Kik azok a csángók?

Bár van egy igen elterjedt magyarázat a csángók elnevezése kapcsán – és nem is kételkedünk ennek igazságában -, meg kell jegyeznünk, hogy vannak más magyarázatok is. És ami különösen fontos; a csángó név inkább egy összefoglaló név, nem pedig egyetlen csoportot jelöl! Talán sokan ezt nem tudják.

Borítóképen: Moldvai csángó tánc

A csángók magyar nyelvű népcsoport összefoglaló neve. Három fő csoportjuk van: a moldvai csángók, a gyimesi csángók és a barcasági csángók.

A csángó elnevezés eredete lassan megtölt egy egész könyvtárat, ezért mi tömören csak egy kivonatot közlünk, azzal a megjegyzéssel, hogy minden „megfejtés” lehetséges, de a legelterjedtebb az elsőként közölt székely eredet.

1. A székely csángál (1. rosszul, fülsértően harangoz, 2. hamisan énekel 3. csacsog, fecseg 4. elkóborol, elcsámborog) szóból, azaz a csángó az, aki „hamisan”, „fülsértően” beszél (lásd: sziszegő beszéd). A székelyek és maguk a csángók a csángó szót az elcsángál, azaz „elkószál, elcsavarog” értelemmel magyarázzák, hiszen a székely nyelvjárásokban az elcsángál és a csángál szó „kószál, elkóborol” jelentése is használatos.
2. A székely a csángat (csenget) szóból ered, azaz a csángók azok, akik a csengőt, kolompot viselő teheneik után elkóboroltak (például ezt tartja a pusztinaiak népi etimologizálása is).
3. Kallós Zoltán közlése szerint a Mezőségen a fiatal kóborló legényt „cángó”-nak hívják, az Új Magyar Tájszótár szerint pedig Nyíregyháza környékén a csángó szót „csavargó” jelentésben használják.
4. A barcasági Apácán így magyarázzák a csángó szó eredetét: „Hát, csángók, mert itt vót a határ. S akkor vót a vár, s akkor mikor veszély vót, akkor harangoztak, meggyújtották a szalmát, hogy »vigyázzatok, mert veszély van«, s akkor. Ezért mondják, csángók, mert mikor jött az ellenség, akkor zergettek, kiabáltak, s akkor azt mondják, hogy »csángáltak«. Akkor innen eredett a csángó szó. … A szomszéd falusiak mondják az apácaiakra.” Ez a kifejezés is utal a csángóknak a székelyekéhez hasonló határőrizeti szerepére.

Ezek a „megfejtések” mind melléknévi eredetűnek vélik a csángó népnevet, de vannak olyanok is, akik eleve népnévként értelmezik a csángó szót.

Gegő Elek 1838-ban elfogadja a csángók kun eredetét, ő veti fel a kangar eredet lehetőségét.

1. Bonbardi Mihály (1718), Timon Sámuel (1734), Szegedi János (1744) mind evidenciának tekintik a huszita kivándorlás előtti, a magyar nyelvet „nevetségesen és bárdolatlanul” beszélő moldvai magyarok kun származását, Pray György már a „kunokat” besenyőkre, úzokra és kunokra bontja, elsőként a besenyőket említi.
2. Jerney János szerint „a’ besenyő-kún népség, habár dialectusi különbséggel, de mégis azonegy nyelvet beszélt a’ magyarral,’ s ennélfogva a’ régi Cumániában, vagyis Moldva és Besszarábiában fönmaradt, némileg most is fönlevő számos magyarok, oda nem értve a’kimutatható székely és magyar beköltözőket, a’ besenyők és kunok’ tagadhatatlan maradékai.”
3. 1880-ban Kuun Géza gr. kiadta az egyetlen kun nyelvemléket, a Codex Cumanicust, amely szerint a kun nem rokona a magyarnak, így a kutatók idővel elállnak a „kun elmélet” támogatásától.
4. 886-ban Nagy Géza az általa hamisítványnak tartott Csíki székely krónika kapcsán – mely arról ír, hogy 1049-ben a bessus-ok (besenyők) Csángur Pál vezetésével beütnek a Székelyföldre – kifejti: „A Csangaur nevet kétségkívül a csángó és a Konstantin által említett Kangar névből készítették a krónikagyártók. A besenyők kangar nevű törzsei ugyanis épp azon a tájon laktak, hol a moldvai csángók. Hogy a két név különben egy, s a csángók a besenyő-kangaroknak székelyekkel összevegyült s elmagyarosodott ivadékai, valószínűnek tartom.”
5. Duma-István András 2010 novemberében készült hangfelvételéből kiderül,[7] a forrófalviakat (másképpen kákovaiakat) pecsenyéseknek csúfolják, ami arra utal, hogy mind a kákovaiakban, mind a környező falvakban él a forrófalviak besenyő eredetének emléke (pecsenyés=besenyő)

Melyik az igaz? Akár mind, vagy egyik sem, a lényeg az, hogy szerencsére, még ha fogyatkozva is, de vannak csángók még mindig. De hol is?

A moldvai csángók Moldva régióban élnek, a negyedmilliós moldvai katolikus lakosság legnagyobb részét alkotják. A magyarul még tudó moldvai csángók száma a legutóbbi felmérések szerint 62 ezer körülire tehető, ez a népcsoportnak csak mintegy egynegyede.

A moldvai csángók sem egynemű népcsoport, két, jól elkülöníthető csoportjuk van:

Az északi csángók Románvásár (Roman) közelében élnek. Főbb településeik: Szabófalva, Kelgyest, Újfalu, Jugán, Tamásfalva, Dzsidafalva. A legrégebbi csoportot képviselik, akik máig megőrizték középkori dialektusukat. Létszámuk kb. 10-15.000 fő, csángóul azonban már csak a legidősebbek beszélnek.

A Déli csángók és „székelyes csángók” Bákó és Vráncsa megyékben laknak, az Aranyos-Besztercébe futó Tatros, Uz, Szalonc, Ojtoz és Tázló patakok völgyében, valamint a Szeret folyó torkolatvidékén. A magyar anyanyelvű moldvai katolikusok mintegy 80%-a ehhez a csoporthoz tartozik.

A gyimesi csángók Moldva és Erdély határán, a Tatros folyó forrásvidékén élnek. Még 1747-ben is a Gyimesek egyetlen lakói az ide felhúzódott moldvai magyarok (csángók), akikhez később székelyek (a Siculicidium után) és újabb moldvai magyarok csatlakoztak. Fő foglalkozásuk a havasi állattenyésztés és a fakitermelés.

A barcasági csángók székely eredetű népcsoport, akik a Barcaság délkeleti részén, Brassó közelében laknak. Magukat magyaroknak mondják, a szomszédos székelyek hívják őket csángóknak. Nyelvük nagyjából megegyezik a székelyekével. A Négyfaluban és a Háromfaluban lakó fő csoportjukat hétfalusi csángóknak nevezik. Szász hatásra az evangélikus felekezet tagjai lettek.