Magyarság Nagyjaink Történelem Videók

Kolozsvári Grandpierre Emil

Ezen a napon született Kolozsvári Grandpierre Emil (Kolozsvár, 1907. január 15. – Budapest, 1992. május 11.) magyar író, műfordító és kritikus.

Francia eredetű erdélyi családban született, dr. Grandpierre Emil és Krassowszky Janka Margit gyermekeként Kolozsváron, 1907-ben, református vallásban. 1924-ben Budapestre költözött. A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán diplomázott, olasz-francia és filozófia szakon. 24 éves korában, 1931-ben jelent meg első regénye A rosta címmel. 1932-ben az Új arcvonal, 1937-ben Új erdélyi antológia című gyűjteményes kötetekben szerepelt.

1934. április 22-én Budapesten feleségül vette a római katolikus Hönich Lenke Máriát, Hönich Henrik és Beck Irén leányát. Házasságuk azonban 1943-ban válással végződőtt.  Második felesége Szegő Magda könyvtáros, műfordító (sírköve mellékelt képén mint MAGDA szerepel)

Dolgozott többek közt a Statisztikai Hivatalban, az Iparművészeti Iskolában, valamint a Magyar Rádió dramaturgiai osztályán. 1941-től 3 éven keresztül a Franklin Társulat Kiadóvállalatának lektora volt. A második világháború után szovjet hadifogságba került, onnan visszatérvén a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetője majd helyettes műsorigazgatója lett 1949-ig. 1950-től 1951-ig a Hungária, illetve a Szépirodalmi Könyvkiadó lektoraként dolgozott.

1956 után kezdődött érett írói korszaka, sorra jelentek meg esszékötetei: az Utazás a valóság körül, az Eretnek esszék és A beton virágai. Kétszer nyerte el a Baumgarten-díjat (1941, 1944) és a József Attila-díjat (1964, 1975), valamint 1980-ban Kossuth-díjat kapott. Életműve a Magvető Könyvkiadónál jelent meg.

Ajánlott Cikkek