Kunlakta vidékek pásztorkutyája: a komondor

A komondor az egyik legismertebb magyar pásztorkutyafajta, amelyet mai formájában a legrégebben tenyésztettek ki. Nevének több magyarázata is van. Valószínűleg a kuman (kun) szóból származik, 1454-ben bukkant fel nyelvemlékeinkben, a Debreceni kódex 1519-ben már kutyanévként említi a kamondort vagy komondort. A szó a türk nyelvekben a kumanokhoz tartozást jelentette.

Borítóképen: Komondor

A kunlakta vidékek pásztorkutyája lehetett. A komondor valószínűleg a kuvaszhoz hasonlóan őseinkkel a népvándorlás idején került a Kárpát-medencébe, de nem kizárt, hogy a kunok hozták be nagy testű pásztorkutyáikat a 13. század közepén. Ezt bizonyítja, hogy az ázsiai sztyeppövezet nagy testű pásztorkutyái kuvasz típusúak, de Ukrajnában – a hajdani Kumániában – ma is komondor típusú pásztorkutyákat találunk.

Feladata nem a terelés volt, hanem a kuvaszhoz hasonlóan a nyáj megvédése a ragadozóktól és a tolvajoktól, hiszen őseink legfontosabb vagyontárgya az élő állat volt. Az éjjeli őrködés során a komondort fehér színe segítségével különböztették meg a támadóktól.

Nevezték gubancos magyar juhászkutyának, selyemszőrű farkasebnek, pusztai komondornak, lompos szőrű komondornak, bagolyszemű komondornak vagy csak egyszerűen komondornak, amely szó a nyelvemlékek szerint mindig a nyájat őrző nagy testű kutyákat jelölte.

Pethe Ferenc 1815-ben megjelent Természet Históriájában egy rajzot is közöl a kutyáról, amely összetéveszthetetlenül felismerhető. Az első ismert rajz egy nyírt szőrű, vágott fülű, szöges nyakörves kutyát ábrázol. Az első részletesebb jellemzés 1841-ben készült, ekkor a komondor ritka fajtának számított, 1899-ben a szegedi országos kiállításon egyetlen példányt mutattak be. 1909-ben kihalófélben lévő, veszélyeztetett fajtaként említik.

A pásztorok nagyra becsülték kutyáikat, igyekeztek fajtatisztán tenyészteni. 1924-ben a magyar fajták közül elsőként megalakult a tenyésztőszervezete, majd 1935-ben elkészült az első standardja, Anghi Csaba munkája, amelyet változtatásokkal 1960-ban fogadott el a Nemzetközi Kinológiai Szövetség. Régebben többféle tájfajtája létezett. Megkülönböztettek erdélyi, kunsági, bakonyi, lompos elnevezésű változatokat. A jelenlegi állomány és a standard alapját Kovásznay Zsigmond, üllői tenyészetének lompos szőrű komondorai alkották.

A második világháborúban a komondorpopuláció ugyanúgy nagy veszteségeket szenvedett el, mint a kuvaszok, és a kollektivizálás időszaka sem tett jót az egyedszámnak. Utána viszont megváltozott a tenyésztés iránya: míg korábban az ősi értékek megőrzésére helyezték a hangsúlyt, később az esztétikai megjelenés vált fontossá.

A szőrzet egyre inkább szalagossá, zsinórossá vált, eltűnt a krémszínű árnyalat. Sajnos a küllemi homogenizálást nem követte a belső tulajdonságokra való odafigyelés ezért a komondor állomány viselkedésében erősen heterogén jelleget mutat. Állomány szinten egyre kevesebb egyed mutatja a fajta ősi jó tulajdonságait, a karakánságot, bátorságot, hűséget és méltóságteljességet. A törzskönyvezett egyedszám is lejtmenetben van, míg a kilencvenes években 10000-20000 körüli egyedszámban volt megtalálható a fajta, addigra ez napjainkban a 2000-et sem éri el. A törzskönyv nélküli állomány ennek kb. a kétszerese lehet.

A komondor legfeltűnőbb sajátossága a szőrzete, amelyhez hasonló csak a pulinak és a bergamói pásztorkutyának van. Mérete mellett ez a szőrzet teszi a komondort impozánssá, látványossá. Kialakulásában valószínűleg szerepe volt az ázsiai puszták szélsőséges éghajlatának. Ezért általában a komondornak nincs szüksége házra, csak egy helyre, ahova elhúzódik a csapadék elől.

Eredeti munkájából kifolyóan nem nagy igényű fajta, ha megvan a megfelelő tér a mozgásához és a gazdai szeretet, tökéletesen jól érzi magát. Az udvar, porta őrzése annyira a vérében van, hogy tanítani sem kell. A területét nappal keveset mozogva, heverészve őrzi, de ébersége egy pillanatra sem lankad, éjszaka viszont állandó mozgásban van, őrjáratozik.

A gyanús mozgást hangos, mély hangú ugatással jelzi, és szerencsére igen ritkán ugat feleslegesen. A betolakodókat szembe támadja le, és nem a megsemmisítés, hanem a hatástalanítás a célja. Amíg a gazda meg nem érkezik, addig a rosszindulatú idegen nem moccanhat.

A komondor, ha helyesen nevelik, nem akarja a dominanciáját bizonyítani gazdájával szemben. Határozott és igazságos nevelést igényel. Kimondottan embercentrikus, szeretetét nem csak gazdájára, hanem a családtagokra és a közeli barátokra is kiterjeszti. Ez nem azt jelenti, hogy a komondor macskaszerűen hízelgő természet. Kimondottan tartózkodó, disztingvált, aki elvárja, hogy tiszteljék önállóságát, szuverén egyéniségét.

Idegenekkel a gazda jelenlétében visszahúzódó, esetleg kedveskedő, de ez ne tévesszen meg senkit, ugyan azt az embert a gazda jelenléte nélkül már nem fogja beengedni az őrzött portára.

Mivel pásztorkutya, ezért nem éppen a kiképzők álma, hiszen megszokta, hogy önálló döntéseket hozzon, a számára értelmetlen parancsokat egyszerűen elengedi a füle mellett. Mindent gyorsan tanul, az alkalmazott intelligenciája igen fejlett. Ennek ellenére igényli a foglalkozást, hiszen így alakulhat ki a gazda és a komondor között egy egészséges kapcsolat.