Magyarság Nagyjaink Történelem

Könyves Kálmán, a korában élő összes királyok között a legműveltebb

„Testalkatára nézve ocsmány volt, de ravasz és tanulékony; borzas, szőrös, kancsal, púpos, sánta és hebegő” – írja Kálmánról a Képes krónika. Bár a Képes krónika csak később, 1360 körül készült, de történészek egybehangzó véleménye szerint az idézett leírás II. (Vak) Béla (1131-1141) uralkodása idejéből származik, akit Kálmán vakíttatott meg apjával, Álmossal együtt, gyermekkorában.

Borítóképen A „püspök-király” ábrázolása a Thuróczi-krónikában

De máris előre szaladtunk, a történet ugyanis jóval előbb kezdődik! Szent István 1038-ban bekövetkezett halála után Orseolo Péter (aki kétszer is ült a trónon) és Aba Sámuel rendre 2-3 évig tartó uralkodása után I. András király már 14 évig uralkodott, miután a Vata-féle lázadás elsöpörte a trónról Orseolo Pétert, de 1060-ban Béla herceggel folytatott háborúskodás során I. András megsebesül, fogságba esik, majd meg is hal…

Péter király hűbérül adja az országot III. Henrik császárnak

Ezzel megnyílik az út Béla számára, akit I. (Bajnok) Béla néven koronáznak meg.

Erről az igen szövevényes történetről alábbi cikkünkben írtuk:

András király sírja a Tihanyi apátság altemplomában

Ebből kiderül, hogy I. Béla uralkodása sem volt hosszúéletű, ugyanis a 1063-ban IV. Henrik császár gyámjai előkészületeket tettek a Német-római Birodalomba menekült Salamon igényeinek támogatására, tervük sikerrel járt, és 1063-ban, súlyos harcok után I. Béla Dévény környékén belehalt sérüléseibe…

Béla herceg elnyeri a koronát. Miniatúra a Képes krónikából

Salamont már apja, I. András életében megkoronázták, 1057-ben, de családjával kénytelenek voltak elmenekülni Magyarországról, miután apai nagybátyja, a későbbi I. Béla megdöntötte I. András hatalmát – ahogy azt korábban is említettük.

Ez addig egy belviszály, ami persze nem szerencsés, de amikor Salamon idegen segítséggel kerül a trónra, akkor már nemzetközivé válik az ügy…

A Német-Római császárságban ugyanis lehetőséget láttak arra, hogy Salamonon keresztül a Magyar Királyságot vazallus állammá tegyék!

Salamon Henrik segítségét kéri

Ennek legbiztosabb jele – ahogy akkoriban ez szokásban volt – egy házassággal is megpecsételni ezt a fajta „szövetséget”; Salamon IV. Henrik német-római császár húgát, Juditot vette el feleségül…

Az 1063-ban megkoronázott Salamon megállapodást köt unokatestvéreivel, Gézával és Lászlóval, akik elismerték uralmát, és amely eseményt követően 1064-ben Salamont Pécsen újra megkoronázzák, azonban viszonyuk az 1070-es évre azonban megromlott, majd Géza fel is lázadt ellene.

Az 1074. március 14-én vívott mogyoródi csatában Salamon vereséget szenvedett, és 1081-ben hivatalosan is lemondott a trónról.

Mi vezetett el Salamon 1074-es hatalomvesztéséhez? Géza 1072-ben, mikor a bizánciak csellel visszavették Nándorfehérvárt, elkísérte ugyan a királyt a niši hadjáratra, a Szerémségbe azonban már nem követte, hanem hazasietett hercegségébe, ahol előkészületeket tett a hatalom megszerzésére. 1073-ban az esztergomi szigeten rövid időre még egyszer kibékültek ugyan a rokonok, mikor azonban…

Salamon hadai télvíz idején meg akarták lepni az Igfan erdejében vadászgató Gézát, a herceg is élére állt a maga tiszántúli csapatának, s a cseh határ felé igyekezett, hogy öccse, László hadaival egyesüljön.

Kemejnél azonban (a Zagyva torkolata és a Hortobágy mocsarai közt) 1074. február 26-án csatát vesztett, és csak néhány emberével menekülhetett át a Tiszán.

