Kudarc ellen beoltva: a Phylaxia története, 2. rész – A banktól az államig, majd… valami egészen más jött!
De miért volt szükség arra, hogy az állami intézményt egy magánvállalkozás – emlékezzünk: az alapításhoz, és fejlesztéshez szükséges tőkét a Magyar Általános Hitelbank adta! – vegye át? Nos, az akkori viszonyok ismerői szerint Járványtani Laboratórium elnyerte a gyakorló állatorvosok és az állattulajdonosok bizalmát, így az igény is fokról fokra nőtt, de azt az állami intézmény – nehézkes és kötött cselekvési lehetőségeivel – már nem tudta rugalmasan kielégíteni.
Borítóképen: Balra: premixüzen, jobbra: fermentációs üzem
A Magyar Általános Hitelbank egyébként a kora egyik legnagyobb hazai pénzintézete volt, amely úgynevezett univerzális bankként működött – azaz minden olyan tevékenységgel foglalkozott, ami banki jellegű volt, kivéve a záloglevél kibocsátást – és különös hangsúlyt fektetett az iparvállalatok alapításában való részvételre. Ez már önmagában is magyarázza azt, hogy miért éppen ez a bank volt a finanszírozó-tulajdonos, de azt is tudni kell, hogy a magyar állammal igen szoros (ún. állambankári) kapcsolata volt. Mivel az alapító pesti kerekedők és bankárok alapította bank 1870 decemberében kartellmegállapodást kötött a bécsi Rothschildok érdekeltségi körébe tartozó Creditanstalt Bankkal, ez, illetve az állami kapcsolat igen stabillá tette a pénzintézetet.
A Phylaxia tehát immár magánvállalatként működött, de a szakmai felügyelet továbbra is megmaradt, ugyanis a Földművelésügyi Minisztérium a szakmai munka függetlenségét azzal biztosította, hogy a szakembereket ő nevezte ki, illetve őket állami szolgálatban tartotta.
A műszaki ellenőrzéssel az állam Hutÿra professzort bízta meg, de látni kell, hogy Köves János volt az, aki a munka oroszlánrészét elvégezte, a Járványtani Laboratóriumban ő dolgozta ki az eljárásokat, és alkotta meg azokat az eszközöket, melyek a szérum előállításához kellettek – mindezt oktatói munkája mellett, igen szerény anyagi lehetőségek mellett!
Ezzel együtt nem vehetjük el Hutÿra professzor érdemeit sem, aki a szakmai irányítás mellett Kövesben megtalálta azt a személyt is, aki a kivitelezésben a lehető legjobb volt!
(Balló Endre olajfestményéről készült reprodukció)
Az első időben a Phylaxia csak sertéspestis elleni szérumot és vírust termelt, de a kutató munka soha nem állt meg, aminek eredményeként már 1914 februárjában forgalomba került a lovak mirigykórja elleni antistreptococcus-szérum is. És ekkor jött az első nagy világégés…
Az igen képzett és tapasztalt állatorvosi csapatból csak ketten maradtak meg, a képzett személyzet helyét hadifoglyok és részben a bevonultak családtagjai vették át, de a termelés így is sikerült fokozni: 1916-ra a békeévek rekordforgalmának kétszeresét sikerült elérniük az igen nehéz körülmények ellenére is!
A háború után 1920-ban újabb oltóanyagok kerültek forgalomba, így a baromfikolera elleni vakcina, a sertésorbánc elleni szérum és vakcina, majd 1921-ben a baromfikolera-szérum is.
Az 1922. év is fontos a Phylaxia történetében, mert ekkor kerültek forgalomba körültekintő vizsgálatok után a lépfene elleni oltóanyagok, amelyeket a sercegő üszők elleni vakcina követett. Ebben az időben lépett az intézet kötelékébe Hirt Géza és ekkor tagolódott egyelőre három osztályra (sertéspestis és diagnosztika, lószérum, valamint dozírozás és expedíció) a Phylaxia.
A tagolódás 1924-ben is folytatódott, akkor kezdte meg működését a humán osztály Johan Bélaegyetemi tanár vezetésével, a következő évben pedig Kanyó Béla – későbbi szegedi egyetemi tanár – erősítette meg az embergyógyászati oltóanyag-termelés szakgárdáját.
