Kocsis Zoltán zongoraművészre, karmesterre és zeneszerzőre emlékezünk

Kocsis Zoltán, a kortárs magyar zene egyik legnagyobb alakja, kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester és zeneszerző volt. 1952. május 30-án született Budapesten, és élete nagy részét is itt töltötte, míg 2016. november 6-án, hosszú betegség után elhunyt. Kocsis 1997-től egészen haláláig a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója volt. Mint érdemes és kiváló művész, mély és tartós hatást gyakorolt a magyar és nemzetközi zenei életre.

Kocsis Zoltán magyar zenei élet egyik legkiemelkedőbb alakja, mindössze hároméves korában kezdte zongorázni. Tanulmányait a Fővárosi Zeneiskola Szervezetben, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol Kadosa Pál és Rados Ferenc tanítványaként képezte magát. Már 18 évesen nemzetközi ismertségre tett szert, amikor megnyerte a Magyar Rádió Beethoven-versenyét, és 21 éves korában a Liszt Ferenc-díjjal ismerték el tehetségét.

Fiatalon elnyerte a magyar állam legmagasabb kitüntetését, a Kossuth-díjat, és olyan világhírű zenekarokkal lépett fel, mint a Berlini Filharmonikusok és a Bécsi Filharmonikusok. Rendszeresen meghívott előadója volt a világ jelentős zenei fesztiváljainak, és olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Claudio Abbado és Christoph von Dohnányi. Kocsis 1982–83-ban a Mozgó Világ folyóirat zenei rovatának vezetője volt, majd 1983-ban Fischer Ivánnal közösen alapította meg a Budapesti Fesztiválzenekart.

1984-ben az Érdemes művész, majd 1990-ben a Kiváló művész címmel tüntették ki, és karmesteri tevékenysége mellett komponálással is foglalkozott. Számos nemzetközi hanglemezcégnek készített felvételeket, és hosszú ideig a Philips Classics exkluzív művésze volt.

1997-től a Nemzeti Filharmonikus Zenekar vezető karmestere volt, és az együttes élén számos országban, köztük Japánban és az Egyesült Államokban is fellépett, mindenhol lelkes fogadtatásban részesült. 2005-ben másodszor is megkapta a Kossuth-díjat, és 2006-ban elindította a Bartók összes műveinek új kiadását, amely számos nemzetközi elismerést kapott.

2010-ben bemutatta Arnold Schönberg Mózes és Áron című operájának harmadik felvonását, amit maga komponált. Élete végéig minden születésnapi koncertjének bevételét a Gyermekmentő Szolgálatnak ajánlotta fel. 2012-ben életmentő szívműtéten esett át, és 2016. november 6-án, hosszú betegség után távozott az élők sorából. Kocsis Zoltán hagyatéka mély nyomot hagyott a magyar és a nemzetközi zenei életben, emlékét a művészet és a humanitás iránti elkötelezettsége őrzi.