Vélemény Vélemény-cikkeink

Ki fizeti a „zöldséget”?

Most – miután sikeresen elszennyeztük a talajt és a vizeket – észbe kaptunk, hogy tenni kellene valamit, mert környezeti katasztrófa fenyeget. De ki az a „mi”??? Na még egyszer; most – miután a nagy iparvállalatok elszennyezték a talajt és a vizeket – észbe kaptak, hogy környezeti katasztrófa fenyeget. Így sem az igazi… A mondat második fel sokkal inkább így helyes; észbe kaptak, hogy van egy sokkal jobb üzleti lehetőség!

Igen, az a helyzet, hogy most egy olyan periódusát éljük a világnak, amikor a világot elszennyező ipari tevékenységeket vezetők azon kezdtek el dolgozni, hogy tisztább legyen a környezet. Sajnos – ugyanúgy, ahogy a szennyezés esetében! – itt is kizárólag pénzügyi okok húzódnak meg a szép tervek mögött. Arról ugyanis szó nincs, hogy valakit is felelősségre vonjanak, netán kártérítésre, vagy az eredeti állapot helyreállítására kötelezzenek (saját pénzből!), arról viszont sokkal inkább, hogy most duplán nyújtják be a számlát!

Erre egy végtelenül egyszerű példát hoztunk, egy olyat, ami előbb-utóbb mindenkit érint majd. Ez pedig nem más, mint az elektromos autózás. Sokan úgy tudják, hogy a Tesla-val kezdődött minden, arról viszont már sokkal kevesebben hallottak, hogy 1898-ban, az akkor mindössze 23 éves Ferdinand Porsche az osztrák Jakob Lohner & Co. vállalat alkalmazásában megépítette az első, kerékagyba épített elektromotort és egyben az első elsőkerék-hajtásos – és egyben elektromos! – autót.

De vissza a jelenhez! A Tesla azért került szóba, mert ugyan úttörő vállalkozás, de ettől a vállalattól nem remélhetjük, hogy globális szinten megjelenik bármi is a légszennyezési adatokban a legyártott nem túl sok, ellenben túl drága autóik által. A probléma abban van, hogy ezek az autók soha nem terjedhetnek el olyan széles körben, mint annak idején a Ford T-modell, vagy a VW Bogár, ugyanis ilyen vállalati modell mellett mindig is az „úri nép szórakozik” kategóriája marad. Félreértés ne essen, számunkra öröm, ha valaki olyan tehetős, hogy megvesz és fenntart egy ilyen autót, de sajnos ilyenek a mi régiónkban, és a nálunk szegényebb országokban csak igen kis számban vannak köztünk!

Persze nem kell azonnal a legnagyobb luxussal kezdeni, van más alternatíva is. A napokban jött a hír, hogy van egy kínai autó, ami eladási darabszámban agyonverte a Tesla-t! Nocsak, gondoltuk, és utána néztünk, hogy ki fia borja ez a gép! Nos itt vannak a képek:

A helyzet tehát úgy áll, hogy;

  • Vagy összegyűjti az ember azt a laza 1000.000 eurót egy Teslára,
  • Vagy megelégszik egy autónak aligha nevezhető szerencsétlenséggel, amivel biztosan csak a sarki fűszeresig fog eljutni, de haza már lehet, hogy tolni kell…

Látni kell, hogy a Hongguang Mini Kínában olyan 3.900 eurónak megfelelő összegért hazavihető, de ennyi pénzért nagyjából annyit kapunk, hogy esőben nem ázunk meg. Most biztos sokan vannak, akik azt mondják, van köztes megoldás is, mint például a Dacia Spring. Ez 11.200 euró körüli áron kelleti magát Magyarországon, elsőre egész pofás is, de ha jobban megnézzük, hogy mit kínál ennyiért, bizony megint pofára esünk… A hatótáv jó esetben is 250 kilométer, de ez még nem is olyan borzasztó. Ami viszont totálisan alkalmatlanná teszi az univerzális használatra (márpedig az emberek többségének még ennyi pénze sincs autóra!), az, hogy a 100%-os töltés elérése minimum 5 órát vesz igénybe töltőoszlopról, az autóhoz adott töltővel pedig egyenesen 14 óra az otthoni rendszerről…

Nem az a cél mindezzel, hogy a fent említett termékeket szapuljuk, hanem az, hogy jelezzük; lehet, hogy olcsóbbak lesznek az akkumulátorok, lehet, hogy kevesebbel is be kell érnünk, de még mindig nem értük el arra a szintre, amikor a sok pénzért nem keveset, hanem legalább elfogadhatót kapunk. Az elfogadható sajnos a rengeteg pénznél kezdődik!

Ennek pedig nem más az oka, mint hogy most ez a nagy üzlet, ebbe áramlanak dollármilliárdok, és ebből akarnak kiszedni – lehetőleg azonnal! – még több milliárd dollárt… Közben pedig – a szép szavak ellenére – a tömegeknek egyáltalán nem nyújtanak megoldást, viszont a mobilitást olyan drágává teszik, hogy az lassan kiváltság, nem pedig természetes jog lesz.

Tehát mi fizetjük a „zöldséget”, és ez most sokkal drágább, mint a szennyezés. Nekünk…

Ajánlott Cikkek