Két magyar a Föld körül: 6 év, 170.000 kilométer!
„Utunk Budapestről végigvezetett egész Jugoszlávián és Görögországon, meglehetős nehéz utakon. Azután végig motoroztunk Egyiptomon, Szudánon és Arábia egy részén, majd egy 5000 km-es indiai túra következett. India után Ceylon s végül nem kevesebb, mint 5000 mérföld, azaz 8000 km, végig az egész nagy Ausztrálián” – írta 1930 januárjában az A Kerék című lap, idézve Sulkowsky Zoltánt, aki Bartha Gyulával, na meg egy oldalkocsis Harley Davidsonnal körbeutazta a Földet. És ez még valójában csak a hosszú út eleje volt!
Borítóképen: A Nap piramisnál Teotihuacan-ban (Mexikó)
A két motoros utazását 1928-ban kezdte meg A nagy utazás egészen 1936-ig tartott, mikorra a páros 170.000 kilométert teljesített!
Mi adta az ötletet ehhez az úthoz? Kellett ehhez nem kevés vagányság, nyelvismeret, és természetesen műszaki ismeretek is, de mindezek mellett kellett hozzá pénz is, hiszen az oldalkocsis motorkerékpár 8-10 litert fogyasztott 100 kilométerenként, és persze a gumikat is cserélni kellett, na meg a két utazónak fenn kellett tartania magát.
Azt nem tudjuk, hogy pontosan hogyan is teremtette elő a két „kalandor” az utazáshoz szükséges pénzt, de azt tudjuk, hogy minden bizonnyal volt szponzoráció. Akár a motorkerékpárgyár oldaláról is, de az biztos, hogy némi hazai támogatás biztosan volt:
Igenis fontos lehetett a pénz, mert bizony a két motoros előbb Olaszországba ment, mégpedig azzal a céllal, hogy ott találjanak megélhetést. Valójában Milánóban született meg az ötlet a világ körüli útról, Párizsban pedig vettek is egy Harley-Davidson oldalkocsis motorkerékpárt. Hogy miért éppen ezt a márkát választották? Nos, ehhez a márkához már akkor világszerte lehetett kapni alkatrészeket!
Fontos tudni, hogy eredetileg nem ketten, hanem egy Mimi nevű bohém festőnővel hármasban indultak el, de Mimi a Közel-Keleten megbetegedett, így aztán nem folytathatta az utat. Ekkor szegődött a két világjáró motoros mellé a Hadzsi nevű kutya, aki egészen Indiáig velük maradt.
Az utazás 1928 augusztusában indult. Európát bejárva India, Ausztrália után az utazás legnehezebb szakasza következett Délkelet-Ázsiában. A Hawaii-szigetek érintésével érkeztek meg San Francisco-ba. Ezután két év alatt bejárták Dél-Amerika országait. 1936-ban érkeztek haza. Rio de Janeiro-ból Angliába, majd haza érkeztek.
Ezt persze egyszerű ma leírni, de gondoljunk bele, majdnem 100 évvel ezelőtt még nagyon más volt a világ! Volt is kalandjuk bőven… Szíriában például beduinok támadtak rájuk, és csakis az mentette meg életüket, hogy teljesen véletlenül egy műútra tévedtek menekülés közben, amin aztán már a motorkerékpár lerázta a tevéket!
Indiában ugyan nem voltak ilyen veszélynek kitéve, életük mégis legalább annyira veszélyben volt, hiszen az állandó kolera- és leprajárványok miatt még az ivóvíz beszerzése sem volt egyszerű feladat, arról nem is beszélve, hogy a tankolás is rengeteg problémát okozott az akkor totálisan hiányos indiai infrastruktúra okán.
Ausztráliában pedig egyenesen az éhhalál fenyegette őket, amikor egy elhagyatott, vadregényes sövényen haladva meghibásodott a motor… Minden vizük és élelmük elfogyott, miután már napok óta egyhelyben rostokoltak, de szerencséjükre arra tévedt egy karaván, és szekéren bevitték őket a városba, ahol egy hét alatt megoldották a szükséges alkatrész beszerzését.
Utazásuk egy idő után sokak figyelmét felkeltette – és nem csak itthon! -, így útjuk során személyesen találkozhattak Hoover amerikai elnökkel, Greta Garbo színésznővel, na meg az akkor már világhírű Lugossy Bélával is, de New York polgármestere is fogadta őket, ahogy találkozhattak Hamaguchi japán miniszterelnökkel is.
