Lágymányosi tó? Igen, volt ilyen, mutatjuk! És azt is, hova lett…
A téma korábbi cikkeinkben már többször említésre került, de csak, mint tényt rögzítettük, hogy a Műegyetem építése előtt a Gellért tér, illetve a további terjeszkedés során Lágymányos irányába feltöltötték azt a tavat, amit voltaképpen a Dunából hasítottak ki a Kopaszigát védművel.
Borítóképen: kilátás a Gellérthegyről a Lágymányosi-tó és az Összekötő vasúti híd felé, a felvétel 1877-1883 között készült (forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.063)
Igen, a Kopaszi-gát eredeti formájában a Műegyetem elsőként épült, ma CH-épületnek nevezett tömbje magasságában indult, és déli vége egészen a ma Kopaszi-gátnak nevezett védmű volt.
Az oka igen egyszerű: az itt korábban kiszélesedő Duna-meder okán a víz áramlása jelentősen lelassult, és ez a tény, na meg a Ráckevei Duna-ág túlparti szintén kiszélesedő torkolata okozta a nagy árvizeket Pesten, amikor a jég feltorlódott a lassú áramlású részen jégdugót létrehozva…
A védmű kialakítását egy korábbi cikkünkben dolgoztuk fel:
A gát kiépítése után a Dunától elzárt terület a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tulajdona lett, amikor pedig 1877-re megépítették a Összekötő vasúti hidat (köznyelvben: Déli összekötő vasúti híd) a vasút töltésétől északra kialakult a Lágymányosi tó, délre pedig a Téli kikötő, amit ma talán Lágymányosi öbölként ismerhetünk leginkább.
A fővárosban a Lágymányosi tó az Alföld le nem csapolt mocsárvilágára emlékeztetett. A mocsár vize, nádasa, fái, a halak, szárcsák, vadkacsák, sirályok és a mocsárvilág egyéb állatainak volt kedvelt tartózkodási helye volt.
Érdekességként idekívánkozik, hogy a Millenniumi Kiállítás tengerészeti kiállításának a tó adott helyet. Talán ez adhatta az ötletet, hogy az 1937. szeptember 12-én felavatott Petőfi híd (akkor Horthy Miklós híd) budai hídfőjénél helyezzék el a Császári és Királyi Haditengerészet Hősi Halottainak Emlékművét? Nem tudjuk, de tény, hogy az ott állt később…
Az 1900-as évek elején kezdődött a terület feltöltése, méghozzá a Műegyetem épületeinek építésével, illetve a MAFC sporttelep kiépítése idején. Ezután két évtizedig a Lágymányosi tó megmaradt vize haltenyésztésre, csónakázásra, nyáron a pesti szegényebb néposztály tízezreinek fürdésre, strandolásra szolgált, míg nádasában a vadkacsák, szárcsák, sirályok éltek, a közepén levő zátonyon (a régi térképek szerint: Kopaszi-sziget) az Ős Budavár vendéglő állt, amit kizárólag csónakkal lehetett megközelíteni.
1930-ban azonban elhatározták a Boráros-téri Dunahíd megépítését, egyben kimondták a halálos ítéletet a Lágymányosi tóra is! 1930 és 1932 között 600.000 m³ Duna-kavicsból, iszapoló eljárással, elkészült a híd budai feljárója. Ezzel ismét nagy területet szakítottak le a tóból. A hídfeljáró és sporttelep közt lévő terület építési törmelékek lerakóhelyéül jelölték ki.
Ez lett a Tabán temetője, ide hordták a lebontott Tabán házait.
A Rácvárost, a Tabánt korábbi cikkünkben is említettük, hiszen itt komoly munkákat végeztek már azelőtt is, hogy 1933. május 23-án megkezdték volna az igen régi múltra visszatekintő városrész bontását:
Újabb lendületet akkor vett a tó töltése, mikor a Magyar királyi Államvasutak elhatározta a gödöllői vonaláthelyezést. Az onnan kikerülő 550.000 m³ földnek a Lágymányosi tóban való lerakását.
A tó területe a Műegyetem parkját leszámítva 93 kataszteri hold volt, melyből a sporttelep, törmeléklerakás, hídfeljáró elfoglalt 31 kataszteri holdat. Maradt tehát a hídfeljáró és a MÁV töltés közt 62 kataszteri hold. A víz mélyége ekkor 0,50 és 3 méter között volt, a tó vize pedig nem volt összeköttetésben a Dunával, csak annyira, amit esetleg a Kopaszi-gát szivárgása engedett.
Az bizonyos, hogy volt a mélyben némi összeköttetés, mert a tó vizének ingadozása körülbelül kéthetes késéssel követte a Duna vizének ingadozását.
Bár már addigi is igen sok anyagot hordtak a területre, de ha figyelembe vesszük, hogy a Kopasz-gát magassága 8 méteren volt, és 62 kataszteri holdat kellett feltölteni, kijön, hogy ekkor még 2.250.000 m³ anyagot kellett ahhoz betölteni, hogy a gáttal azonosmagasságú területet hozzanak létre.
A megoldás az lett, hogy építettek a lerakóvágányt, melyet bekötöttek a MÁV rendszerébe – az Elektromos Művek előtti vágányba kitérő beépítésével – a lerakóhely hosszát pedig 400 méteresre vették, így a lerakás igen gyors lehetett.
Naponta átlag 3-4 szerelvény érkezett, amelyeknek megrakását Gödöllőn 150-200 ember, lerakását Lágymányoson 50-60 ember végezte. A maximális teljesítmény 1935. májusában volt, amikor 6 vonat érkezett naponta Gödöllőről. Volt olyan nap, amikor 314 kocsit, azaz 3.045 köbmétert raktak le!
A teljes feltöltést 1937-re tervezték, amikor a híd átadását is tervezték, de azzal is számolni kellett a feltöltés során, hogy a feltöltött lazább föld egy év alatt hozzávetőleg 16 százaléknyit ülepedett!
Akkor még nem lehetett tudni, hogy mi épül itt, de aztán hamarosan azt is megtudhatta a „ngyérdemű”:
Nos, így töltötték fel azt a területet, amelyen ma a Tüskecsarnok, és a Műegyetem további épületei, valamint az Infopark nevű irodaház-komplexum található.