A humán osztály a lószérum- és a vakcinaosztállyal közösen néhány év alatt több antibakteriális és antitoxikus szérum termelését vezette be. Kidolgozta a diftéria-anatoxin, a himlővakcina és több diagnosztikai készítmény előállítását.
A vállalat olyan hatékonyan működött, és olyan megbízható új termékekkel jött ki a piacra – mindvégig megtartva az állami szakmai kontrollt, ami azt biztosította, hogy a profitérdekek semmiképpen se kerekedjenek felül a szigorú orvosi elvek alkalmazásán! -, hogy 1933-ban a Földművelésügyi Minisztérium átadta a Phylaxiának az Állami Oltóanyagtermelő Intézetet a veszettség elleni oltóanyag termelésének kötelezettségével együtt. Ugyanekkor az intézet magába olvasztotta még a Hungária Szérumműveket és a Therapia Oltóanyagtermelő Intézetet is.
1935-ben került forgalomba a homológ (sertésből termelt) sertésorbánc elleni szérum, 1938-tól kezdve pedig az Európában és hazánkban is igen elterjedt száj- és körömfájás ellen termelt az intézet rekonvaleszcens szérumot. Ugyanebben az évben kezdte meg működését Hoffmann irányításával a szopornyicaosztály, Hirt vezetésével pedig önálló diagnosztikai osztály alakult.
A Phylaxia 1942-ben 30 éves fennállása idején már 260 fővel dolgozó jelentős üzemmé fejlődött, amely ekkor évente 35-45 ezer liter sertésszérumot, valamint 24-féle egyéb szerobakteriológiai készítményt hozott forgalomba.
A második világháború évei alatt az ország megnövekedett oltóanyag-szükségletét csak a nagy nehézségek leküzdésével sikerült előállítani. A termelés korlátait a háborús kényszergazdálkodás akadályai még fokozták.
A front közeledtével az intézetet, és a teljes gyárat Németországba akarták „telepíteni”, de ez szerencsére sikerült megakadályozni, ám így is jelents kár érte a társaságot: az állatállomány elpusztult, a takarmánytárolók kiürültek, az épületekben és felszerelésben is érzékeny kár keletkezett, az oltóanyagkészletek tekintélyes része tönkrement…
Ezzel együtt is sikerült már 1946-ban újraindítani a termelést, és ebben az időben különösen nagy jelentősége volt a vakcina-termelésnek, mert a háborús évek alatt a megmaradt állatállomány állategészségügyi szempontból igen rossz helyzetben volt, és a háború alatt új fertőző betegségeket hurcoltak be az országba.
Különösen nagy problémát jelentett az ekkor először jelentkező baromfi pestis (akkori nevén Newcastle-betegség), amire már 1946-ban le tudta gyártani a társaság az aktív szénhez adszorbeált, formalinnal inaktivált vakcinát, majd 1948-tól kezdve forgalomba került a baromfipestis-szérum is.
szemléli mikroszkópon – 1951
A háború alatt fellángolt veszettség visszaszoríthatóvá vált az évente kötelező védőoltás 1948-tól újra megindított rendszerével.
Ebben az évben jött el az államosítás ideje is: egyesült a Phylaxia Szérumtermelő Rt. a Magyar Oltóanyagtermelő Intézettel, de a békéscsabai Baktokémia Szérumtermelő Rt. és a budapesti Benedek-féle Szérumtermelő Intézet már előzően beolvadt a Phylaxiába, amely ettől kezdve Phylaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézetúj névvel működött tovább.
Az államosítás ebben az esetben is központosítást vont maga után: a kor gazdasági vezetői ugyanis azt találták, hogy korábban az egymással versengő vállalatokra már nincs szükség, mert a versenyt helyettesíti, sőt, annál többet is jelent a tervgazdálkodás, ezért inkább arra koncentráltak, hogy minél nagyobb kapacitásokat egyesítsenek egy-egy állami vállalat alatt.
Ennek keretében 1949 és 1952 között új épületeket emeltek, de nem csak a termelés volumene emelkedett, hanem folyamatosan jelentek meg az új és újabb vakcinák, ami oda vezetett, hogy az állategészségügyi helyzete folyamatos javulást mutatott.
Ebben a helyzetben az oltóanyag szükséglet folyamatosan csökkent az antibiotikumok és más kemoterapeutikumok térhódítása okán.
