Épített örökség Magyarság Tájak/korok Történelem

Képek és gondolatok a Várból

Aki arra számít, hogy a mostanság dúló vitába szállunk bele írásunkkal, csalódni fog, ugyanis mi nem középületekkel, hanem sokkal inkább a polgárváros egyetlen épületével kívánunk foglalkozni. Miért? Mert ezeknél az épületeknél talán soha nem volt olyan vita, mint a palotaegyüttes, vagy már középületek esetében, mégis jó példát látunk arra, hogyan lehet megőrizni az értékeket.

Borítóképen: Országház utca a 16-os számú háztól a Kapisztrán tér irányába nézve – 1969

Pontosabban: találtunk olyan részletet, ami nem feltétlenül nyerte el tetszésünket, ugyanakkor nem vagyunk műértő építészek, ezért ezt a részletet inkább meghagyjuk azoknak, akik úgy érzik, az ő feladatuk (lenne) az ilyen apró részletek megtárgyalása.

De ne szaladjunk előre! Lehoczky György festő, grafikus, építészmérnök – akinek munkássága a háború után Saarbrückenben teljesedett ki… színes üvegablakai harminc templomot ékesítenek –  a múlt század ’40-es éveinek elején sokat foglalkozott a Budai Vár épületeivel, illetve a Vár értékeivel. Ekkor így írt:

„A budai vár bírta az ostromokat, bírta a csaták pusztításait, mert szelleme csorbítatlan maradt, míg végre azután a múlt század 70-es éveinek szellemi áramlatai ú. n. „csendes békés építőmunkája“ nagy erővel kikezdte a sok vihart kibírt várat és amit az ostromok nem bírtak elérni, azt az idegenből jött kalmárszellem könnyűszerrel elintézte.”

A fent idézett mondat akár értelmezhető lenne egyfajta idegengyűlöletként is, de ha megnézzük, hogy mit javasolt, hogyan gondolta megoldani, hogy a ház értékei se vesszenek el, illetve hogyan felelhet meg funkciójának (fűszer-csemege bolt, cipészet), máris látható, hogy esetében erről szó nincs!

Már csak azért sem, mert ha megnézzük a cégéreket, akkor láthatjuk, hogy Kovács Zoltán, illetve Molnár József folytattak üzleti tevékenységet akkoriban az épület földszinti helyiségeiben:

Az Országház utca 16. számú ház 1941 elején

Az építészt, a festő-grafikust nyilván zavarta az épület korábbi szimmetrikus kiképzésének felbomlása azzal, hogy a csemegebolthoz egy falsíkból kiemelkedő kirakatot építettek. Félreértés ne essen: maga a kirakat, illetve annak kialakítása míves, kiváló famunka, de ha megnézzük, hogy miként gondolta az épületet visszatérni eredetijéhez Lehoczky György, akkor rájövünk, hogy az sokkal inkább megőrzi az épület szellemiségét:

Az Országház utca homlokzata Lehoczky tervei szerint

Kinek, és hogy tetszik, minden további nélkül el tudjuk fogadni, ha valakinek az 1941 eleji valós állapot jobban tetszik, ugyanakkor mégis azt gondoljuk, hogy a Lehoczky György által tervezett külső mégis eredetibbnek hat.

Vagy netán az csalja meg szemünket, hogy a mai időkben a terven szereplő kialakításhoz igen közeli arcát mutatja a ház? Akár még az is lehet, de tény, hogy ma a ház igen hasonló:

Az Országház utca 16. számú épület 2009 májusában

Ami pedig talán kissé ellentmond annak, amit állítunk, az a két földszinti ablakra kreált, a falsíkból kiálló két kis „fülke”, ami egyébként illik a házra, sőt akár még az is lehet, hogy egy még korábbi korra utal, amikor tényleg ilyenek voltak ezeknek az ablakoknak a kialakításai. Nos, ez az a pont, ahol a témát szakértőkre bízzuk, mi mindenesetre úgy találjuk, hogy a mai állapot egész jól közelít a feltételezett eredetihez.

És akkor itt és most következhetne egy elmélkedés, hogy mi az az eredeti, de ezt most és itt lezárjuk ennyivel:

„16. szám: Egyemeletes klasszicista saroklakóház, kapualja 18. századi dórfejes pillérekkel van tagolva. Dongaboltozott pincéi középkoriak, és részben a földszintje is az. 1760-ban Jálics Mátyás háza volt, romos állapotban. Mai alakját 1810 körül kapta.”

És akkor talán le is zárhatjuk, hiszen a mai külső megfelel egy 1800-as évek elején épült ház képének – természetesen figyelembe véve, hogy közben persze sok minden változott (közművek, gépészet, stb…).

Ajánlott Cikkek