Hírek

Komoly zavar van a fejekban Nyugaton!

A Bloomberg-en megjelent véleménycikk tele van ellentmondásokkal. Egyrészt az írja a szerző, hogy az infláció, és a gazdaságra gyakorolt negatív hatások miatt a politikai vezetők lelkesedése csökken, másrészt pénzpumpát javasol a bajok orvoslására, ami pedig éppen az inflációt szabadítja el még magasabb szintekre… De van ott még más is! A továbbiakban a cikket idézzük.

Borítóképen: Olajszivattyú Oroszországban (forrás: commons.wikimedia.org, szerző: Acodered, licenc: CC BY-SA 3.0) A kép illusztráció

A Vlagyimir Putyin elleni nyugati szankciók mögötti hév lendületben van. De még akkor is, amikor az Európai Unió az eddigi legszigorúbb megszorításait koccintja az orosz hadigépezet ellen – beleértve az olajimport részleges tilalmát –, egyre nőnek az engedmények, a csővezetékes nyersolaj kivételétől egészen Putyin kedvenc hitszónokának a szankciólistáról való törléséig.

A magyar Orbán Viktornak, Putyin tisztelőjének egyértelműen nagy szerepe van az egységfront szétszakadásában. De a fáradtság és a morál romlása Budapesten túlmutat.

Putyin megtörésének ára – a drága energia – okán sok vezető fejében múlik lelkesedés a magas infláció és a gazdasági lassulás idején, csakúgy, mint az a komor látvány, hogy Oroszország előretörése 100 napos harc után ismét lendületet vesz.

Az EU-n belüli és kívüli nézeteltérésekkel együtt, hogy hogyan néz ki a végjáték, ez nem sok jót ígér a közeljövőben. Kaja Kallas észt miniszterelnök, akinek most újra össze kell állítania kormánykoalícióját annak múlt heti összeomlása után, további szankciókat szorgalmaz Moszkva ellen.

De elismeri, hogy innentől minden „nehezebb” lesz – kicsi az esélye a gázembargónak a következő korlátozások során.

Itt az ideje egy másik megközelítésnek – vagy egy „szünetnek”, ahogy Kallas belga kollégája, Alexander De Croo mondja.

A szankciók fáradtságára nincs könnyű megoldás. A „pénzügyi fegyver” egy tökéletlen eszköz, amely teljeskörőség híján nem kívánt következményeket okoz. A Putyin belső köre, valamint az orosz pénzügyi rendszer, a légitársaságok és a kereskedelem elleni, példátlan mértékű szankciók az orosz bruttó hazai termék becslések szerint 10 százalékos csökkenéséhez járulnak hozzá idén. De Putyint ez nem tántorította el vagy mozdította el. Ami még rosszabb, volt néhány kontraproduktív hatás is.

Az energia árának emelkedése Putyin zsebét tömte, miközben elszegényíti az importőröket. A Bloomberg Economics becslése szerint Oroszország olaj- és gázipari bevétele idén körülbelül 285 milliárd dollár lesz.

Más nyersanyagokkal együtt ez már több mint 300 milliárd dollár, ami ellensúlyozza a szankciók részeként befagyasztott orosz devizatartalékot.

És bár jó érzés elfoglalni a gazdag oligarchák jachtjait és villáit, felkavaró látni, hogy az Oroszországot elhagyó nyugati cégek olyan milliárdosoknak adják el vagyonukat, akik valójában túl nagyok ahhoz, hogy szankcionálják őket. Még ha a hosszú távú válasz az is lesz, hogy keményebben és gyorsabban megyünk Oroszország ellen, létfontosságú lesz először megerősíteni a gazdasági védelmet itthon.

A Barclays becslése szerint az orosz földgázra vonatkozó teljes embargó 4%-kal csökkentheti az euróövezet GDP-jét az alapforgatókönyvhöz képest; a háztartások extra gazdasági támogatása nélkül elterjed Orbán retorikája – aki ízléstelenül hasonlítja össze az energiaszankciókat egy gazdasági „atombombával” – írja a cikk szerzője.

Már a YouGov áprilisi felmérése is némileg ellentmondásosnak találta az európai közvéleményt: hét országban, köztük Spanyolországban és Olaszországban, a válaszadók több mint 30%-a támogatta az Oroszországgal folytatott kereskedelembe és diplomáciába történő befektetést a védelem és a biztonság helyett.

Ha nincs fény a gazdasági alagút végén, megfordulhat a közhangulat.

Ha ez a háború elhúzódik és a morál próbájává válik, a Nyugat és az EU előnyt élvez az erőforrások és a humán tőke tekintetében, ahogyan azt Miguel Otero Iglesias, az Elcano Royal Institute munkatársa megjegyezte. Ez azonban azzal jár, hogy meg kell védeni a társadalom legsebezhetőbbjeit; a fiskális támogatásnak „elkerülhetetlennek” kell lennie – teszi hozzá jogosan.

A világjárvány során alkalmazott támogató intézkedéseknek Európa következő politikai lépéseit kell ösztönözniük, akár az EU helyreállítási alapjának közös hitelfelvételi struktúráján, akár a tagállamoknak a foglalkoztatás védelme érdekében felajánlott „SURE” hiteleken keresztül.

Az egység valóban erős, hogy legyen az emelkedő kamatlábak és a törékeny államháztartás helyzetben – különösen, amikor Putyin elkezdi korlátozni a gázszállítást olyan országokban, amelyek nem követik a szabályait.

Könnyű feltételezni, ahogy egyesek, hogy ebben a konfliktusban a választóvonal azok között húzódik, akik Putyint akarják befogadni, és azok között, akik Ukrajna oldalán állnak. Ez sem nem pontos, sem nem hasznos. Olaszország esete különösen tanulságos: Mario Draghi Putyin inváziója előtt mélyebb gázkapcsolatokon gondolkodott Oroszországgal. Azóta támogatja az olajtilalmat, és támogatja a nehézfegyverek Ukrajnába küldését a belpolitikai ellenállás ellenére.

Ugyanakkor közös választ szorgalmazott a növekvő energiaköltségekre, és arra buzdította az Egyesült Államokat, hogy „alaposan” gondolja át, hogyan is nézhet ki a tűzszünet.

Mivel a szankciók kimerültsége fenyeget, nem Orbán, hanem Draghi megközelítése kell, hogy tájékoztassa a Nyugat következő lépéseit.

Eddig a cikk, m pedig csak annyit jegyzünk meg, hogy Drahi „bemondása” csak annyiban különbözik a budapesti állásponttól, hogy a magyar kormány nem akarja megmondani, mit csináljon Ukrajna…

Ajánlott Cikkek