Magyarság Nagyjaink Történelem

Kenyérmezei diadal évfordulója – 1479 október 13.

A nándorfehérvári világraszóló diadal után Hunyadi János halála sokkolta a magyar rendeket. Természetesen nem mindenki szomorkodott a törökverő hős halála miatt, többek között a törökök sem.

V. László király és a Hunyadiak viszálya, majd Mátyás trónra lépése és Brankovics Lázár szerb despota halála miatti zavaros viszonyokat kihasználva II. Mehmed szultán elfoglalta Szerbiát. A Duna vonalán sorakozó végváraink ismét a törökkel néztek farkasszemet, 1463 tavaszán a törökök elfoglalták Boszniát, s vele együtt a stratégiai fontosságú Jajca várát.

Erre már Mátyásnak is reagálnia kellett, 1463 őszén indított hadjáratában sikerült visszavenni Jajcát a töröktől, sőt a következő év nyarán meg is védeni azt.

Végül a tartományt felosztották, a terület északi része a magyar király fennhatósága alá került, Jajca központtal egy ütközőzónát hozott létre itt Mátyás a törökkel szemben. A Jajcai bánság élére Újlaki Miklóst nevezték ki. Ezzel a határ a két fél között állandósult, a fegyverrel kivívott status quot egy ideig senki sem akarta megbontani.

Mátyást kortársai sokat bírálták azért, mert nem vette komolyan a török fenyegetést, és inkább nyugat felé orinetálódott. A történészek máig vitatkoznak azon, mi vezette arra Mátyást, hogy felhagyjon apja törökökkel szembeni igen agresszív politikájával. Sokan mondják, hogy a Jagellók és a Habsburgok ellen is meg kellett védenie trónját, akik lenézték őt szegény származása miatt. Mások szerint a Magyar Királyság egymaga nem lett volna képes legyőzni a törököt. Mátyás döntéséhez az is hozzájárult, hogy a szultánnak Ázsiában akadtak megoldandó feladatai.

Az 1470-es évek közepén több török támadás is borzolta a kedélyeket, a magyar rendek ismét hangosabban követelték a „kontyosok” megrendszabályozását. Mátyás ezért 1476-ban ostrom alá vette a Száva folyó jobb partján épült Szabács várát, és jó egy hónapnyi küzdelem után el is foglalta.

A diadalról szól a legrégebbi, eredetiben fennmaradt históriás énekünk, a Szabács viadala.

Ezután a magyar uralkodó, az osztrákok elleni háborúra készülvén, tűzszünetet kötött a törökkel, sőt azt is megengedte, hogy a portyázó török csapatok zavartalanul vonuljanak át magyar területen, ha Ausztria felé vennék az irányt. Ebbe a békés, már-már idilli hangulatba rondított bele Ali ruméliai beglerbég és Isza bég 1479-ben, amikor rátört Erdélyre sok ezernyi török és havasalföldi katonájával. 

Mátyás számított a Porta támadására, ezért már az év elejétől készültségben voltak a magyar csapatok, de a több száz kilométeres határszakaszon nehéz volt kitalálni, hol is csaphat le a török. Báthory István erdélyi vajda, Kinizsi Pál délvidéki kapitány és Vuk Brankovics, a magyar uralom alatt álló szerb területek vajdája is készenlétben volt. Az 1479 október elején megindult támadásban a törökök Havasalföldön keresztül érkeztek, a Lator folyó forrásának környékén átkeltek a Kárpátok hágóin. Rengeteg falut feldúltak, majd ingóságokkal és rabszolgákkal felpakolva el is indultak visszafelé. A legnagyobb csapás Szászsebest és környékét érte. Báthory a korábbi tapasztalatokból kiindulva nem támadta meg azonnal a portyázókat, hanem a lakosságot a hegyekbe menekítve várta a kedvező alkalmat.

Az október13-án jött el, amikor is Kenyérmezőnél, a Maros folyótól nem messze, összecsaptak a felek.

Bonfini mester leírása szerint Báthory egyedül kezdte a csatát az erdélyi csapatokkal, abban bízva, hogy Kinizsi és a délvidéki csapatok időben megérkeznek. A csata nem indult túl jól, a törökök megfutamították a szász és oláh segédcsapatokat, maga Báthory is megsérült.

A vereségtől csak a jókor érkező Kinizsi mentette meg – írja Bonfini.

Ezzel szemben a történészi vélekedés szerint Kinizsit már a csata kezdetekor a helyszínen találjuk, ő vezette a magyar jobbszárnyat, Vuk Brankovics pedig a balszárnynak parancsolt. A magyar nehézlovasság előnyben volt a könnyűfegyverzetű törökökkel szemben. A török krónikások csak „acélba bújt ördögfajzatoknak” emlegették a magyarokat.

A csata elején a bátran támadó törökök kis híján megölték Báthoryt. Az erdélyi vajda több sebből vérezve leesett a lováról, életét csak egyik vitézének hősiessége mentette meg. Nagy Antal kimenekítette őt a török gyűrűből, könnyen el lehet képzelni, mi történt volna, ha a magyar sereg látja vezérét meghalni. A várnai csatában Ulászló király halála a győzelembe került. Hiába volt azonban a derékhadnál elért török siker, Kinizsi ugyanis megfutamította a vele szemben álló pogányokat. A török balszárny menekülése után pedig oldalba kapta azok derékhadát, eldöntve ezzel a csata kimenetelét. Az öldöklésben Kinizsi két karddal a kezében vett részt, és aprította az ellent, ahol csak érte.  Legtovább a török oldalon harcoló oláh csapatok tartottak ki, pontosan emiatt iszonyú veszteségeket szenvedve el.

A törökök közül mintegy 7-8 ezren maradtak holtan a csatamezőn, köztük a hírneves Isza bég is. A magyar oldalon az elesettek száma háromezer körülire tehető.

A győzelemmel a foglyok kiszabadultak, az óriási zsákmányt pedig elvették a töröktől. A küzdelem egész délután, négy órán ár folyt, az ezt követő éjszaka hatalmas ünneplést rendeztek a győztesek. A legendák szerint a kenyérmezei mulatság során Kinizsi három török hullával járt táncot. Egyet a fogai között, másik kettőt a kezeiben tartva. Lássuk mit írt erről Bonfini:Kinizsit is táncba hívták; a kör közepére állt, felkapott egy török hullát, de csak úgy a fogával, kezével még csak hozzá sem nyúlt. Azon ütemesen szökdelni kezdett vele körben.Az ütközet helyén, a dualizmus idején egy emléktáblát állítottak fel. Rajta a szöveg: „Magyar, székely, szász és oláh együtt védelmezte a közös hazát.” Az óta ez a felirat kicserélődött, ma már arról olvashatunk, hogy az erdélyi hadak legyőzték a törököt Paul Chinezul román hős segítségével…

erdeti cikk : ma7.sk

Ajánlott Cikkek