Szükségből erény, avagy a gépgyártás: DIGÉP, 2. rész
A gyár 1945-ben önálló vállalatként működött. Előbb főként a szovjet erők számára gyártottak különféle hadiipari termékeket, majd… 1945 nyara folyamán a Szovjetunió 150 szerszámgépet – jóvátétel címén – elszállított, amivel a géppark a felére csökkent!
Borítóképen: DIGÉP sajtológép – 1985
Elég érdekes eljárás volt, hogy előbb a gépeket vitték el jóvátétel címén, majd a kifosztott országot arra kényszerítették, hogy további jóvátételi kötelezettségei teljesítésére termeljen. Persze logikát nem kell keresni, hacsak azt nem, hogy a „győztes mindent visz!”. És szó szerint vitt is.
Az előző rész:
1946 január 1.-ével az Újgyárat összevonták az Ógyárral, előbbi utóbbi egy üzemeként működött. Ebben az időszakban főként reszelőket és huzalt gyártottak (maguk szerkesztette gépekkel), a huzalból pedig kerítésfonatot és szeget állítottak elő. Ezek 1948 során a miskolci drótgyárba kerültek át, akkor már havi 20 vagonnyi termeléssel.
Ekkoriban már 4.600 fő körüli volt a létszám, így lehetőség volt újabb termékek bevezetésére: megjelent a csapágy-gyártás, ezek gépeit aztán később a debreceni Gördülőcsapágy Művek megalakításakor a GÖCS diósdi telepére költöztették. Ekkor kezdődött az esztergagépek, és más gépek gyártása is, melyeket eredetileg az alhurcolt gépek és berendezések pótlása okán kezdtek gyártani, de aztán olyan sikeressé váltak, hogy a Szovjetuniónak jóvátételként szállítottakon túl már exportáltak nyugatra is (Hollandia, Finnország, Németország, Svájc, Bulgária, Olaszország). Hidraulikus sajtót, forgattyús sajtót, légkalapácsot és más hengerműi és kohóipari alkatrészeket is gyártottak, amelyek nagy része egyedi gyártmány volt.
1948 július 1.-ével – miután kiderült, hogy a vállalat önállóan is megáll a lábán, természetesen részben függésben az Ógyár alapanyagaitól – újra önálló vállalattá szervezték DIMÁVAG Nemzeti Vállalat néven.
Az újjáépítés keretében a Duna, a Tisza és a Bodrog hídjaihoz gyártottak különböző alkatrészeket. Bővítették a huzal- és kábelgyártó gépek választékát, konstrukcióját (finom- és durvahúzógépek, szövő- és sodrógépek, univerzális fonógépek). Bővült a szerszámgépgyártás választéka is (esztergagépek, lemezollók stb.).
Kormányzati utasításra már 1948-ban előkészületek történtek a löveggyártás újbóli beindításra, és végül 1950 elején ebből a célból jött létre a Nehézszerszám Gépgyár Nemzeti Vállalat a Mexikó-völgyben. Az új gyár 1952-ben már teljes kapacitással termelt, hogy azután – az 1953-as termelési csúcs után – 1957-re megszűnjön a komplett löveggyártás, a helyét fokozatosan dízelmotorok, aggregátok, hűtőkompresszorok vették át.
A gyárból ebben az időben alakult meg a Könnyűgépgyár Nemzeti Vállalat is, amely a hadiüzem számára gyártott különböző szerelt alkatrészeket. A haditermelés csökkenésével ennek a részlegnek is átalakult a termelési profilja: centrifugálszivattyúkat, mezőgazdasági gépeket, emelővillás targoncákat és más közszükségleti cikkeket gyártottak.
És ehhez is Diósgyőrben gyártottak elemeket:
Ez volt az az időszak, amikor a hadiipari termelésre ráállított kisebb-nagyobb üzemeket átállították polgári termelésre. Talán csökkent a paranoia, amit egy Sztálin beszéd váltott ki, amikor azt mondta, hogy a nyugat pár éven belül megtámadja a keleti blokkot? Lehet, de a legfőbb indok az elehetett, hogy a semmilyen nyereséget nem hozó hadiipari termelést nyereséges vállalatokká alakítva a lakosság igényeit is kezdték figyelembe venni.