Egyesült László seregeivel, és 1074. március 14-én Mogyoródnál döntő csatát nyert a királlyal szemben.

Salamon később még többször is megpróbálta – hiszen az ország nyugati határvidékén Salamon uralkodott tovább, nyilván korább támogatói segítségével… – visszaszerezni a trónt, de ez nem sikerült neki, és végül 1087-ben Pólában halt meg.

I. Géza képmása a Szent Koronán

Valójában azonban 1074-től I. Géza uralkodott, de ez sem tartott sokáig, hiszen – az olasz származású apát, Willermus szerint – a fiatal, erőteljes és hőn szeretett király, amikor Salamonnal egy béketárgyaláson vett részt, hirtelen megbetegedett és meghalt. Ezt a váratlan halált a Thuróczi-krónika is említi, de szűkszavúan csak annyit ír, hogy ismeretlen betegségben halt meg I. Géza…

Nem tudható, mert erre tényleg nincs forrás, de az ilyen hirtelen bekövetkező halálozásnak abban a korban sokszor mérgezés volt az oka. Nem fog kiderülni, hogy így volt, vagy sem, de nem zárható ki egy ilyen „forgatókönyv” sem…

Ezzel eljött I. Szent László ideje, aki mindvégig I. Géza legfőbb segítője volt, és aki hatalomra kerülése után Salamont elfogatta, börtönbe zárta, de két év múlva – az első magyar szentek avatása (Imre herceg, Gellért püspök és két zobori remete, András és Benedek) alkalmából! – szabadon engedte.

László herceg és testvére, I. Géza király. Miniatúra a Képes krónikából

Szent László nevéhez fűződik a magántulajdon védelmének megerősítése (igen szigorú büntetésekkel), Horvátország elfoglalása, keleten legyőzte a kunokat és a besenyőket, amivel a keleti határokat 150 évre bebiztosította, utolsó éveiben – éppen a horvát hódítás miatt – romlott meg a kapcsolata a Szentszékkel, mert a pápa a saját hűbérbirtokának tekintette a megszerzett horvát területet, de ezt László nem ismerte el…

Szent László életének nem elég egy teljes cikk sem, így csak halálának körülményeit említjük meg;

Hadjáratot indított a cseh király ellen. Ennek során megbetegedett és a cseh-magyar határ közelében meghalt – a Képes krónika szerint – Nyitrán, de pl. a zólyomiak úgy tartják, hogy várukban, Pusztaváron hunyt el a király.

Így érünk el Könyves Kálmánig, akiről – mint azt említettük – a Képes krónika nem éppen hízelgő leírást ad. Itt kell megjegyeznünk, hogy azt az állítást ugyan ismerjük, hogy a leírás a Kálmán által megvakíttatott II. Béla idejéből származik, de ennek az állításnak az alátámasztását/bizonyítását sehol nem találtuk…

Az érem másik oldala viszont az, hogy Szent László után – akinek hatalmas termetét és kivételes fizikai adottságait az összes létező forrás egyöntetűen megállapítja! – talán bárki más is nyeszlettnek tűnt volna!

Könyves Kálmán királlyá koronázása Székesfehérvárott (Képes krónika)

De nem is az a lényeges, hogy Könyves Kálmán hogyan nézett ki, sokkal fontosabb, hogy mit tett! Tudni kell, hogy Kálmán 1095-től magyar király, 1102-től horvát király, 1106-tól haláláig pedig Dalmácia királya volt. A Magyar Királyság tehát ebben az időben – nem kis részben Szent Lászlónak köszönhetően – területét növelte, befolyása egyre nagyobb volt a Bizánci Birodalom és a Német-Római Császárság között.

Magyarország az 1090-es évekre

Testalkata kétséges, de abban egyöntetűek a források, hogy már életében Európa egyik legműveltebb uralkodójaként tartották számon. Eredetileg egyházi pályára szánták, egészen főpapi méltóságig jutott: előbb Nagyvárad, majd Eger püspöke lett. Ennek okán Szent László kijelölt utódja Kálmán testvére, Álmos herceg volt.

