács elnöki posztját -, mind a KBSZSZ-szel szemben áll véleményében. Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy Nazarbajev, aki 24 éven át egyszemélyben, elnökként irányította az országot, de 2019 márciusában váratlanul lemondott, totálisan eltűnt, állítólag visszavonult a róla elnevezett fővárosban, Nur-Szultanban lévő rezidenciájába.

A lényeg tehát, hogy Oroszország és az Egyesült Államok „talált” egy újabb pontot, ami feszültséget szít közöttük, így könnyen előfordulhat, hogy egy Ukrajnához hasonló helyzet alakul ki.

Milyen motiváló tényezők lehetnek a háttérben?

Nézzük előbb az oroszokat. Az teljesen világos volt eddig is, hogy Kazahsztán orosz érdekszféra. Bajkonur, valamint a gáz és olaj mellett egy talán még fontosabb dolog is van az országban, ez pedig nem más, mint az urán!

Nazarbajev visszavonulásával – aki mindig megbízható partner volt! – talán Moszkva úgy érezte, hogy gyengül a kötelék, illetve veszélyét látta annak, hogy Tokajev nem tudja hosszú távon biztosítani hatalmát (esetleg voltak titkosszolgálati információik valamilyen szervezkedésről), a NATO és az Egyesült Államok afganisztáni kivonulásával pedig könnyen lehet, hogy úgy gondolta sokkal inkább szabad kezet kap a térségben.

Így – még mielőtt tényleg felkelés robbant volna ki – a kazah vezetőkkel együtt „eljátszatták” a lázadást, amivel ürügyet találtak a beavatkozásra, hogy aztán a rendet megszilárdítva minden eddiginél nagyobb befolyásra tegyenek szert az országban. Ez körülbell olyan eljárás, mint a lavinák megelőzése kontrollált robbantásokkal.

Nem állítjuk, hogy ez történt, de sejtésünk szerint a Nyugat valami hasonló elmélettel fog előállni. De nézzük meg, hogy mi lehet a másik oldalon, és ki lehet a másik oldalon! Ha terroristákról van szó, azok Iránból, mondjuk a Kaszpi-tengeren. Fontos, hogy a Kaszpi-tengeren sem szomszédos a két ország, de nem lehetetlen vállalkozás eljutni rajta egyik országból a másikba. Érkezhettek volna akár Afganisztánból is, de akkor leginkább Kazahsztán déli szomszédain keresztül vezetett volna az út, amit megint nem tartunk valószínűnek…

Már csak azért sem, mert ha a terrorista-elmélet áll, akkor ezek mögött vagy az arab/muzulmán országok, vagy pedig az Egyesült Államok és Izrael állhat. Véleményünk szerint azonban nem terroristákról van szó – legalábbis nem abban az értelemben, ahogy azt szó hétköznapi értelmében használjuk -, hanem inkább ügynökök, titkosszolgálati figurák, akik a zavargásokat elindították, vagy akár vezették is a háttérből.

De mi lehet a motiváció? Egy második Ukrajna igencsak jól jönne az Egyesült Államoknak, ugyanis ezzel megint az ördög szerepébe kényszerítik Oroszországot, és persze így Oroszország hadereje megosztottabb lesz a két helyi konfliktus okán.

Ne feledjük, hogy az USA (és a NATO) Joe Biden elnöksége alatt a lehető legtöbb helyről kivonult, és erőit egyben tartva olyan hagyományos háborúra készül, mint akár a Kínával, vagy Oroszországgal történő összecsapás, mert talán rájöttek, hogy az úgynevezett aszimmetrikus hadviselésben (reguláris csapatok harca a gerilla típusú ellenféllel) nem hatékonyak, ellenben rengeteg pénzükbe kerül.

Lehet, hogy most pontosan erre az aszimmetrikus hadviselésre akarják kényszeríteni Oroszországot, így gyengítve más irányokba mozgósítható haderejét, és a költségek okán így gyengítve az orosz gazdaságot.

A helyzet tehát az, hogy mindkét részről fellelhető olyan motivációs tényező, amit nem tudunk kizárni, mint a folyamatok elindítóját, ugyanakkor azt gondoljuk, hogy mára már „önjáró” a zavargás, amit lassan forradalomnak is nevezhetünk.

És akkor ott van az a verzió, hogy a népnek egész egyszerűen elege lett az egészből, és a gáz árának elszabadítása berobbantotta a helyzetet, elfogyott a türelem!

Itt végén még meg kell jegyeznünk, hogy azért Washingtonban sem mennek a hülyeségért a szomszédba… A külügy közleményében ugyanis szerepel még két gondolat:

„Washington figyelemmel kíséri az emberi jogok megsértését és minden olyan cselekedetet, amely a kazah intézmények elfoglalásának előfeltétele lehet.”

A jogsértések felemlegetése gyakorlatilag kötelező kellék, nem is érdemes rá időt pazarolni, de a kazah intézmények elfoglalásának lehetőségét emlegetni ilyen összefüggésen öngól, mert mi van, ha a tüntetők foglalják el az intézményeket? Ja, akkor megint jön a válasz, hogy Kazahsztánban nincsen demokrácia, és az elnök csalással került hatalomra? A kérdésre nem tudjuk a választ, de nem is ez a lényeges, hanem a következő mondat, amit Anthony Blinken „követett el”:

„Az Egyesült Államok teljes mértékben támogatja Kazahsztán alkotmányos intézményeit és a média szabadságát, és kiállt a válság békés, jogokat tiszteletben tartó megoldása mellett.”

Nos, amennyiben diktatúra van Kazahsztánban, akkor mi a fenét támogatnak? Ha ugyanis diktatúra van, akkor nincs média-szabadság, az alkotmányos intézmények támogatása pedig annyit tesz, hogy az USA egy diktatórikus államot, és állam-berendezkedést támogat!

Akárhogy is nézzük, ezt a mondatot minden további nélkül önleleplezésnek is nevezhetjük, ugyanis;

  • Vagy arra gondol az USA külügyminisztere, hogy támogatását adja a kazah rendszernek, amit egyébként diktatúrának tart.
  • Vagy arra gondol az USA külügyminisztere, hogy újabb ország esetében tűnik sikeresnek a „demokrácia-export”, azaz mindenképpen a tüntetők pártján van, hiszen valahol egy washingtoni irodában született meg a kazah zavargások ötlete.

Egyik sem jó, és ezúttal a szokásos kliséket valamiért összekeverte az amerikai külügy vezetője. Valószínűleg egy másik panel jött volna itt, vagy – amennyiben kifejezett szándéka szerint nyilatkozott – ő maga igazolja a terrorista-elméletet…

Bemutattuk tehát, hogy mit gondolunk a helyzetről, és milyen feltételezéseink vannak arról, hogy valójában mi is történt Kazahsztánban. Igen, feltételezések, mert ebben a zűrös ügyben nehéz lenne állításokat tenni. Ettől nehezebb már csak az, hogy megmondjuk, mi következik! Ezen a téren is kizárólag feltételezéseink lehetnek, de az már egy következő cikk témája lesz.

Ajánlott Cikkek