A Phylaxiaáltal gyártott takarmánykiegészítő készítményekről az érdeklődők számára részletes felvilágosítással szolgálnak
Ez egy egészen új helyzetet teremtett, ugyanakkor a Phylaxia megtalálta azt a feladatot, ami egyrészt kifejezeten a vállalatra szabott volt, másrészt más vállalatok nem igazán vállalták fel a megoldást… Igen, akkor indult el a nagyüzemi állattenyésztés, ami bizony új kihívásokat jelentett, hiszen szakszerűen összeállított takarmánykeverékek és takarmánykiegészítők előállítását tette szükségessé.
Az első ilyen készítmény az 1955-ben forgalomba került Phylavit-B12 volt, amelyet egy másik, ugyancsak lényeges takarmánykiegészítő, a Foszkál nevű foszforsavas takarmánymész követett. 1960-ban külön osztály kezdte meg az ún. premixek termelését.
És a történem mintha ismételte volna magát – méghozzá rendszerfüggetlenül! – ugyanis a fejlődés ütemének további gyorsulását az eredményezte, hogy a Phylaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézetet és az Állami Vakcinatermelő Intézetet 1969. január 1.-én egyesítették.
Ettől az időponttól újra megváltozott a megnövekedett vállalat neve, amely immár a Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalat névvel illettek.
Kicsit ugrálva az időben, meg kell jegyezni, hogy az emberi oltóanyagok gyártását 1952-ben elvonták a gyártól, ebben az új helyzetben pedig értelemszerű volt az irány. Ezzel együtt 1981-től újra az állategészségügyi oltóanyagok gyártása került előtérbe, amit ugyan támogatott, hogy 1987-ben a Világbank hitelének lehívásával megvalósult az új fermentációs üzem, azonban…
A hitel törlesztése komoly pénzügyi nehézséget jelentett egy erősen romló gazdasági környezetben.
1991-ben az oltóanyaggyártás az éppen megalakult Phylaxia Sanofi Részvénytársaság tulajdonába került át. A Phylaxia Sanofi Részvénytársaságot a korábbi Phylaxia, a Sanofi Sante Nutrition Animale (SSNA), valamint a Chinoin Részvénytársaság alapította. A fermentációs üzem korábbi adósságának visszafizetéséért azonban továbbra is a Phylaxia volt a felelős. Később a vállalat kényszerhelyzete miatt értékesítette a fermentációs üzemet, valamint a Phylaxia Sanofiban meglévő részesedését is.
Az Állami Vagyonügynökség 1994-ben részvénytársasággá alakította át a vállalatot. A Phylaxiát a Bankár Kft. szerezte meg a privatizáció során.
A Bábolna Pharma Részvénytársaság ezt követően beolvadt a Phylaxia Részvénytársaságba, majd a vállalat neve Phylaxia Pharma Részvénytársaságra változott. A Phylaxia Pharma Részvénytársaság részvényeivel 1998. április 22. óta lehet kereskedni a Budapesti Értéktőzsdén. A vállalat csökkenő árbevételei miatt átszervezték annak belső struktúráját 1999 és 2002 között. A vállalat holdinggá alakult és neve Phylaxia 1912. Holding Nyrt-re változott.
A holding portfólióját megtisztították azon vagyonelemektől, melyek nem illettek a cég főbb tevékenységi körébe. Ezen vállalatokat értékesítették. 2013-ban a csoport a nevét Opimus Group-ra változtatta. A további részletek tárgyalása nélkül csak annyit jegyzünk meg a végére, hogy a vállalat jogutódjának mai neve Opus Global, ami a Budapesti Értéktőzsde első öt legnagyobb vállalata között van.
Ez persze leginkább jogi utódlást jelent, a tevékenységet tekintve minden jel szerint az a Ceva-Phylaxia Oltóanyagtermelő Zrt. viszi tovább a Phylaxia hagyományát, mellyel korábban a Phylaxia perben állt hatóanyagok és más szabadalmi jogok kapcsán. A legfrissebb hírek szerint a Ceva-Phylaxia Monoron épít egy gyáregységet, ami továbbra is állategészségügyi vakcinák gyártásával foglalkozik, és a világban megnövekedett vakcinaigény okán létesül.
Van, és úgy tűnik tehát, hogy Hutÿra professzor és Köves János munkájának több, mint 100 év után is van folytatása.
