Kolozsvári veszedelem: az 1876-os tűzvész

Kolozsvárra nehéz idők jártak akkoriban… „Az egésségügyi bizottmány óvatos intézkedéseket, figyelmes felügyeletet tanúsít a kolera járvány meggátlási szempontjából, mely Kolozsvár vidékén oly nagy mérvben terjed. Városunkban még nem fordult elő ilyen eset, bár félő, hogy a Kolozsvárról naponkint érkező vendégek és jövevények ide is átszállítják e ragályos nyavalyát. Lám most milyen jó a máskor „rosz“ hogy nincs elkészítve a kolozsvár — kocsárdi vasút — vonal!” – írta a marosvásáhelyi Erdély című lap 1873. július 3.-i száma.

Borítóképen: Kolozsvár égése – 1876. április 22.

Igen, 1873-ban kolera pusztított a városban, de – legalábbis a fertőzés elkerülése okán – már nem sokáig örülhettek Marosvásárhelyen, mert még abban az évben elkészült az említett vasút:

Egyebek iránt már akkor is karanténnal és lezárásokkal reagáltak az egészségügyi hatóságok, így a kolera megjelenése egy kicsit sem kedvezett Kolozsvár gazdaságának – nem is beszélve a betegségben elhunytakról!

De lassan azért normalizálódott a helyzet, a járvány lecsengett, és Kolozsvár fejlődni kezdett. Igen ám, de ez a fejlődés nem lehetett töretlen, ugyanis a Főkormányzóság Szebenbe történő költöztetése (aztán persze visszaköltöztették!) negatívan hatott a város politikai súlyára, de a vasúti összeköttetések sem hozták meg a várt eredményt.

A vasút ugyanis nem csak a kolozsvári és környéki áruk más területekre történő eljuttatását segítette, hanem a más területekről érkező olcsó termékeknek is utat nyitott!

Volt tehát egyfajta gazdasági- és politikai feszültség, ahogy a járvány sem használt, de akkor újabb ménkű ütött be!

„A mint ápril 22-dikének forró, rekkenő délutánján, melyet az ily kora tavaszszal szokatlanul száraz és meleg napok egész sorozata előzött meg, a szűk és többnyire összehalmozott faépületekből álló, vízszegény ,,hosszúszappany-utczában“ egy szabó deszka műhelye meggyuladt, pár percz alatt villámgyorsasággal áradt szét a pusztitó lángtenger minden irányban, úgy hogy a 8—10 lépésnyi széles utczákon s a 30—40 négyszögölnyi területű udvarokon vagyonmentésről alig lehetett szó.” – írta a Képes Néplap és Politikai Híradó 1876. május 28.-i száma.

„Egyszerre 11 utca égett (Belmagyar-utca, Szécsényi tér, Hidelvei Király-utca, Postakert, Görbe Szappany-utca, Kurta Szappany-utca, Kőfalsori Szappany-utca). … 8 órakor a tűz minden ponton lokalizálva volt, de az oltás még sok munkát adott, nagy érdeme volt a katonaságnak, a tűzoltás vasárnap délutánig tartott. … Hivatalos adatok: 88 házas telek – felbecsült épületek száma 200-an felül, 156 család- 606 tag szemvett kárt, 2 középület (város majorja és a tűzoltó telep) – utcára hordott bútorok nagy része semmivé lett, a tolongásban sok lopás történt” – írta a Magyar Polgár 1876. április 25.-i száma.

A kolozsvári hatóságok és a polgárság együttesen léptek fel a tűz kioltásában, a legnagyobb szerepvállalása a Kolozsvári Önkéntes Tűzoltó Egyletnek és a Monostori Önkéntes Tűzoltó Egyletnek volt. A Dohánygyár a tűzoltó felszerelését és embereit egyaránt a tűzoltás megsegítésére küldte. A városban ők rendelkeztek a legkorszerűbb tűzoltási eszközökkel. 

A gyors fellépés ellenére, a város jelentős károkat szenvedett, főként az iparosok körében, mivel lakóházuk egyben műhelyként és raktárként szolgált.

A napilapok ilyen esetekről számoltak be:

• Számos iparosnak odaégett összes készpénze, egy nő 400 forintjáért rohant be égő házába, meg is kapta a pénzt, ki is hozta szorongatta markába és a végén letette valahová, hogy megmentsen valami csekélységet, s ezalatt a pénz eltűnt.
• Az emberek kertekbe – földbe ásták legféltettebb kincseiket, valaki az éj leple alatt kifosztotta.
• Egy derék iparos új házba költözött aznap délelőtt, délután pedig háza leégett.
• Többen magukat tűzkárosultaknak kiadva házról-házra kéregetnek, mások pedig szerencsétlenek számára gyűjtenek.
• Egy személy a Vásárhelyi tűzvész után a megmaradt ingóságaival Kolozsvárra költözött, az itteni tűzben mindenét elvesztette.

A tűzvészt követő időszak megpróbáltatást jelentett a kolozsvári hatóságok számára, fel kellett mérni a károkat, és megfelelőképpen kiosztani a beérkezett segélyeket.

A városi bizottság a következőket határozta: A Szappan utca területének szabályozása, a tűzoltó telep felépítése, tűzoltó felszerelések beszerzése, utcák szélesítése, építőanyag beszerzése és házi fecskendők kötelezettsége minden háznál.

A városi közgyűlés rendeletei: 12 tagú ínségi bizottság felállítása, tűzvészes bódék eltávolítása, tűzoltóknak ruha és felszerelés kiosztása.

És akkor jött az 1879-es, a Kolozsvári árvíz éve… Szerencsére a város a sok megpróbáltatás ellenére ma is sok örömet szerez az odalátogatónak: