Ki emlékszik még? A kolozsvári Városi Színház

A Nemzeti Színház romjain jött létre a Városi Színház. 1944. okt.-ben a városba érkező szovjet csapatok utasítást adtak a színházi előadások folytatására. A román művészek túlnyomó része a bécsi döntéskor Temesvárra menekült, a Nemzeti Színházat a front közeledtével evakuálták. Így csak kevesen maradtak helyben.

Borítóképen: A Magyar Színház a „János vitéz” előadásával nyitotta meg a Petőfi-napokat – 1945

Belőlük alakult meg az első ideiglenes társulat Fekete Mihály rend. és színész vezetésével. A társulat tagjai között volt a városban maradt Jancsó Adrienne, Takács Paula, Flóra Jenő, Beness Ilona. Hozzájuk csatlakoztak a korábban eltiltott színészek: Stephanidesz József karnagy, Stephanidesz Ili, énekes színésznő, Wojticzky Elvira énekes színésznő és mások.

Néhány alkalmi előadás után a társulat november elején kezdte el a rendszeres játékot a Nemzeti Színház ún. Hunyadi téri nagy épületében. A városi vezetőség megbízásából az ig.-i teendőket Kőmíves Nagy Lajos, a korábbi rendező vette át.

Réthely Ödön

„Sok nevezetes esemény között ez is érdekes, hogy Réthely Ödön, a kolozsvári Városi Színház kitűnő erőssége ebben a hónapban tölti 30-ik esztendejét Kolozsváron. 1915 augusztus havában vendégszerepelt először Kolozsváron a Szibill nagyhercege, Falurossza, Göndör Sándor és a Lengyelvér című darabokban, miután a közönség nagy megelégedésére szeptember 1-től leszerződött dr. Janovics Jenő akkori társulatához.

Azóta dolgozik a kolozsvári magyar színpadon. 1942 őszén az erdélyi színjátsás 150-ik évfordulója alkalmából az akkori Nemzeti Színház örökös tagjává nyilvánítottak. Ez a nagytehetségű, rendkívüli érdemeket szerzett művész úgy ment el a harminc éve mellett, mintha semmi sem történt volna, még jubileumot sem tart, elsiklik fölötte, mert azonkívül, hogy a szerepeit él, a köznapi életben nem kíván színészkedni” – írta az Erdély című lap 1945. augusztus 22.-én megjelent száma.

1944 decemberében néhány helyben lévő román művészből létrejött a Városi Színház román tagozata. Az első hónapok nagy megpróbáltatások között teltek, anyagi támogatásban alig részesültek, így műsoraik gerincét az operettek alkották.

Az évad során többen visszatértek, a társulat a technikai személyzettel együtt 270 tagból állt. Az átmeneti időben ígéretet kaptak arra, hogy a Temesvárra menekített román társulat visszatérése után is a nagyszínházat a magyar és a román társulat közösen fogja használni. A színház önellátásra rendezkedett be, szubvenciót nem kapott.

A fizetéseket nem tudták biztosítani, ezért Kőmíves Nagy Lajos 1945. június 14-én lemondott.

A román tagozat ügyeit Bretán Miklós megbízott igazgató intézte. Az új igazgató a bujdosásból visszatérő Janovics Jenő lett, akinek első feladata az új évad előkészítése volt. 1945. augusztusában a román kormány döntése nyomán a magyar társulatot a Séta téri színházba költöztették.

Ezzel véget ért a kolozsvári Városi Színház egyéves időszaka.