Hírek

Ki is volt Tinódi “Lantos” Sebestyén

XVI. századbeli lantos, szül. 1510 körül, talán Tinódon (Fehérm., ma puszta), nemes családból, melynek utolsó maradéka, T. István 1854-ben halt meg Sárbogárdon. Tinódi. ifjú korában iskolákat járt, deáki tudományt szerzett; hajlamot érezvén az énekszerzésre, nem akart kóborló hegedős, hanem udvari lantos lenni. Ezért megfelelő képességet igyekezett szerezni; azért írja magát literatus-nak. Sebestyén «deák»-nak. Vitézi pályára lépett és egy ideig (1530–35 közt) vitézkedett, míg bal kezén kapott nehéz sebe alkalmatlanná nem tette a hadi pályára. Gyógyulása közben Dombováron írta «Jáson és Medea» cz. énekét.

Ekkor Török Bálint udvarában vonta meg magát és mint íródeák, ura gyermekeinek nevelője és udvari lantos boldog napokat élt Szigetváron. Itt írta a «Judit asszony históriáját». Török Bálintnak török fogságba jutása (1544) után az elárvult háztól tovább vonult Verbőczi Imréhez. István fiához Daruvárra és megénekelte új urának 1542. kozári diadalát. Mikor a török hatalom mind jobban terjeszkedett, T. elhagyta a Dunántúlt és ez év végén Nagyszombatban volt az országgyűlés szinhelyén. Ez időtájt Nádasdy Tamás, a protestáns nádor volt pártfogója. Úgy látszik közelében élt Sárváron, Bécsben és az országgyűlések helyein, a hol a kor történetéhez adatokat nyert.

1548 nyarán Nyir-Bátorban Báthory András udvarában volt, a hol szintén politikai tárgyalások folytak. 1548-tól haláláig állandóan kassai lakos volt, saját házában lakott és felesége, gyermekei voltak. Időnként el-elrándult egy-egy nevezetesebb ütközet vagy várostrom szinhelyére, hogy az egykorú eseményekről irandó énekeihez hiteles adatokat szerezzen. Bőven szolgáltatták erre az alkalmat az 1552. várostromok, többek közt Eger hősi védelme, melyről egy nagyobb és kisebb éneket írt. Kassán nyugodt életet élt és sokat dolgozott. Az egykorú történeten kivül versekbe szedte Thuróczy krónikája nyomán Zsigmond király és császár krónikáját is.

Műveit összegyűjtve 1554-ben adta ki Kolozsvárt, a hová 1553. személyesen elvándorolt. Hoffgreffnél Cronica czímmel, melyben minden nevezetesebb műve együtt volt, kivévén a Zsigmond királyról és János király fiáról szóló énekeket; de köztük volt az Erdély historiája, nagy terjedelmű verses historia, mely János király halálától Fráter György megöletéseig terjedt. Hangjegyekkel adta ki és Ferdinand királynak ajánlta, kitől 50 frt jutalmat (mai értékben 10-szer annyit) kapott.

Ezután életéről alig tudunk valamit. Meghalt 1556. jan. végén és Sárvár tőszomszédságában, Sár községben, alighanem az osztopáni Perneszy-család sírboltjában aluszsza örök álmát. A levél, mely a költő haláláról, temetéséről szól, az Országos Levéltár Nádasdy-féle iratai közt van, Nádasdy Tamás nádornak szól és a többi közt így hangzik: «Tinódi Sebestyén immár megvetve ezt a földi muzsikát, Istenéhez tért, hogy ott az angyalok közt sokkal jobbat tanuljon. A kit is e hónap utolsó előtti napján helyeztem el a sári atyák hamvai mellé. Halódva meghagyta nekem, hogy én se maradjak sokáig itt, de hamarosan kövessem, hogy én is megtanulhassam az égi muzsikát». Kassai házát, melyben 1550-től lakott, 1900. jún. 10. emléktáblával jelölte meg Kassa város közönsége. Szobrát, (a király költségén készült tíz szobor egyikét), a melyet Budapesten a Népszinház előtti téren állítottak fel, Bezerédi Gyula készítette.

arcanum

Ajánlott Cikkek