Mások írták Vélemény Vélemény-cikkeink

Kétsebességes Európa, avagy a Bűnös keleti tagállamok

Érdekes – és nem kicsit bicskanyitogató… – cikkre bukkantunk a HVG-n keresztül. A lap a Tagesspiegel egy cikkét idézi, Bert Rörup közgazdász tollából. A szerző arról folytat értekezést, hogy itt az ideje a kétsebességes Európai Uniót elindítani – a kelet-európai országok miatt. Szép mondás, csak éppen a német szerzőtől meglehetősen fals…

Kezdjük ott, hogy gazdaságot és politikát keverni nem feltétlen célszerű. Az világos, hogy az úgynevezett nyugat a demokráciát, jogállamiságot, és más hasonló – egyébként tényleg nyugati értéket – szorosan összeköti a sikeres gazdasággal, és ez bizonyos fokig érthető is. Az ő tapasztalatuk ugyanis az, hogy a nyugat a demokrácia által vált gazdaggá, míg a kelet azért maradt le, mert ott a totalitárius berendezkedés volt az uralkodó.

A valóság azonban valami egészen más! Ha igaz lenne, hogy egy nem demokratikus ország gazdasága nem lehet sikeres, akkor miért kellett a Szovjetunióval szemben gazdasági versenyt indítani (a fegyverkezési versenyen keresztül), vagy most miért kell Kína és Oroszország ellen gazdasági háborút folytatni? Azért, mert ezek bizony – demokrácia ide, jogállamiság oda – gazdasági téren sikeres államok. A hosszú bevezető után nézzük a konkrétumokat!

„A történész Heinrich August Winkler szerint a „Nyugat” testesíti meg a demokrácia eszméjét, a hatalommegosztást, a jogállamiságot, a szólásszabadságot és az emberi méltóságot – ennek ellentéte a diktatúra és az önkényuralom.”

Fontos megállapítás, mert a cikk egésze erre az alapgondolatra épül. Az már más lapra tartozik, hogy az említett fogalmak időnként mintha kiüresednének, és talán nem ártana megtölteni őket újra valódi tartalommal. De menjünk tovább, mert a szerző következő mondatai rendkívül fontos tényt rögzítenek!

„Winkler kijelentése meglepő, különösen egy történésztől. Ugyanis az európai gyarmatosítás és az imperializmus a 15. század végétől egészen a 20. századig más nyelvet beszél: nem az emberi jogok és az emberi méltóság nyelvét, hanem az erőszakos hódítás nyelvét, többnyire véres elnyomást és más országok kizsákmányolását. Ez kisebb mértékben érvényes az USA-ra is: az 1820-as évek Monroe-tanítása óta Washington régóta Latin-Amerikát „hátsó kertjének” tekinti – és ennek megfelelően kezeli.”

Nocsak… Itt két nagyon fontos megjegyzést kell tennünk! A Nyugat tehát jólétét azzal alapozta meg, hogy más országokat elnyomott, kizsákmányolt, de megtért. Valóban? Erre még visszatérünk! Az Egyesült Államok pedig legalább olyan sáros a témában, mint európai társai, ugyanis ő Afrikát rabolta le, csak nem gyarmati eszközökkel, hanem élőerőt szívta ki, így tett milliókat rabszolgává. Ahogy szokták mondani a Nyugat „erkölcsileg ingoványos”.

Trumpnak sikerült amerikai állampolgárok millióit becsapnia azzal, hogy a választási győzelmét ellopták. Ezzel a békés hatalomváltás demokratikus elvének alapkövét ásta alá. … Joe Biden aligha lesz rá képes, hogy rövid időn belül betemesse az amerikai társadalomban keletkezett árkokat – bár Biden is „Amerika első” politikát folytat, csak sokkal szelídebb hangnemben.”

Tehát Trump és Biden a köztük lévő jelentős különbségek ellenére is azonos irányba tart a nemzetközi kapcsolatok terén, azaz minden szinten az Egyesült Államok érdekérvényesítése a „mindent vivő” alapelv. Itt pedig vissza is kanyarodhatunk arra, hogy megtért a nyugat. Dehogyis tért meg! Csupán annyiról van szó, hogy a módszerek változtak, de a célok nem! A cél maradt, ami volt, a gazdasági hegemónia megőrzése, és fenntartása akár más országok, vagy gazdasági térségek rovására is!

