Kincsem

Becsülik szerte a világon mindenütt, ahol csak lóversenyt rendeznek. Egy ló, ami/aki ötvennégy versenyen indul és sohasem verték meg, sohasem hagyta cserben a benne bízókat. Csodálatos jelenség, de méltó arra, hogy legendák támadjanak körülötte?

Borítóképen: Kincsem, „a legyőzhetetlen csodakanca” (Emil Adam festménye, 1878)

Ezt mi nem fogjuk eldönteni, de történetét érdemes felidézni. Itt és most nem versenybeszámolók következnek, nem megyünk bele sem a lósport, sem a lótenyésztés rejtelmeiben – nem is értünk hozzá -, de úgy gondoljuk, hogy az ikonná nemesült állat bizony megérdemli, hogy életéből felidézzünk pár jelentet.

Lehet, hogy már születése is csoda volt? Erre nem esküdnénk meg, de sikerei idején azt beszélték, hogy kevéssel világrajövetele előtt éjnek idején anyját, Waternymphet arra portyázó betyárok el akarták rabolni, de végül a boxot lezáró keresztvasat nem sikerült feltörniük… Így aztán megszületett Kincsem, akit később, 1875-ben – hat egyéves társával együtt – el akarta adni Blaskovich Ernő, de Orczy Elek báró – a vevő – csak hat csikót vásárolt meg, a hetedik nem kellett neki: ő lett később a világ egyik legjobb lova, Kincsem!

Legenda vagy valóság lehet, hogy megvesztegették – de legalábbis megpróbálták megvesztegetni – zsokéját, amikor Angliába vitték meg akarták mérgezni és Deauville-ben szögeket szórtak el a pályán, ahol trenírozták?

Nem tudjuk, de az, hogy rengeteg mendemonda kapott szárnyra a csodakancával kapcsolatban, máris mutatja, hogy a maga korában a közvélemény középpontjában volt.

Miért hát a legendák? Nos, azért, mert Kincsem egy olyan hős volt, aki legyőzött minden akadályt, és nem véletlenül „aki” és nem „ami”, hiszen a legenda egészen emberi tulajdonságokkal ruházta fel Kincsemet. És ez nem véletlen… Ehhez elég volt ötvennégyszer futni és ötvennégyszer győzni?

Nos, igen is, meg nem is… A legendát az is táplálta, hogy abban a történelmi helyzetben igenis igen komoly szüksége volt Magyarországon szinte mindenkinek arra, hogy ebből a ’48-ban legyőzött, sokak szerint ’67-ben megalkuvó országból is el lehet érni nemzetközi sikert. De ez nem minden! Voltak előtte más, híres „veretlen” lovak is, mint például Eclipse és Ormonde. Anglia büszkeségei voltak, de az előbbi csak tizenkilencszer, az utóbbi csak tizenhatszor futott és győzött!

Kincsem nyert itthon, nyert Ausztriában és Angliában nyert a Goodwood Cup-on, Franciaországban a Grand Prix de Deauville-en is!

A „titok” egyszerűen az volt, hogy kincsem soha nem látott fizikai tulajdonságokkal bírt? Nos, igen is, meg nem is… Egy történet ugyanis arra tanít minket, hogy Kincsem fizikuma a maga korában – és azóta is! – valami egészen elképesztő volt, ugyanakkor kellett a legendához váláshoz az ember is, az, aki egyesek szerint minden feltétel nélkül megbízott lovában, mások szerint viszont a végletekig kizsigerelte őt.

Kizsigerelte? Akár így is nézhetjük, de ahhoz, hogy azon a szinten teljesítsen Kincsem, bizony nem lehetett kímélő fizikai életmódon tartani!

De nézzük a történetet! Az angol és francia versenyek után – Kincsem hajón, vasúton utazott, fáradt volt -, de Baden-Badenben fáradtan és rossz kondícióban mégis starthoz állították a nagydíjon. Itt szembe került Henckel Hugó grófjeles lovával, Prince Giless-el. A német gróf lova nagy reményekkel állt rajthoz, és a pihent jószág szenzációs finis után holtversenyt erőszakolt ki. Henckel gróf boldogan beérte volna azzal, hogy lova van olyan jó, mint a csodakanca Kincsem, de ezzel Kincsem gazdája, Blaskovich Ernő semmiképpen nem akart osztozni lova hírnevén:

Vagy, vagy! Félgyőzelem nem győzelem, fussanak még egyszer!

mondta Blaskovich Ernő.

Döntő futásra áll fel a két telivér, a fáradt Kincsem újra végig futotta a 3.000 méteres távolságot. És bár útközben egy kutya ugrott elébe és akadályozta egy darabig, végül is igen könnyen, öt hosszal (!) verte ellenfelét.

A veretlenség nimbusza megmaradt.

Érdekes, hogy Baden-Baden nem utoljára próbálta meg Kincsemet. A következő évben Künstlerin volt az ellenfél, a legjobb német hároméves, melyen Michael Madden zsoké ült, aki előzőleg negyvenkétszer lovagolta Kincsemet győzelemre, így alaposan ismerte! Blaskovich és Madden korábban szakítottak, a zsoké munkája ezzel Blaskovichnál véget ért, de az angol zsoké megfogadta, hogy ha lehetősége adódik rá, legyőzi Kincsemet.

Madden utóda Kincsem nyergében Harry Wainwrigh volt, akivel kapcsolatban egy lovászfiú azt közölte, hogy a futam előtt megvesztegették.

Ez a hír később falsnak bizonyult – és már csak ezért sem ez a lényeg! -, de akkor Wainwrigh helyett másik lovast kerestek, és meg is találták Busby személyében. Busby pontosan követte a tréner utasításait, Kincsem pedig hozta azt, amit addigra már megszokhatott a közönség, így háromnegyed hosszal, tulajdonképpen minden kérdés nélkül megnyerte a versenyt.

Ezzel ezt a támadást is kivédte Kincsem, de aztán hatéves korára ízületei megkoptak, ezért abbahagyva a versenyzést tenyészkancaként bizonyított tovább a kisbéri ménesben.

Vérvonalából sok-sok éven keresztül kiválóbbnál kiválóbb lovak kerültek ki, de az is igaz, hogy soha többé nem ismételte meg egyetlen kiváló versenyló sem Kincsem eredményeit. Kincsem – pedig akkor még nem voltak olya gigantikus díjazások, mint később! – díjakkal, az értékes tiszteletdíjakat nem számítva, készpénzben 250.000 forintot nyert gazdájának.

Gazdája pedig hálás maradt: a pénzből palota épült a Reáltanoda utcában, a palotában pedig Kincsem-múzeumot rendezett be a nobilis, puritán magyarúr, Blaskovich Ernő. Ott őrizték a tiszteletdíjakat, köztük a goodwoodi kupát, odakerültek később Kincsem aranyba foglalt patái, míg a csontvázát – a telivér ideális csontozatának mintáját – azállatorvosi főiskolán helyezték el.

Nos, ez nem egy életrajz, csak egy olyan emlékezés, ami egy kicsit talán segít abban, hogy Kincsem emléke ne halványuljon el soha.