Fontos tudni, hogy Kálmán és Álmos hercegek nem Szent László gyermekei voltak, hiszen a nagy uralkodónak három lánya volt (Árpád-házi Piroska és két ismeretlen nevű leány), így I. László király testvére, I. Géza fiait tette meg utódaiul, ami egyébként megfelelt az akkori szokásoknak.

Kálmánt atyai nagybátyja, I. László papnak szánta… de amikor a király helyre akarta állítani a pápával és IV. Henrik német-római császárral való kiegyezése miatt hűvösre fordult viszonyát, hazahívta a fiút és utódjául jelölte az addigi trónörökössel, Álmos herceggel szemben, aki Kálmán öccse volt.

Valójában tehát Kálmán volt egyébként is a trónörökös, annak pedig, hogy I. László őt tette meg végül utódjának, éppen Kálmán kivételes műveltsége volt az oka!

Mert bizony a kiegyezéshez nem harcolni kellett, hanem tárgyalni, de legalábbis a „tárgyalóasztal mellett” taktikázni, amihez pedig elengedhetetlen volt Kálmán már akkor is híres műveltsége!

Szent László után így Kálmán lett az uralkodó, de Álmos – akit egyébként testvére számos méltósággal és nagy befolyással ruházott fel! – évekig próbált erőszakosan a korona birtokosává válni, mígnem…

Kálmán megelégelte és megvakíttatta fiával, Bélával, a később II. (Vak) Bélával együtt!

Álmos herceg és fia, Béla megvakítása (Képes krónika)

Csak egy megjegyzés: II. Bélát vaksága nem akadályozta meg abban, hogy tíz évig uralkodjon, így nehéz lenne azt gondolni, hogy Kálmánt akadályozták volna a már említett, állítólagos testi hibái. Már csak azért sem, mert különben egyházi előmenetele sem lett volna lehetséges a Képes krónikában leírt hibákkal…

De! Van itt egy olyan körülmény, ami sokkal inkább valószínű, semmint a megvakítás, és a II. Béla korából származó rész a Képes krónikában! Az a nagyon egyszerű tény magyarázza Könyves Kálmán erőteljesen túlzó leírását, hogy a későbbi Árpád-házi királyok Álmos ágából származtak, így a Kálmán iránti ellenszenv hosszú-hosszú évekig fennmaradhatott (aminek csak egy oka a megvakítás!).

De vissza a történethez! Kálmán hithű keresztény volt, ugyanakkor mindenekelőtt magyar király, így 1096 márciusában először Nincstelen Walter francia keresztes lovagjainak engedte meg az átkelést, de Zimonynál már kénytelen volt ezek egy részének rablásait fegyverrel megakadályozni.

Mindamellett élelmiszerek küldésével segítette elő az amiens-i (Remete) Péter vezetése alatt álló második csapat átvonulását is; e csapatokat szétverte, mikor azok Zimony környékén összecsaptak a kísérő seregekkel és 4.000 magyar harcost megöltek. Mégis beengedte az országba Volkmar és Gottschalk csapatait. Az egyiket rablások miatt Nyitra mellett a nép, a másikat Mosonnál maga a király győzte le.

Úgy tűnik tehát, hogy sem katonai erővel, sem pedig élelem biztosításával nem lehetett megakadályozni ekkoriban a keresztes hadakat abban, hogy károkat okozzanak az országon történő áthaladásuk során, ami bizony megkérdőjelezi szent küldetésük hitelességét…

Végül azért mégis sikerült megállapodni a derékhad vezérével, Bouillon Gottfried-del, aki az átkelés alatti fegyelmezett viselkedés biztosítására kezeseket adott, Kálmán pedig nagyobb magyar sereggel kísérte, s mindennel ellátta az átvonuló kereszteseket.

A dalmát városokat ugyan Velence befolyása alatt hagyta, a dalmát–horvát hercegi címet azonban nem adta meg a dózsénak, és hatalmának megerősítése érdekében az új tengeri hatalommal, a szicíliai normannokkal lépett szövetségre: feleségül vette I. Roger szicíliai gróf leányát, Felíciát.

