Hírek

Kurszk újratöltve: robotháború

Ha tíz év múlva ismét sor kerülne valahol a mai orosz-ukrán határ közelében, orosz földön, mondjuk éppen Kurszknál egy modern tankcsatára, már nem halna meg 240.000 katona. Reméljük, hogy sor sem kerül ilyen összecsapásra, de ha – ne adj isten! – mégis sor kerülne egy ilyen összecsapásra, akkor azt nagyrészt már robotokkal vívnák meg! Korábban beszámoltunk az orosz robot-harcjármű fejlesztésekről, és most a Magyarországon is igen aktív német Rheinmetall mutatta be saját eszközét.

Borítókép: Mission Master XT extrém terepképességű, autonóm UGV (forrás: armyrecognition.com)

A világon mindenütt ebbe az irányba mennek a fejlesztések; drónok, „kanyarba beforduló” okos rakéták, autonóm, akár döntéseket hozó okoseszközök sora van fejlesztés alatt, vagy éppen máris gyártásban vannak. Bár az általánosan hangoztatott magyarázat az, hogy ma már mindennél fontosabb az emberélet, de igazság szerint az aszimmetrikus háborúk (amikor egy modern hadsereg „kőkorszaki” felszereltségű, gerillaharcot folytató ellenséggel áll szemben) szomorú statisztikái kényszerítették ki a robotok fejlesztését.

Egyrészt drágán meg kell fizetni a katonákat, másrészt politikai károkat okoz az elszenvedett veszteség. Nem az emberélet lett drága, hanem az a politikai veszteség nagy, amit az elvesztett katonák okán elszenved a politika. Újabb fejlemény azonban, hogy mostanság már nem feltétlenül az aszimmetrikus hadviselésre koncentrálnak a világ hadseregei (USA és NATO kivonulás Jemenből és Afganisztánból például), hanem kifejezetten az elrettentés céljával egymás ellen fegyverkeznek. Sokan nem értik, miért kell fegyverkezni, de ma is sok olyan konfliktus-zóna van, ahol a fegyverszünetet éppen a kiegyenlített hadászati erőviszonyok tartják fenn. Ebben a helyzetben érkezett meg az orosz Uran-9 robotrendszer:

A válasz sem maradt el, a Rheinmetall is bemutatta hasonló fejlesztését, a Mission Master XT robot-harcjárművet. A gép paramétereiből kiderül, hogy nem feltétlen „dzsungelharcra” fejlesztették ki, de figyelemmel voltak arra, hogy részt tudjon vállalni akár a gerilla-harcokban is. Ami számunkra különösen érdekes lehet, az, hogy a hadiipari cég szoros együttműködése okán ezeket az eszközöket akár Magyarországon is gyárthatják, illetve ezzel összefüggésben később akár hadrendbe is állíthatják őket.

Elsőre is feltűnhet, hogy 4×4-es hatásképletű a harcjármű. Ennek oka, hogy nem csak a sziklás, havas-jeges, vagy homokos terepen képes 1 tonnás terhét minden körülmények között célba juttatni, illetve harci feladatokat ellátni, hanem úszóképes is! Bár arról nincs pontos adat, hogy milyen erőforrást alkalmaznak, de annyit tudunk, hogy Rheinmetall Mission Master UGV-nél erősebb motorral bír, és azt is, hogy terepjáróképesség tekintetében is túlszárnyalja elődjét.

De mindennél fontosabb talán az, hogy a gép nem csak távirányítással működtethető, hanem képes önvezető funkcióra is, azaz olyan harci feladatokat is képes megoldani, ahol emberi beavatkozásra nincs is szükség. Ebből persze egyenesen következik, hogy – mint az orosz fejlesztés esetében is – nem csak önmagában a járművet fejlesztik, hanem a hozzá szükséges irányító-rendszereket, felderítő egységeket, amelyek azt az input-ot adják a gépnek, ami alapján nem csak előre programozottan, hanem reaktívan, vagy proaktívan is képes harci feladatokat végrehajtani.

Az okos-technológia jelentős változásokat hoz a hadászatban, de a lényeges elvárások nem változnak, ütőképesség, gyors reagálás, elrettentés. Ezt pedig egyre magasabb fokra fejlesztik, és a hadiipari alkalmazások előbb-utóbb megjelennek a polgári életben is.

Amíg relatív egyensúly van, addig pedig inkább a békét, semmint a háborút szolgálják.

Ajánlott Cikkek