A szerző ezen a ponton kanyarodik rá Európára, amit összevet az USA-val, és azt írja, hogy az öreg kontinensen sem sokkal jobb a helyzet. Ebben egyetértünk, de abban már nem, hogy mit tartunk rossznak…

„Nem sokkal jobban néz ki az Európai Unióban: a fal és a szögesdrót a hidegháború végéig állt, ma mély ideológiai szakadás választja el az „értékek nyugati közösségét”. Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke például nem hajlandó befogadni a menekülteket … nyíltan „illiberális demokráciára” törekszik, de nem akar lemondani a brüsszeli segélyről.”

Szokásunknál maradva nem fogunk hazai aktuálpolitikai kérdésekbe belemenni (arra vannak nálunk sokkal jobban hozzáértők), de annyit azért meg kell jegyeznünk, hogy a menekültek befogadása – és különösen annak szabályozatlansága – okán nem érthető, hogy Európa nyugati fele miért tartja ezt a témát napirenden, és közben nem hajlandó szabályok közé szorítani a migrációt. És még egy; Magyarország nem segélyt kap, hanem – egy uniós mechanizmus szabályai alapján – fejlesztésre, felzárkóztatára szolgáló pénzt. Nem ugyanaz!

„Varsót a jogállamiság okán vizsgálja az EU Bizottsága, mert a Lengyelországban uralkodó „Jog és Igazságosság Pártja” évek óta szétroncsolja az igazságszolgáltatás függetlenségét. Csehországban is meglehetősen diffúz jelentőséget kap a jogállamiság. Röviden: Az EU 2004-es keleti terjeszkedésének nagy elvárásai gyakran csalódtak a „nyugati értékek” tekintetében.”

Nem megyünk végig kijelentéseken, a lényeg abban áll, hogy az EU keleti tagjai igenis komolyan csalódtak, mert egész egyszerűen nem azt kapták, amire számítottak. Ennek a kommunizmus évei alatt sulykolt nyugati propaganda, és a csatlakozás előtti időkre jellemző – szintén nyugatról induló – ámítás az oka, valamint az, hogy az idegen uralom alól felszabaduló országok nem szeretnének még egyszer ugyanabba a hibába esni, innen nézve ugyanis csak annyi a különbség, hogy most nem Moszkva, hanem Brüsszel diktál.

Kifejtve; a nyugati országok vezetői nem értik – vagy nem akarják érteni… -, hogy keleti társaik igenis meg akarják élni szabadságukat, és igenis ehhez minden joguk megvan! Ez nem azt jelenti, hogy a nyugat által diktatúraként jellemzett rendszerek jobbak lennének (sőt!), de azt igen, hogy a nemzeti önrendelkezést korlátozzák akkor, amikor például jogállamiságra hivatkozva pénzügyi zsarolásba kezdenek! De tovább megyünk; a nyugat most pontosan úgy viselkedi, mint annak idején a Szovjetunió, ami a világforradalomban látta a világ jövőjét. Most a nyugat sem elégszik meg azzal, hogy gazdasági közösségként létezzen az Európai Unió, nekik ideológiai egység kell! Márpedig, amikor csatlakoztunk, akkor nem azt mondták, hogy „Gyertek, aztán majd begyúrunk titeket is a nagy masszába.”, hanem azt, hogy „Gyertek, mert köztünk szabadok lehettek végre.”. Nagyon nem ugyanaz…

„Ráadásul az euró bevezetése reményeink ellenére sem bizonyult egyesülés projektjének. Az északnyugat erős országai gyenge déli országokkal néznek szembe, amelyet a koronajárvány még tovább gyengített. A közös valuta bevezetésével járó növekedési ígéretek nem teljesültek a déliek számára.”

