Kész téboly! Lipótmező története
Nem, semmiképpen nem arról lesz szó, hogy az elmegyógyintézet – ami most elhagyatottan áll – milyen történelmet tudhat magáénak, a mi történetünk kicsit korábban kezdődik, és be is fejeződik ott, amikor még működött az elhíresült intézmény.
Borítóképen: A lipótmezei Országos Tébolyda Budán – 1868
Bár II. Lipót császár már 1792-ben fölvetette egy tébolyda építését, a terület – amely Budán A Kecske-hegy, a Kis-Hárs-hegy és a Ferenc-halom aljában található terület, az Ördög-árokkal párhuzamosan helyezkedik el – mégsem róla kapta nevét.
A császár ugyanis csak ötletelt, de nem tett semmit az ügy érdekében, hacsak azt nem sikerült megelőlegeznie, hogy utóda, I. Ferenc (Ferenc József Károly) idején…
A bécsi, a prágai és a lembergi elmeintézetek 1812-től kezdődően rendeletileg zárták be kapuikat a magyar betegek előtt.
Az indoklásban az állt, hogy Magyarországon nem lévén tébolyda, ezért az ország ezt a jótéteményt szükség esetén nem viszonozhatja semmivel. Pestmegye a saját betegei számára Kecskeméten szeretett volna intézetet létesíteni, s ez ügyben a nádorhoz fordult, de kérelmét kétszer is elutasították azzal az indoklással, hogy hasonló célból úgyis országos alapítványt fognak létesíteni.
Göbl Lipót az intézmény területét Buda városától vásárolta meg még 1820-ban. A tébolyda helyének megtalálása igen lassan haladt, mígnem az 1850-es évek elejére az országos intézet felállítása halaszthatatlanná vált. Mintegy 22 helyszín megtekintése után Buda városa Schwartzer javaslatát figyelembe véve a lipótmezei telek megvásárlása mellett döntött.
A telek egykor tehát Göbl Lipót tulajdona volt, s róla kapta a terület a Leopoldfeld azaz Lipótmezõ nevet.
Az Országos Tébolyda építését végül I. Ferenc József császár rendelte el; ennek terveit Ludwig Zettl építészeti tanácsnokra bízta, mely munkálatokat Schwartzer felügyelte egészen a befejezésig. Az építkezés folyamán több vállalkozó váltotta egymást, míg végül az épületet Drasche Henrik adta át 1868. december 6-án (ő volt az az építőiparos, akinek téglagyára működött Pasaréten, amely 1868-ban felvette a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat nevet, s 1932-ig működött).
A tébolyda építése és felszerelésének összes költsége 1.670.700 forint volt. Az épület késői romantikus stílusú, négyszintes jellegében zárt tömböt alkot. Eredetileg 800 beteg befogadására tervezték, de a költségek lefaragása miatt végül csak 500 férőhelyesre építették. Helyet kaptak benne az orvosok lakásai, a személyzet szállásai, konyha, irodák és raktárak. Az épületet hatalmas park és 50 hold erdő övezi.
Az Országos Tébolyda 1868. december 6-án nyitotta meg kapuit – kezdetben 300 beteggel – Schnirch Emil (1868-1884) igazgatása alatt.
Hogy mi lesz a sorsa a Buda egyik legszebb – így persze legdrágább… – területén található épületnek, nem tudjuk, és nem is kutatjuk, mert gyanúnk szerint ez is politikai üggyé lett idő közben.