Kistétény barlanglakásai

„Kistétény, közel fekszik a fővároshoz. Nagyközség 167 házzal és kb. 2000 németajkú, r. kath. vallású lakossal. A postája helyben van, a távírója és vasúti állomása pedig Budafok. A helység azelőtt puszta volt és Nagytétényhez tartozott. 1873-ban lett önálló községgé. <…> A szőlőbirtokosok között számosan vannak budapestiek. A határban mészkőbányák vannak és a lakosok nagy része kőfejtéssel foglalkozik.”
Borítóképen: Kistétényi barlanlakás ~ 1910
A fenti idézet Borvoszky Samu által szerkesztett Magyarország vármegyéi és városai című sorozatából való, és ifj. Reiszig Ede dr., történetíró, a központi szerkesztő-bizottság tagja vetette papírra 1910 körül.
A települést ma Budatétény néven ismerhetjük, ugyanis 1915-ben ezt az új nevet kapta, ma Budapest része.
Igen, ugyanis Nagy-Budapest 1950 január 1.-től Budapest XXII. kerületének része lett. 2001-es adatok szerint 10.715 fő volt a lakossága, tehát majd’ 100 év alatt több, mint ötszörösére nőtt lakói száma. Gyanúnk szerint ez azóta csak tovább nőtt… Tétény története a 19. századig vezethető vissza – mint lakott terület -, ugyanis az addigi külterületi pusztát Klauzál Gábor 1850 körül kezdte el fejleszteni.

1873-ban Tétény nagyközségből kiválva lett önálló község Kistétény néven, ami miatt kezdték az ófalura a Tétény helyett a Nagytétény nevet használni.
Az itteni szőlőmüvelés újkori megindítói a budai szerbek voltak, akik a városból jártak ki Promontorra földjeiket megművelni. Első telepesekként, Savoyai Jenő birtoklása idején, a Csepel szigetről osztrák, német és más eredetű szőlőművesek, valamint „innen-onnan összeverődött” kőfejtők érkeztek az uradalmi majorba.

A két meghatározó tevékenység aztán abban találkozott össze, hogy a területen – beleértve a Promontort, Budafokot és persze Budatétényt is! – számos barlanglakás létesült.
Ezeket a helyiek csak kőházaknak hívták, de többségük nem valamiféle szükséglakás volt, hanem a kor színvonalán jól felszerelt háztartásoknak adtak helyet. Persze voltak itt is jövedelemkülönbségek, így aztán értelemszerűen voltak kivételek, de alapvetően jól rendezettnek lehetett tekinteni a helyzetet.
1910-ben így írt a sajtó ezekről a barlanglakásokról:
„Barlanglakók nemcsak az őskorban voltak, hanem ma is akadnak; nálunk Budafokon s amit még kevesebben tudnak Kistétényben is. A hegyoldalba vájt szobák s egyéb helyiségek; a lakók fölött mező, sőt egy helyütt temető is. Itt tehát a dolgok rendes sora megváltozik: fönt vannak a holtak, alant az élők. Másutt meg a hegyoldalba vájt lakások fölött házakat építettek.”

Mára egész barlangrendszereket tártak fel, de főként a bányászat, illetve az ilyen barlanglakások nagy száma miatt még ma is problémát okoznak az időnként feltáratlan járatok a föld alatt.