Az újabb idézet már a kétsebességes Európa megteremtésének elméletét hivatott bevezetni. A gazdaság terén ugyanaz a helyzet észak és dél vonatkozásában, mint ideológiai fronton kelet és nyugat viszonylatában. A kisebb, gazdaságilag fejletlenebb államok pénzügyi szuverenitásuk részbeni feladásáért nem kaptak cserébe semmit nem kaptak, hacsak azt nem, hogy amikor például a görögök nem tudták fizetni adósságaikat, a németek zsugorisága (avagy felelős gazdálkodás iránti elkötelezettségük, ahogy tetszik) okán nem kaptak segítséget, csak annyit, hogy a régiek helyett új államkötvények kibocsátásával átütemezhették az adósságfizetést.

A szerző ezek után leírja azt, amit a cikk elején már mi is boncolgattunk, nevezetesen azt, hogy míg a nyugat nimbusza megkopott, addig Kína folyamatosan bizonyítja, hogy a technológiai és gazdasági fejlődés nem hozza magával automatikusan a demokratikus átalakulást, és igen is demokrácia híján is lehet sikeres országot építeni.

„Lehet-e az Európai Unió a „nyugati értékek” utolsó mentsvára? Ha a nemzetközi közösség retorikailag mindig fenntartott értékeit ismét vonzóbbá akarja tenni, akkor az EU-nak jó példát kell mutatnia. Ez azt jelenti: nem lehet megkerülni az Európai Unió elmélyülését, vagyis a nemzeti szuverenitási jogok további átruházását az Európai Bizottságra, ezzel egyidőben pedig meg kell erősíteni az Európai Parlamentet.”

Eljutottunk tehát odáig, hogy – a szerző szerint – az Európai Unió csak akkor lesz önmaga (a „nyugati értékek utolsó mentsvára”), ha átalakul Európai Egyesült Államokká. Az nem igazán derül ki, hogy miért annyira fontos ez, de Bert Rörup alaptézisként közli, azt sugallva ezzel, ez az egyedüli irány, ami célravezető.

„Mivel számos a volt keleti blokk számos országa a nemzetállamot a szovjet uralom alóli felszabadulás szimbólumának és a politikai szabadság garanciájának tekinti, a szükséges elmélyítési folyamat velük nem hajtható végre. Ha a Közösség tovább akar lépni, politikailag végre kell hajtani a „két sebességű Európa” régóta ismert koncepcióját.”

Figyelem! Itt ugyan csak politikáról van szó, de az előzőekben már kiderült, hogy politika és gazdaság a szerző gondolkodásában annak ellenére sem vált el, hogy – mint éppen ő írja – Kína az élő cáfolat a gazdaság és a politika együttmozgására.

„Ha ennek lendülete Németországból és Franciaországból származna, akkor valószínűleg az északi és a nyugati EU-országok csatlakoznának, Finnország kivételével. Az integrációra kész „mag Európa” geostratégáinak akkor lehetőségük nyílik arra, hogy az Európai Uniót a belső piacon túl valódi politikai és gazdasági unióvá alakítsák: az európai hadseregből a közös munkaerőpiacra és a szociálpolitikából az egységes pénzügyi politikába.”

Igen, ahogy sejteni lehetett, itt nincs másról szó, mint arról, hogy az úgynevezett mag létrehozza az Európai Egyesült Államokat, akik pedig kint maradnak (ebben a gondolatmenetben a mai keleti EU-tagok), azok maradnak a mag által alapított nagy nyugati ország „hátsó kertjének” (az USA és Dél-Amerika kapcsolatára visszautaló kifejezéssel), ahol majd elvégeztetik a piszkos munkát, meg gyártatják a jólétükhöz szükséges mindenféle terméket.

Korábban említettük, hogy még visszatérünk ahhoz a témához, miszerint a nyugat jólétét más országok rovására teremtette meg a 15. századtól kezdődően. Igen, mert itt van az a pont, amikor kiderül, hogy a nyugat az elmúlt 500 év alatt semmit nem változott, most is egy szűk elit, ami/aki a világ más részeinek rovására gazdagszik, miközben kizárólag (!) önnön világán belül mélyen demokratikus, és minden olyan értéket felmutat, amit ma is számon kér a világ többi részétől.

Mi ez, ha nem birodalmi szemlélet???

Ajánlott Cikkek