Vélemény Vélemény-cikkeink

Kijev követel, Kijev kér, Kijev esedezik

Jól megfigyelhető a trend; a katonai és politikai feszültség csúcspontján Zelenszkij, ukrán elnök keményen fogalmazva követelte, hogy az oroszok vonuljanak el a hatás mellől, és a Krímből, de most úgy tűnik, hogy valami megváltozott, mert egyre inkább könyörgésre fogja a dolgot. Sikerként tünteti fel az orosz haderők visszavonását, ugyanakkor az ukrán határőrszolgálat parancsnoka szerint csapatkivonások csak a Krímben történtek orosz részről… Mi az oka a nagy fordulatnak?

Az egészen nyilvánvaló, hogy Ukrajna nem képes egyedül megoldani azt a helyzetet, amit a dél-keleti régió szakadár területei jelentenek. A Donbasz térséget oroszbarát szeparatista erők tartják ellenőrzésük alatt, és ez ellen Kijev saját erejéből nem tud tenni, ugyanakkor vonakodik végrehajtani a terület autonóm státuszának biztosítását.

Ukrajna tehát egyrészt nem tud, másrészt nem akar szabadulni a problémától. Zelenszkij most a minszki megállapodás újratárgyalását szeretné elérni, melyet 2015-ben kötöttek, de annak rendelkezéseit értelmezési problémák miatt nem hajtják végre. Putyin viszont azt várja ukrán kollégájától, hogy kezdjen tárgyalásokat a szakadárok vezetőivel, hiszen ebben állapodott meg a két ország vezetése. Zelenszkij most arra hivatkozik, hogy az újratárgyalás azért fontos, mert a megállapodás idején nem ő volt hivatalban, és mert az eltelt idő alatt felhalmozott tapasztalatokat is be kellene építeni az új megállapodásba.

Elég gyenge lábakon áll az ukrán elnök érvelése, ugyanis – gondolatai alapján – ez azt jelenti, hogy ő, mint az ország ura nem vállalja az országra rótt kötelezettségeket, melyeket elődei hagytak rá. Ez pedig minimum aggályos a nemzetközi jog gyakorlata szerint, az meg egyenesen érthetetlen – szintén a nemzetközi jog alapján -, hogy a nyugat miért nem követeli meg tőle az egyezményben foglaltak végrehajtását! Gyanúnk szerint valahol itt kell keresni a könyörgés okát…

Zelenszkijnek ugyanis leesett a tantusz, és rájött, hogy az oroszok nem adják fel a Donbaszt anélkül, hogy minimum az autonómiát el nem érik, és közben azt is jól érzékelte, hogy Európa csak a „rend kedvéért”, avagy az USA baráti viszonya okán, de félszívvel támogatja törekvéseit, így pedig egyre nehezebb lesz a Donbaszt Ukrajna részeként megtartani. Az sem kizárt, hogy a németek – akiknek különösen elege van már ebből az egészből – jeleztek Kijevnek, hogy tárgyaljon már végre!

Erre enged következtetni az is, hogy ezúttal megnevezte azokat az országokat, akihez a segélykérést címezte. Véleménye szerint ugyanis az ukrán-orosz konfliktus rendezésében nagyobb szerepet kellene vállalnia az USA-nak, az Egyesült Királyságnak és Kanadának.

A mostani helyzet a lehetőlegrosszabb az ukránok számára. Kilátástalan a megoldás, és ahogy a követelőzésből esdeklés lett, egyértelműen mutatja, hogy Zelenszkij arra játszott, hogy sikerül fegyveres harcig fokozni a feszültséget, hiszen jogi úton biztosan nem oldható meg Dél-Kelet Ukrajna problémája.

Egyértelmű tehát, hogy Kijev a háborús konfliktus kirobbantásában érdekelt!

Persze Moszkvában láttak mer egyet és mást, így bőven hihető Szerhij Dejneko, az ukrán határőrszolgálat parancsnoka egy interjúban megfogalmazott állítása, miszerint

„Azóta, hogy Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter bejelentette az orosz csapatok kivonását április 23-tól, a hírszerzésünk megfigyelése alapján valóban megkezdődött ez a folyamat, de csak a megszállt Krím félsziget területén.”

Amikor az orosz védelmi miniszter bejelentette a csapatkivonást, elemeztük mondatait, és arra jutottunk, hogy nem kell még pezsgőt bontani… Úgy tűnik, hogy ez beigazolódik, ugyanis Dejneko szerint Voronyezs térségében semmiféle csapatkivonás nem történt meg. A Krím már kérdés, ott a szárazföldi erők kivonhatók, mivel az orosz hadiflotta készenlétben áll, és a Kercsi-szorost lezárták.

Zelenszkij már ki is találta, hogy a Vatikán lenne a legalkalmasabb helyszín az orosz-ukrán tárgyalásokra, amit így indokolt:

„A Vatikán valóban ideális hely a békéről folytatott párbeszédhez. A Szentszék világszintű erkölcsi tekintély, mindig hatékonyan tölti be közvetítő szerepét, mivel pártatlan és a konfliktusban részt vevő valamennyi félben bizalmat kelt.”

Az csak egy dolog, hogy nem hiszünk abban, hogy a közvetítő szerepe ennyire fontos, de azt meg kell jegyezni, hogy nem igazán értjük az ukrán elnököt. Miért gondolja, hogy most jobb pozícióban ülhet le tárgyalni, mint Porosenko 2015-ben? Ha pedig komolyan gondolja, hogy Oroszország lemond az érzésünk szerint minimum (!) kritérium autonómia-igényről, akkor inkább ne is kezdjen csomagolni a vatikáni útra, mert ez biztosan nem fog sikerülni! Hacsak…

Hacsak Oroszország olyan gazdasági könnyítéseket nem kap, amivel lehetővé válik az Északi Áramlat 2, vagy a Balkáni Áramlat tovább-építése, magyarul, ha esetleg cserébe feloldják az összes szankciót Oroszország ellen, ami a németek szerint egyébként sem célravezető eszköz.

Az otthon jelentős népszerűségvesztést elszenvedő Zelenszkij a nemzetközi pályán is mintha botladozna kissé, célja pedig, miszerint a Donbaszt megtartja Ukrajna részeként egyre távolabb kerül tőle…

Ajánlott Cikkek