Korányi Frigyes: Egy Forradalmár Orvos Életútja
Nagykálló, egy kis város a Tisza mentén, 1828. december 10-én született egy fiú, aki később jelentős alakja lett a magyar történelemnek és orvostudománynak. Korányi (Kornfeld) Sebald, a tehetős izraelita orvoscsalád első gyermekeként látta meg a napvilágot, egy olyan korban, amikor a tudomány és a politika viharos változásokon ment keresztül.
Korányi “Sebald” középiskolai tanulmányait a szatmárnémeti piaristáknál végezte, majd a pesti egyetem orvosi karán kezdett tanulni 1844-ben. Egy olyan időszakban, amikor Európa-szerte forradalmi hullámok söpörtek végig, ő sem maradt érintetlen. 1848. március 15-én, egy belgyógyászati előadás hallgatása közben csatlakozott az egyetemisták forradalmi mozgalmához, és aktívan részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeiben.
Korányi nem csupán szellemi, hanem fizikai síkon is harcolt az elnyomás ellen. Előbb nemzetőrként, majd a Szabolcs vármegyei önkéntes zászlóaljgyógyszertár parancsnokaként, és végül a 104. honvédzászlóalj főorvosaként tűnt ki. Ebben az időszakban, apja kezdeményezésére, az egész család áttért a katolikus vallásra, és felvette a Korányi nevet.
A forradalom leverése után Korányi folytatta tanulmányait Pesten, és 1852-ben orvosi diplomát szerzett. Azonban a politikai tevékenység miatti megtorlás nem maradt el: száműzték Bécsből egy félreértett megjegyzés miatt, amit Ferenc József császárra tett, és visszatért Nagykállóba.
1852-ben kezdte meg orvosi praxisát szülővárosában, és 1859-ben egyik alapítója lett a helyi kórháznak. Ezt követően számos tanulmányutat tett Európa neves orvosi intézményeibe, tapasztalatait pedig az Orvosi Hetilapban publikálta. Az ő nevéhez fűződik a gyermekhalandóság okainak egyik első tudományos vizsgálata is.
Politikai és orvosi karrierje továbbra is párhuzamosan haladt. 1861-ben, a magyar alkotmány felfüggesztése elleni tiltakozásként, lemondott Szabolcs vármegye főorvosi posztjáról. Négy évvel később amnesztiát kapott, és visszatérhetett Pestre, ahol előbb a tífusz-fiókkórház, majd a pesti Szent Rókus Kórház idegosztályának vezetője lett. 1864-ben a pesti egyetemen magántanári képesítést szerzett idegkórtanból, és két évvel később a belgyógyászat tanárává nevezték ki.
Egy Orvosi Zseni és Reformátor
Korányi Sebald, a magyar orvostudomány egyik legjelentősebb alakja, 1878-ban megkezdte az I. belklinika, a ma ismert Országos Korányi Pulmonológiai Intézet építését saját tervei alapján. Az intézmény, melynek 1880-as átadásától kezdve egészen haláláig ő volt az igazgatója, úttörő szerepet töltött be a laboratóriumi kutatások, a vegyi-, bakteriológiai- és röntgenvizsgálatok bevezetésében Magyarországon.
Szakmai elhivatottsága a tudományos nézetek terjesztésében és érvényesítésében is megmutatkozott. Részt vett az 1870-es évek egészségügyi reformjainak előkészítésében és kidolgozásában, így hozzájárulva az egyetemi orvosképzés és a közegészségügyi törvények fejlődéséhez. Munkássága elismeréseként 1884. február 2-án magyar nemességet és a “tolcsvai” nemesi előnevet kapott I. Ferenc József magyar királytól.
Korányi, aki 1886-ban az egyetemi rektor tisztségét is betöltötte, bevezette az egyetemen a klinikai gyakornoki rendszert és az ideggyógyászati valamint a kórbonctani gyakorlatot a belgyógyászati szakvizsgákhoz. Klinikáján olyan neves személyiségek fordultak meg, mint Victor Babeș, Udránszky László és Bókay Árpád. Főként a mellkasi betegségekkel foglalkozott, kiemelkedő munkát végezve a szívbillentyű zavarok és a társadalmi hátterek összefüggéseinek kutatásában.
Korányi kezdeményezésére indult meg az aktív megelőző és gyógyító küzdelem a tuberkulózis ellen, melynek keretében részt vett a tüdővizsgálói rendelőhálózat kiépítésében. Az általa gyűjtött adományokból épült fel az Erzsébet királyné Tüdőszanatórium 1905-ben.
Hosszú ideig volt az Országos Közegészségi Tanács elnöke és tagja az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak, fontosnak tartotta a kórházfejlesztéseket, a gyógyfürdők integrálását a gyógyászatba. 1913. május 19-én, 85 éves korában hunyt el Budapesten.
Magánélete is figyelemre méltó volt. 1860. június 25-én vette feleségül a nemesi származású tolcsvai Bónis Malvine kisasszonyt, akivel számos gyermekük született. Sebald és családja jelentős hatást gyakorolt a magyar társadalomra és orvostudományra, örökségük máig érezhető.
Korányi élete és munkássága példa arra, hogy a tudomány és az emberi elköteleződés milyen mély és tartós hatást képes gyakorolni a társadalomra és az egészségügyre.
Korányi a magyar orvostudomány egyik legnagyobb alakja, nem csak életében, hanem halála után is mély nyomot hagyott a magyar egészségügyi és oktatási rendszerben. Nevét ma több jelentős közintézmény viseli, amelyek mind hozzájárulnak az ő örökségének ápolásához .
A Nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium, ahol a fiatal generációkat oktatják és nevelik, méltó módon őrzi emlékét. A Semmelweis Egyetem (SOTE) Korányi Frigyes Szakkollégiuma pedig az orvostudomány iránt érdeklődő egyetemisták számára biztosít inspiráló környezetet.
Legkiemelkedőbb emléke azonban kétségkívül a Korányi Kórház, hivatalos nevén az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet, amely a tüdőgyógyászat és a légúti megbetegedések kutatásának és kezelésének meghatározó központja Magyarországon. Ez az intézmény nem csak egy modern kórház, hanem egy élő emlékmű is, amely mindennap hozzájárul az egészségügyi szolgáltatások fejlődéséhez.
Korányi életművének elismeréseként az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete 1955-ben megalapította a Korányi Frigyes-emlékérmet. Ez az elismerés évente kerül odaítélésre azoknak az orvosoknak, akik kiemelkedő munkát végeznek a tuberkulózis elleni küzdelemben. Ez a díj nem csupán egy elismerés, hanem egy emlékeztető is arra, hogy Korányi milyen hatással volt és továbbra is van a magyar egészségügyre.
Öröksége tehát nem csupán a történelmi könyvekben, hanem a mindennapokban is jelen van, inspirálva a jövő orvosait és egészségügyi szakembereit. Ez az örökség emlékeztet minket arra, hogy a tudás, az elkötelezettség, és az emberiesség ereje képes változást hozni a világban.
