Kudarc ellen beoltva: a Phylaxia története, 1. rész – Kőbányai „disznóságok”

„A Phylaxia szérumtermelő részvénytársaság Ullmann Adolf főrendiházi tag elnöklésével ma tartotta meg alakuló közgyűlését a Magyar Általános Hitelbank helyiségeiben. A társaság alaptőkéje egy millió korona, s czélja a kőbányai állami szérum-laboratórium üzemének átvétele és a sertésvész elleni ojtóanyagnak állami felügyelet mellett Hutÿra tanár módszere szerint való nagybani termelése.”

Borítóképen: “Sertésszállások Kőbányán” – 1890

Az állami laboratórium már működött, de a Phylaxia kiépítésére szánt, mai áron minimum 2,5 milliárd forintnak megfelelő összeg azt bizonyítja, hogy igencsak fontos volt a sertésvész elleni küzdelem. Azokban az időkben bizony a sertés kereskedelem rendkívül fontos gazdasági tényező volt. Erre a legjobb bizonyíték, hogy az 1906-ban Szerbia és a Monarchia között kirobbant, és mintegy öt évig tartó általános vámháború Schweinkrieg (disznóháború) néven vonult be a gazdaságtörténetbe.

Miért volt ennyire előtérben a sertés, avagy a sertéshús? A kiegyezést követő időszak gazdasági növekedése minden bizonnyal növelte a hazai sertéshús fogyasztást is, de igazán nagy tételben inkább csak a közepesnél nagyobbnak számító városok esetében vásároltak fel sertéseket. Ezt a forgalmat javarészt regionális szinten megoldották, így országos szinten Budapest felvevőképessége döntő jelentőségű volt.

Ezt felismerve alakult meg 1869-ben az Első Magyar Sertéshizlaló Részvénytársaság.

De talán már a kezdetekben sem csak Budapest ellátását célozták. Azt a mennyiséget ugyanis, ami itt éves szinten megfordult, a főváros képtelen lett volna felvenni, ellenben a kőbányai telep olyan jó helyen volt, hogy Közép-Európa legjelentősebb sertéskereskedelmi piaca is itt működött. 1894-ben például 904.710 sertést hajtottak fel, de már években is megszokott volt a 700-800.000-es darabszám!

Akkoriban – amikor a hűtés és a tartósítás egyéb formái még igencsak gyerekcipőben jártak – csak úgy lehetett ilyen darabszámokkal kereskedni, ha helyben működik hizlalda.

És persze nagyobb távolságokra is előállatként szállították el a sertéshúst, de Kőbányán olyan jó vasúti kapcsolat áll rendelkezésre, hogy onnan gyakorlatilag Európa bármely részébe eljuttathatott az itt nevelt, vagy csak átmenetileg itt megfordult bármely sertés.

A fejlődés törtlen volt – nem véletlenül említettük éppen az 1894-es évet! -, de 1895-ben beütött a baj!

1890-től már jelentkeztek kisebb, elszigetelt esetekben elhullások, de mintaszerű hizlalótelepek, egészségügyi berendezések segítettek a nagyobb járványok kialakulásának megelőzésében. Ezt a Fölmívelésügyi Minisztérium is így látta, amikor az 1890-es évek elején így nyilatkozott illetékes vezetőjük:

„Alaposabb tehát a kilátás, hogy a foganatosított profilaktikus intézkedések fenntartása mellett a sertésvészveszedelmes, jellegűvé egyáltalán nem lesz.”

Azt pontosan nem lehet tudni, hogy a korábbi megbetegedések – melyek elhullást is okoztak – pontosan milyen betegségek voltak, de az tudható, hogy 1895 áprilisában hurcolhattak be egy, az addigiaknál sokkal virulensebb fertőzést. Látni kell, hogy a helyben nevelt állomány – akár teljes életciklusra, akár csak átmeneti tartásra -, illetve az átmenő állomány rendkívül nagy számú érintkezést biztosított ahhoz, hogy éppen itt legyen a legsúlyosabb a pusztítás! 1895 májusában annyit állapítottak meg a szakemberek, hogy a fertőzött állomány hozzávetőleg fele elpusztul, de idő közben a vizsgálatok során detektáltak olyan jól elkülöníthető állományokat, melyek átestek ugyan a betegségen, de 20-25 százaléknál nem volt nagyobb a veszteség.

De ez is rendkívüli mértéket jelentett, a járvány hihetetlen veszteséget generált, és persze az elhullott állatok kezelése is rengeteg pénzbe került.

Mi volt az oka a járványnak? Miután a higiéniai körülmények, illetve a betegségek megelőzésére foganatosított intézkedések már addig is világhírűen magas szinten álltak, azt kell gondolnunk, hogy valamilyen új, addig nem terjedő betegség jelenthetett meg az állományban, olyan, amivel nem találkozhatott addig.

Nem volt más választás, a telepen lévő állományt zárolták, és a beszállítást is megtiltották.

Ez természetesen visszavetette az üzletet – de még mindig ez volt a kisebb rossz választása! -. ezért a felhajtás a 200.000 körüli szint alá esett… Ez nem jelentette az üzlet végét, a helyzet fokozatosan javult, ugyanakkor olyan bizalmi veszteséget szenvedett el a piac, hogy a belföldi nevelés mellett csak Romániából és Szerbiából érkeztek sertések Kőbányára.

Ezt tetézte aztán a Schweinkrieg, ami a „betette a kiskaput” az Első Magyar Sertéshizlaló Részvénytársaságnak, ami 1911-re felszámolás alá került…

Ez azonban nem jelentette a sertés-biznisz végét, de most göngyölítsük fel a történet másik szálát is, nevezetesen azt, hogy honnan eredt a Phylaxia, az 1912-ben alakult vállalat. Nos, a sertéspestis – ez volt ugyanis az új, addig nem tapasztalt, járványt okozó megbetegedés – 1895 után folyamatosan jelen volt, de az addigi eszközökkel nem sikerült elejét venni az új és újabb járávnyoknak.

Hutÿra Ferenc állatorvos, orvos, patológus az amerikai eredetű betegségről kimutatta annak vírusjellegét, s munkatársaival kidolgozott egy a sertéspestis ellen az 1950-es évekig világszerte alkalmazott oltóanyagot. Első akadémiai székfoglalóját is e témában tartotta 1912-ben: „A sertéspestis elleni immunizálás kísérleti alapja” címmel.

Sertéspestis-vizsgálatainak tudományos, kísérleti hátteréül hozta létre Köves Jánossal együtt 1907-ben az Állatorvosi Főiskola járványtani laboratóriumát Kőbányán.

A laboratórium a Szállás utca 3. szám alatt került kialakításra 103.000 korona befektetéssel (mai értéken cca. 260 millió forint). Miért éppen itt? Nos, az ekkor Székesfővárosi Sertéshizlalda névre hallgató sertéstelep éppen a szomszédban volt, így logikus volt az itteni elhelyezés. Az már a történet későbbi folytatása, hogy a Phylaxia is ezen a helyen működött később, de aztán a hizlalda területének nagy részét is elfoglalta a növekvő gyár – a másik fele pedig a MÁV Törekvés SE sporttelepének adta át a stafétát.

A Phylaxia további történte a folytatásban következik!