Ez történt a székesfehérvári Vadásztölténygyár esetében is, amely vállalat a Berva motorkerékpárok motorjait gyártotta:
Ebben az időben jelentős fejlesztések voltak a gyárban, melynek eredményeképpen az EK-6 és az EK-13 jelű ellenütős kalapácsokból került a kovácsüzembe is, de exportra is sikerrel szállították. Két új rugós kalapácstípust is gyártani kezdtek, főleg a belföldi piac számára. Ugyancsak két új típussal indították a forgattyús sajtók gyártását. Az átgondolt gyártmányfejlesztés eredményeként keresetté váltak a gyár termékei külföldön is: a Szovjetunióba, az NDK-ba, Csehszlovákiába, Jugoszláviába, Argentínába, Törökországba szállítottak esztergagépeket, lemezollókat, öntödei fűrészeket, ellenütős kalapácsokat, forgattyús sajtókat, valamint drót- és kábelgyári berendezéseket.
1963. január 1-jei dátummal a három gyárat (DIMÁVAG Gépgyár, Nehézszerszám Gépgyár, Könnyűgépgyár) kormányzati döntésre összevonták.
A 10.000 fő foglalkoztatottat elérő gyár legfontosabb gyártmánycsoportjai ekkor: kovácsoló és sajtoló gépek, csőgyári és hengerműi berendezések, lemezalakító gépek, szerszámgépek, kábelipari gépek, hadiipari termékek, hűtőipari gépek, Diesel-motorok és áramtermelő aggregátok, szivattyúk, hidraulikus emelők, vasúti kerékpárok, kovácsolt és sajtolt termékek, csavarrugók, vasszerkezetek.
1965-ben a gyár átadta a kábelzománcozó gépek gyártását a Pestvidéki Gépgyárnak, a műanyagtömlő-extrudereket pedig a Híradástechnikai Gépgyárnak.
Ekkoriban lendületet kapott a nehézszerszámgép-gyártás, például Kínának és a Szovjetuniónak komplett csőgyárakat szállítottak, vagy a Lenin Kohászati Művek számára blokk- és bugasort gyártottak. Világszerte is rendkívül sikeresek lettek a gyár új konstrukciójú ellenütős kalapácsai.
A hihetetlen gazdag termékpaletta bizonyítéka:
A hetvenes évek közepére eredményes exportkapcsolat alakult ki több vezető nyugati céggel (Voest, Volvo, Ford), emellett licenceket vásároltak és adtak el. A DIGÉP 1975-ben megvette a Mezőgép szerencsi üzemét, és a szivattyúgyártást oda helyezte át, hogy az addigi „Sz” gyáregységet a haditermelésre állíthassa át (a volt Nehézszerszám Gépgyár mellett).
Az 1980-as évek elején a hadiipari termelés részaránya már elérte a termelés egészének 40%-át!
A gyár 1989-ben végrehajtott átszervezése (hat önelszámoló egységet hoztak létre) nem hozta meg a kívánt és várt eredményt, és 1990-re a cég fizetésképtelenné vált. A megyei bíróság az év végén elrendelte a vállalat felszámolási eljárását a Szanáló Szervezet, majd a Reorg Rt. közreműködésével.
A DIGÉP területén 1998-ban létrejött Digép Ipari Park néhány üzemcsarnokában 2012-ben 59 magán-, kis- és közepes vállalkozás működött mintegy 1.500 dolgozóval, más csarnokokban nem folyik termelő munka.
2014 tavaszán megállapodás született arról, hogy a Digép Ipari Park területén új, 320 ezer tonna kapacitású miniacélmű és hengermű épül, amely 320 embert foglalkoztat majd. A beruházás azonban nem valósult meg…
