Hírek

Külpolitikai szakértő: Ideje stratégiai szünetet tartani a NATO bővítésében

Diana Ohlbaum a Hill című sajtóorgánumban közzétett cikkében arról ír, hogy ugyan érthető a Putyin által indított háborúra válaszként felvenni Svédországot, és Finnországot a NATO-ba, de ez a lépés most nem növeli, hanem ellenkezőleg; csökkenti Európa biztonságát.

Borítóképen: A NATO-tag európai országok zászlós térképe (forrás: commons.wikimedia.org, szerző: DrandomFactor, licenc: CC BY-SA 3.0) A kép illusztráció

De Putyin megalázására és az Egyesült Államok globális katonai dominanciájának megerősítésére irányuló vágy rövidlátó és veszélyes.

Fennáll a veszélye az ukrajnai háború eszkalálódásának, kiterjesztésének és elhúzódásának. Jelentősen megnöveli a nukleáris csere valószínűségét, amely könnyen globális holokausztba torkollik.

Az Egyesült Államok Szenátusának – amelynek kétharmados többséggel döntést kell hoznia és ratifikálnia kell a szövetséghez csatlakozó új tagok bővítési jegyzőkönyveit – alaposan meg kell gondolnia, mielőtt áldását adja az új jelöltek felvételéhez – írja Ohlbaum.

Diana Ohlbaum 

Több mint 20 évig a Kongresszus külpolitikai tanácsadójaként dolgozott, többek között a képviselőház és a szenátus külügyi/külkapcsolati bizottságának vezető szakmai tagjaként. Jelenleg ő vezeti az FCNL külpolitikai csapatát, a Quaker béke és igazságosság lobbiját, és a Center for International Policy igazgatótanácsának elnöke, egy progresszív külpolitikai agytröszt.

A Biden-kormány azonban – a Kongresszus és a külpolitikai hatalom nyomására – csak fokozta háborús céljait, Oroszország megfékezésétől egészen a szétverésig. Egy magas szintű ukrajnai látogatást követően Lloyd Austin védelmi miniszter úgy jellemezte az Egyesült Államok célját, hogy „Oroszország olyan mértékben legyengül, hogy nem tudja megtenni azokat a dolgokat, amelyeket Ukrajna megszállása során tett”, miközben a demokrata vezetők egyenes katonai „győzelemre” szólítottak fel.

Az Egyesült Államok elmélyülő szerepvállalása nem puszta retorika; elismerte ugyanis, hogy operatív hírszerzési információkat szolgáltatott az ukrán erők számára orosz tábornokok célba vételére és meggyilkolására, valamint Oroszország nagyra becsült hadihajójának elsüllyesztéséhez.

Ebben a környezetben a NATO Oroszország küszöbére szorítása provokáció, amely csak növeli az ukrajnai háború tétjét, és megnehezíti Putyin meghátrálását.

Hiba volt az egykori Varsói Szerződés országait a hidegháború befejezése után beépíteni a NATO-ba, ahogyan akkoriban sok vezető elemző és politikai döntéshozó érvelt, és ez végső soron arra szolgált, hogy megerősítse Oroszország elszigeteltségének és bekerítettségének érzését.

A NATO növekvő részvétele a háborúban – és potenciálisan a NATO bővülő mérete – megnöveli Putyin ellenségét, jelentősen növelve a nukleáris csapás esélyét. Szakértők már az ukrajnai orosz invázió előtt is úgy ítélték meg, hogy a világ „a valaha is a legközelebb állt a civilizációt véget érő apokalipszishez” – írja Ohlbaum, és még egy igen fontos gondolatot is leír:

Ha „igent” mondunk Finnországnak és Svédországnak, sokkal nehezebb lesz „nem”-et mondani Ukrajnának.

Ez már nem az első figyelmeztetés, és feltehetően nem is az utolsó, mert most is – mint mindig – sok kimeneteli lehetőség van a jelenlegi helyzetből, de ezek között az azonnali fegyverszünet, a tárgyalás, majd a békekötést az egyik legvalószínűtlenebb…

Ajánlott Cikkek