Nagyjaink Történelem

Kossuthtól a Fehérlófiáig – Jankovics Marcell, élt 79 évet

És ennél még sokkal több adatott neki. Helyesebben; tehetségével és szorgalmával olyan műveltséget szerzett, ami megengedte neki, hogy soha el nem felejthető műveket hozzon létre! Ő maga tette önmagát halhatatlanná, és volt honnan meríteni. Családi háttere, felmenőitől megörökölt tehetsége a hagyományok talaján szökött szárba, olyan mesterműveket hátrahagyva, melyek múltba révedő keserédes nosztalgiával tartották életben őseink emlékét, hanem igen haladó formában élővé tették azt!

 A szellem örök, a nagy szellemek pedig örökkön hatnak. Bármilyen furcsa, de Jankovics Marcell élettörténete valójában valamikor az 1840-es években kezdődött. Igen, mert ahhoz, hogy a rajzfilmek nagymestere az legyen, aki volt, kellett az is, hogy nagyapját, dr. Jankovics Marcellt az a Meszlényi Jenő nevelje fel, aki sógora volt Kossuth Lajosnak (Kossuth Zsuzsa Meszlényi Rudolf, Jenő testvére volt). Jenő bácsi – ahogy Jankovics Marcell nevezte őt – közeli rokonságban volt a Kossuthokkal, jó barátságban volt. Így volt ez Görgey Artúrral is, aki esküvői tanúja volt, és együtt voltak kacagányos testőrök Ferdinándnál.

dr. Jankovics Marcell (1874. november 3. — 1949. november 12.)

A nagyapa – nem is csoda! – Kossuth nagy híve volt, és nem akármilyen neveltetést kapott! Tizenhat éves korától kezdve Olaszországban töltötte a nyarakat, perfekt olasz lett, verseket is írt olaszul. Zsigmond Vilmos és Eötvös Loránd mellett ő volt a 19. század legnagyobb hegymászója, az olasz kapcsolat okán főleg a Dolomitokban mászott. Az ügyvédi szakmát választó nagyapa a hegymászást csak afféle hobbiként űzte, polgári foglalkozását tekintve ügyvéd volt, valamint egy ideig a 48-as párt képviselője. Ha mindez nem volt elég elfoglaltság, könyveket is írt, köztük a Húsz esztendő Pozsonyban címűt, ami Trianon felvidéki következményeit dokumentálja, saját személyes élmények alapján. Ezen kívül még három hegymászó témájú könyve is megjelent.

„Elvitathatatlan érdemei vannak a két háború közötti felvidéki magyar kultúra istápolásában – ha idős emberekkel összefutok a Felvidéken, ők még jól tudják.”

Így nyilatkozott róla Jankovics Marcell, aki Méry Gábor (a Méry Ratio Kiadó vezetője) segítségével újra kiadta nagyapja könyvét, és folytatva a felvidéki magyar kultúra ápolását, a lőcsei Szent Jakab templom szárnyasoltárai című albumhoz szöveget is írt. Ez végül sorozattá nőtte ki magát, több felvidéki templom is megjelent ilyen kiadvány formájában. De most menjünk vissza az időben, és nézzük meg, „hogy készül” a művész-gondolkodó! Mi csak így egyszerűsítjük le grafikus, rendező, forgatókönyvíró, művelődéstörténész, kultúrpolitikus polihisztor „foglalkozását”.

Először a rajz jött, és a fiatal Jankovics Marcell úgy gondolta, hogy építész, vagy régész lesz. Talán más irányba is mehetett volna, de kitelepítettként, börtönviselt apával… mindez akkoriban igencsak behatárolta a lehetőségeket. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba járt, ahonnan „rendesen” két-három évet kellett próbálkozni a felsőoktatásba bejutni, ő pedig – a fenti családi okok miatt… – eleve nem próbálkozhatott kevés férőhelyet biztosító szakkal. Végül nem is végzett egyetemet, de ez az esetében nem jelentett különösebb gondot, hacsak azt nem, hogy amikor ő tanított egyetemen, csak magántanár státuszban tehette ezt… Üsse kő, aki nála hallgatott, aligha tanulhatott volna jobbtól!

De a történeben még csak a gimnáziumnál tartunk. Innen kikerülve segédmunkásként dolgozott (mit tehetett volna mást…?), és egy véletlennek köszönhetően – amatőr bábos kollégája kapcsolatban állt a Pannónia Filmstúdióval – szólt, hogy van felvétel. Azért egy pillanatra itt érdemes megállni. Két segédmunkás; az egyik Jankovics Marcell, aki később világraszóló alkotásokkal ajándékozza mag a világot, a másik pedig bábozik… Annak a rendszernek, ami ezt megengedte magának, nyilvánvalóan buknia kellett! Bár itt – rendszer ide, rendszer oda! – mégis sikerült a felvételi, ahol egy rajfilmfigurát kellett lerajzolni. Mindaddig eszébe sem jutott, hogy rajzfilmes legyen, de – milyen a sors… – mintha csak előre meg lett volna írva minden, mégis oda került, rajfilmes lett, abban pedig a legjobb! Vajon miért lehetett, hogy évekkel korábban az Élet és Tudomány aktuális számából kitépett két oldalt, ami a magyar rajzfilmről szólt, és miért vásárolta a Vaillant című gyerekújságot képregényekkel és Disney-stílusú rajzokkal?

De nem csak a másolás ment! Sőt! A János Vitéz című rajzfilm – bár még inkább csak ösztönösen – elindította egy úton, ami eredetileg a jelképek, jelképrendszerek kutatására terjedt ki, hiszen a rajzfilmek esetében ezeknek különösen nagy jelentőségük van! Hoppál János néprajzkutató – éppen a János Vitézzel kapcsolatban – rá is kérdezett annak idején, hogy honnan ismeri ezeket a jelképeket, honnan tudja, hogy a férfit a szív, a nőt a tulipán szimbolizálja. Nem tudta, de érezte! Ezek után nem volt megállás! Jött a Magyar népmesék sorozat, ahol már egyre érettebb és magabiztosabb a jelképrendszerek használata, hiszen itt már megindult az a tudatos kutatómunka, ami elvezetett a Fehérlófiáig.

Fehérlófia – részlet (Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum)

Legalább húsz filmet rendezett, több esetben forgatókönyvíróként vett részt alkotásokban, legalább negyven könyve jelent meg, díjai közül pedig csak a nagyobbakat említve is lenyűgöző a lista: Oscar-díjra jelölés Sisyphus c. filmért (1975), Balázs Béla-díj (1974), Arany Pálma díj a Küzdők c. filmjéért (1977), Kossuth-díj (1978), Ifjúsági Díj (1982), Érdemes művész (1984), Minden idők legjobb rajzfilmje díja (Los Angeles) a Fehérlófia c. filmjéért (1984), Életfa díj (1988), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1998), Prima Primissima díj (2007), Hegyvidék díszpolgára (2008), Leonardo da Vinci-díj (2009), Kölcsey-emlékplakett (2010), Madách-díj (2012), A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2013), Magyar Örökség díj (2013), A Nemzet Művésze (2014), Pro Urbe Budapest díj (2020).

Rendező, forgatókönyvíró, író, tanár, kultúrpolitikus, előadó, történelem-kutató? Mind-mind, és még több is! Maradjunk abban; művész-gondolkodó.

Sokat adott, nélküle mégis kevesebbek leszünk…

Ajánlott Cikkek