Különös szegedi történetek: országos kiállítás és egyetem
Az 1872. évi ipartörvény a céhrendszer megszüntetésével szabaddá tette az iparűzést és ipartársulatok létesítését rendelte el. Szegeden megindult az általános ipartársulat szervezése, de több szakma iparosai külön társulatot is alakítottak. Az 1874-ben létrejött Szegedi Iparosok Köre társadalmi egyesület volt. Az 1884. évi ipartörvény az iparosok érdekképviseleti szerveként az ipartestületeket jelölte meg, melyekbe mindazoknak be kellett lépniük, akik a településen képesítéshez kötött ipart űztek.
Borítóképen: Szeged, az Országos Mezőgadasági Kiállítás emlékplakettjének rajza, 1876
Szeged ebben a korszakban többször volt országos szakmai kiállítások, kereskedelmi kongresszusok színhelye. Bakay Nándor kötélgyáros és Gelléri Mór, az Alföldi Iparlap szerkesztője különösen szorgalmazták egy országos ipar-, termény- és állatkiállítás illetőleg vásár ügyét, melyet 1876. augusztus 20. és szeptember 12. között meg is tartottak 2.227 (köztük 484 szegedi) kiállító részvételével a főreáltanoda palotájában és környékén.
A fentieket a visrtualis.sk-szeged.hu a „Kereskedelem és ipar Szegeden a 19. század második felében” című írásban. Bizony, Szegeden olyan országos kiállítást rendeztek, ami akkoriban az elsőnek számított a maga nemében, és a későbbi kiállításokat – beleértve a Millenniumi Kiállítást is! az itt szerzett tapasztalatokra építve szervezték meg.
Hol is volt ez a kiállítás? Nos, Szeged esetében ez nem mindig egyszerű, hiszen az 1879-es nagyárvíz hihetetlen károkat okozott, a mai ismert város igazán csak az újjáépítés (és ez itt annyit tesz, hogy szinte a nulláról!) után alakult ki.
Márpedig a kiállítás az árvíz előtt volt, így aztán igen nehéz lenne a kiállítás helyszínének – legalábbis a fő-helyszínnek – a megtalálása, ha nem éppen egy olyan épület lenne a támpont, mint a főreáltanoda, ami ma a Szegedi Tudományegyetem épülete (az egyik, hiszen az oktatás, és sok más, az egyetemihez kapcsolódó funkció több épületben kap helyet manapság). Íme:
Igen érdekes történet, ahogy Szegedre került az egyetem. 1921-ben – tudjuk, miért éppen akkor! – Debrecen pályázott arra, hogy a kolozsvári egyetemet magába olvassza, hiszen akkor ott már kilenc éve folyt egyetemi oktatás. Elég komoly csatározások zajlottak a két város, és a két várost pártolók között, mire gróf Teleki Pál miniszterelnök így szólalt fel:
A kolozsvári egyetemet nem egyesek kívánsága, hanem az ország közérdekét tartva szem előtt, kell ideiglenesen elhelyezni!
A döntés így esett Szegedre, és tudni kell, hogy akkoriban központi téma volt, hogy éppen a katolikus Szeged fogadja be a protestáns Kolozsvár száműzött egyetemét… Ma már ez a téma nem merülne fel, de akkoriban úgy gondolták, hogy problémás lehet, de az egyetem további története bizonyította, hogy alaptalanok voltak az aggodalmak!
De vissza a kiállításhoz! Itt is voltak érdekes felhangjok, amit érdemes idézni, mert talán nem is gondolnánk, de a kiállítás megrendezése olyan véleményeket hozott a felszínre, amelyek akár manapság is elhangozhatnának…:
„Régi igazság, hogy mi magyarok kiválóan pártoljuk a külföldi ipart, pártolunk mindent, ami idegen, és nagy kegyesen néha figyelemre méltatjuk a hazait is. Klubokban, gyűléseken, a társadalomban és a sajtóban ma már mind hangosabban szólunk ugyan a magyar közgazdasági érdekek fejlesztése érdekében, de nálunk szó és tett között még nagy a távolság. És ha olykor-olykor mégis teszünk valamit, ami ezen érdekek előmozdítását czélozza, nem méltatjuk azt a kellő figyelemre, nem karoljuk föl a kellő melegséggel és nem részesítjük azon támogatásban, melyet az ügy fontossága méltán megkövetel. Csak nagy nehezen tudunk keleti indolencziánkból kivetkőzni és csak lassú haladással készülünk azon ösvényre lépni, melyet a kor szelleme a modern államok boldog existencziájához vezető út gyanánt kijelölt.”
Kinek mit üzen ez a vélemény, döntse el maga, de az egyszer biztos, hogy a Szegeden rendezett kiállítás igencsak komoly bevételt hozott a városnak, és persze azoknak a kiállítóknak, akik megjelentek portékáikkal!
Nos, ilyen történetek is voltak valaha Szegeden. Miért idéztük fel ezeket a történéseket? Mert a múlt ismerete eligazíthat a jövőt tekintve is? Talán. De önmagukban a történetek is érdekesek.