Bizánccal szintén szövetségre lépett 1104-ben, amikor László leányát, Piroskát, férjhez adta II. Ióannész bizánci császárhoz, I. Alexiosz császár legidősebb fiához.

Ebben a szövetségben bízva 1105-ben megtámadta Dalmáciát, mire Zára (Zára), Trau (Trogir), Spalato (Split) és a legtöbb sziget önként meghódolt Kálmánnak.

Ő ezért biztosította a városok önkormányzatát. Ordelafo Faliero dózse ebbe kénytelen volt belenyugodni és lemondani a dalmát és horvát hercegi címről. 1108-ban már együtt harcolt Kálmán seregeivel és a bizánciakkal Apuliában, I. Bohemund antiochiai fejedelem ellen.

Látható tehát, hogy Könyves Kálmán nem csak fegyverrel, hanem megfelelő diplomáciával is igyekezett megerősíteni az országot, és annak pozícióját – mind keleten, mind nyugaton!

Megreformálta és enyhítette elődje, László törvényeit, ritkábban alkalmazva a halálbüntetést és eltörölte a kényszervallatást. Elfogadta a papi nőtlenségről szóló állásfoglalást és lemondott az invesztitúra jogáról (erre László még nem volt hajlandó), de ő sem engedte, hogy a püspökök hűbéresküt tegyenek a pápának.

Kötelezővé tette a házasság egyházi szentesítését és fölállíttatta a nyitrai püspökséget.

Azért, hogy tanulatlan személyeket ne nevezhessenek ki egyházi pozíciókba, az Esztergomban tartott zsinat azt is elrendelte, hogy a kanonokok egymás között latinul beszéljenek – a latin nyelv ismerete akkoriban a műveltség egy mércéje volt.

Megakadályozandó a királyi vagyon csökkenését elrendelte, hogy a fiúág kihalásával a nemesi birtokok a királyra szálljanak. Hosszú távra meghatározta az erdélyi vajda és a horvát bán címek használatát. Intézkedéseket hozott a rabszolga-kereskedelemről, a zsidókról és a honvédelemről.

Ezek az igen fontos intézkedések sokkal fontosabbak, mint a boszorkánysággal kapcsolatos történetek, amelyekről csak annyit, hogy az elhíresült mondat, a „de strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat”, melyet elég pontatlanul „A boszorkányokról pedig, mivelhogy nincsenek, semmi emlékezet ne legyen” mondatként fordítanak magyarra, eredetileg egyáltalán nem jelenti azt, hogy Kálmán szerint ne lettek volna „boszorkányok”.

Hogyan? Nos, így, hogy az eredeti latinban említett strigák (strigis) bűbájos, vámpírszerű személyek, aki éjjel állat alakját öltve kísértette az alvókat, és alkalmasint embereket is esznek, nem azonosak a boszorkányokkal, akiket latinul a maleficus, nőnemű alakjában malefica névvel illetnek! És ezt onnan is tudjuk, hogy Kálmán rendelkezett is ez utóbbiakról – akiknek ezek szerint a létezését egyáltalán nem tagadta:

A bűbájosokat a főesperes meg az ispán emberei keressék fel és vigyék törvény eleibe

áll a törvénykönyvben.

De valójában ez a téma csak a „kis színes” kategóriája, a lényeg sokkal inkább abban van, hogy;

Könyves Kálmán törvényei, az királyi hatalom és a jogrend megszilárdítása, valamint a kiegyensúlyozott külpolitika mind-mind hozzájárultak, hogy Könyves Kálmán maga, és az őt követő uralkodók hosszabb ideig maradhattak trónon.

Miért fontos ez utóbbi? Nem véletlen, hogy a történetben visszamentünk egészen Szent Istvánig!

Azt igyekeztünk ugyanis bemutatni, hogy Szent István után, egészen Szent László uralkodásáig milyen kaotikus állapotok uralkodtak, és azok bizony sokszor az országot, annak függetlenségét veszélyeztették!

Könyves Kálmán a Szent László által tett rendet törvényeivel stabilizálta, és egy olyan államot hagyott maga után, ami sokkal jobban képes volt megállni helyét az akkori világban.

Ajánlott Cikkek