Kőbányáról Hollywoodba: Hargitay Miklós, alias Mickey Hargitay
„Mickey Hargitay a negyvenes-ötvenes évek ideálja volt; igazi sportember. Mi még hittünk ezekben az ideálokban, fontosak voltak számunkra a sportteljesítmények. Mickey nem body-builder, hanem komplex sportember, aki pontosan fel tudta mérni az erejét, állandóan kontrollálta magát, és nagy teljesítményekre volt képes. Az identitás szobra, ami ma ritka” – Szomjas György.
Borítóképen: Mickay Hargitay a testépítő magazin, az Iron Man címlapján, és feleségével, a színésznő Jayne Mansfield-del
Hogy jön ide Szomjas György, a Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező? Nos, 1988-ban Szomjas György rendezésében mutatták be a Mr. Universe című filmet, melyben szerepelt Mickey Hargitay. Igen, az a színész, aki pályáját az Egyesült Államokban kezdte, de Magyarországon született, és későbbi karriere során soha nem feledkezett meg szülőhazájáról.
És miért tartotta fontosnak Szomjas György, hogy kiemelje Hargitay nagyságát? Nem a nyilatkozat idején elkészült filmje volt az oka, hanem az, hogy a korabeli hazai propaganda – ha egyáltalán átjött híre a vasfüggönyön… – a magyar származású színészt igyekezett a felszínesség mintaképének beállítani!
Azt ugyan nem lehet mondani, hogy ehhez Hargitay nem szolgáltatott alapot, de az már nem igaz, hogy felszínes, csakis a testiség hirdetőjeként, az amerikai felszínesség jellemezte volna, még akkor is, ha ezt a fajta attitűdöt meglovagolta is – nem kétség. De nézzük életét!
Az 1926-ban született Hargitay Miklós Magyarországon nőtt fel, szegény kőbányai családban. Több sportban is kipróbálta magát: csatár volt a Fradi labdarúgó csapatában, gyorskorcsolyázott, és még a Fényes cirkuszban is fellépett akrobataként. A sport mellett a műszaki egyetem építészkarára járt.
Ma már talán furcsán hat, de akkoriban egyáltalán nem volt kivételes, hogy egy sportoló a műszaki pályán is kiemelkedőt alkotott, elég, ha „csak” olyan nagy elődökre gondolunk, mint Manno Miltiadész, vagy éppen Hajós Alfréd.
Arról, hogy miért és miképpen, illetve mikor került az Egyesült Államokba, megoszlanak a vélemények, ugyanis egyes források szerint a katonai behívó elől menekült 1947-ban, míg más források végzett mérnökként már 1945-ben távozott.
Voltaképpen mindegy is, a lényegen sokat nem változtat; Hargitay Miklós nem akart az „új rend” Magyarországán élni, ezért távozott a tengerentúlra.
És mindezt miért? Azért, hogy vízvezetékszerelőként, vagy éppen azért, hogy ácsként dolgozzon a korábban a Fradi csapatában csatárként is szereplő, magát több sportágban is kipróbált fiatalember? Nos, nem igazán ez volt élete célja, de tett is azért, hogy a helyzet változzon. Már akkoriban közös akrobatamutatványon dolgozott Mary Birget-tel, akit el is vett feleségül, és akitől 1949-ben gyermeke is született.
Miután egy magazin borítóján meglátta Steve Reeves képét, aki arról volt híres, hogy eljátszotta Herkulest, úgy döntött, hogy megpróbálkozik a testépítéssel. 1955-ben Mr. Universe lett. New York latin negyedében csatlakozott Mae West izomrevüjéhez. Itt találkozott a kor legendás dívájával, Jayne Mansfielddel, akit 1958-ban feleségül vett és akivel 1964-ig voltak együtt. Ezalatt a bulvársajtó szinte folyamatosan róluk cikkezett.
Sajnos Jayne Mansfield 1967-ben autóbalesetben elhunyt, hátrahagyva Hargitay három gyermekét… Hargitay 1967. április 14-én harmadszor is nősült: Ellen Jean Siano légikísérőt vette el, aki Hargitay haláláig a felesége maradt és segített felnevelni a kis Miklóst, Zoltánt és Mariskát.
Mansfield emlékezetes filmjei közül kettőben szerepelt: az 1960-as Herkules szerelmeiben (The Loves of Hercules) és az 1963-as Promises! Promises! (Ígéretek! Ígéretek!) című filmben. Mansfield barátját alakította az 1957-es Will Success Spoil Rock Hunter? (Elrontja Rock Huntert a siker?) című vígjátékban. 1959 és 1961 között egy televíziós tornagyakorlatos műsort vezetett. A Bloody Pit Of Horror (A horror véres gödre, 1965) című olasz horrorfilmben Travis Andersont alakította.
MIckey Hargitaynak öt gyermeke született, köztük a szintén színész Mariska Hargitay is, akinek népszerű sorozatában is szerepelt. A Különleges ügyosztály egyik epizódjában jelent meg, egy férfit alakítva, aki egy metrómozgólépcsőn tanúja lesz egy gyilkosság után történteknek.
Ez volt az amerikai filmiparban utolsó megjelenése, ezek után már nem szerepelt többé filmeken, 2006. szeptember 14-én a Los Angeles-i Cedars-Sinai Medical Center sztárkórházban hunyt el.
Gyakran hazajárt, gyermekeivel együtt is, amit más magyar emigránsoktól eltérően nemzetközi hírneve tett lehetővé. Először 1961-ben látogatott haza, feleségével együtt. A repülőtérről a városba vezető utat érkezésükkor lezárták és a belügyminiszter saját szolgálati Volgáját adta kölcsön nekik.
Magyar identitását sosem adta fel, sőt büszke volt rá, gyermekei magyar neveket kaptak és megtanultak magyarul. Az Amerikai-Magyar Alapítvány 2005-ös díjátadó gáláján beszélve szüleire emlékezett, akik hazaszeretetre tanították, és kérték, hogy „esti imádba ne feledd el belefoglalni édes hazád nevét!”
