Köpeci Mészárlás – “Baj van Köpecen”
Az 1848-as Erdélyi Tragédia: Köpeci Mészárlás és a Szabadságharc
- december 9-én egy sorsdöntő esemény történt az erdélyi Köpec községben, ami mélyen megrendítette a magyar történelmet. A Heydte császári kapitány vezette dragonyosok által fedezett szász és román népfelkelők felgyújtották a falut, és 61 székely lakost kegyetlenül lemészároltak. Ez a borzalmas cselekedet része volt annak a véres háborúnak, amelyet Karl von Urban ezredes és társai idéztek elő Erdélyben.
Urban, aki elsőként tagadta meg az engedelmességet a V. Ferdinánd által kinevezett első felelős magyar kormánynak, 1848. szeptember 4-én vette át a naszódi 17. román határőr-gyalogezred parancsnokságát. Szeptember 18-án csapatai támadást intéztek a kolozsvári nemzetőrség ellen, megkezdve a románok és a magyarok közötti véres összecsapások sorozatát.
Urban és Puchner altábornagy csapatai kegyetlenül felléptek a magyar lakosság ellen, gyakran együttműködve Avram Iancu és társai vezette román felkelő osztagokkal. A legnagyobb tragédiák egyike az volt, amikor 1848. október 24-én Ompolygyepű határában román felkelők lemészárolták Zalatna város menekülő polgárait. Ezek az események mélyen megosztották a térség etnikai csoportjait és hozzájárultak az erdélyi konfliktus elmérgesedéséhez.
A Köpeci híd közelében a székelyek megütköztek a császári csapatokkal, de a falu elfoglalása után Heydte tábornok éjszaka felgyújtatta azt. Ez a kegyetlenség született meg a “Baj van Köpecen” mondásban. Azonban a székelyek nem adták fel; december 13-án a Keresztútnál végrehajtott ellentámadásuk győzelemmel végződött.
Urban és csapatai 1848–49-es tevékenységeik során számos vereséget szenvedtek Bem József vezérőrnagy és a szabadságharcosok keze által. Urban többször is kudarcot vallott, így Bethlennél és a Borgói-hágónál, végül Bukovina felé kényszerült kivonulni Erdélyből.
Annak ellenére, hogy Urban és csapatai végül nem tudták megakadályozni a szabadságharc előrehaladását, Urban karrierje továbbra is emelkedőben volt. 1850-ben vezérőrnaggyá, majd 1851-ben osztrák báróvá léptették elő, és 1857-ben altábornagyi rangot kapott.
Ezek az események az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik legsötétebb fejezetét képezik, amelyek mély sebeket ejtettek Erdély társadalmában, és amelyek hatása máig érezhető. Az erdélyi konfliktusok és a Köpeci mészárlás tragédiái rávilágítanak a nemzeti összetartozás és az emberiesség fontosságára
arcanum
