Lakihegy kecses balerinája
Igen, ez a kecses alkotás olyan, mint a spiccén álló balerina, és igazság szerint nincs is olyan nagy különbség, hiszen alig pár négyzetcentiméteren érintkezik a talajjal – de elektromosan elszigetelve tőle! Ezzel együtt az adótorony a mai napig is a legmagasabb építmény Magyarországon a maga 314 méterével!
Borítóképen: Az adótorony
Persze ahhoz, hogy megálljon a „lába ujján”, természetesen tartókötelekkel stabilizálják, de erről majd később, előbb essen szó arról, hogyan tervezték és építették meg!
Ha már a legmagasabb építményt mutatjuk, megmutatjuk a legmagasabb épületet is:
És persze talán a legfontosabb kérdés, hogy miért nem sajnáltak rá pénzt és energiát, miért kellett éppen 1933-ban – a gazdasági válság mélypontján! – megépíteni? Nos, erre Wicar Reinhold A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 5-6. számában a következő magyarázatot adta:
„A rádió a politikában is jelentős szerepet játszik, mint ezt a közelmúltban a német—osztrákpropaganda háborúbanláttuk. Minthogy hazánkat szomszédaink az utóbbi időben az adóenergia tekintetében jelentősen felülmúlták, nekünk is él, erős adóállomásról kellett gondoskodnunk.”
Bizony, a politika ebből az ügyből sem maradt ki, sőt kifejezetten politikai okok vezettek el addig, hogy egyáltalán elkezdődhessen a tervezés.
De lépjünk vissza egy kicsit, egy pár mondatos történelmi kitekintőre! Magyarországon az első rádióadót 1914. október 14-én adták át, amely akkor szikratávíróként működött. Az első kísérleti rádióadások beindítása 1924. március 15-éig váratott magára. Ekkor egy bútorszállító kocsiban berendezett stúdióból, amihez egy mindössze 250 W-os Huth gyártmányú távíró-távbeszélő adó tartozott, hangoztak el a magyar rádiózás első, kezdetleges műsorai. A berendezéseket még ebben az évben lecserélték egy magyar tervezésű, 1 kW teljesítményű adóra.
Még az 1920-as évek végén felmerült az igény egy ugyancsak Lakihegyen kialakítandó, de már az egész ország területén jó vételt biztosító rendszer kiépítésére. A torony amerikai terveit Tantó Pál mérnök adaptálta a Csepel-szigeti homokos talajviszonyoknak megfelelően.
A tervezés közel négy évig tartott és 1933. július 1-jén a MÁVAG szerelői Massányi Károly vezetésével megkezdték a 314 méter magas, Blaw-Knox-rendszerű, elnyújtott oktaéder alakú torony építését. Az átadás még ebben az évben december 2-án megtörtént, és elsőként az akkori miniszterelnök, Gömbös Gyula ünnepi beszédét sugározta a Budapest I. műsorán.
Ezzel az új 120 kW teljesítményű adóval a magyar rádiózás műszaki tartalmát tekintve a világ élvonalába lépett elő.
Maga a torony pedig Európa akkori legmagasabb építménye volt. A 20 kW-os adó is használatban maradt és a Budapest II. műsorát sugározta tovább.
Hosszas megfontolás után az illetékes hatóságok tehát egy 120 kW-os adó mellett döntöttek, mely a Standard Villamossági R. T. vezetése alatt Baw-Knox rendszer szerint, mint egyárbocos adó készült. A torony tervezése és építése során minden nemzetközi tapasztalatra szükség volt, ezért a mérnökök angol és amerikai adótornyokat vizsgáltak meg.
A magasság minden addiginál nagyobb problémát okozott, de azt a tényt se feledjük el, hogy a torony maga az antenna!
A torony súlya kb. 230.000 kilogramm, amihez még a tartókötelek kereken 180.000 kilogrammnyi nyomóereje is hozzáadódik, így a függőlegesen ható erő összesen – szél, hó és jégteher nélkül! – mintegy 410 tonnára rúg.
A torony egyébként két egymásra helyezett acél félgömbön forgathatóan van ágyazva (erre hat a 410 tonna!). Az acélfélgömböket fazékalakú porcelán elemek tartják. És a porcelánok ezt a roppant nagy igénybevételt kibírják!
A tornyot hordó porcelánok, valamint a tartókötelenként beszerelt 4 porcelán szigetelő is az Egyesült Államokból került beszerzésre, míg a torony összes többi alkatrésze kivétel nélkül Magyarországon készült!
Az összesen tartókötél a földtől mérten 140 méteres magasságban vannak bekötve a toronyba, melyek alsó végét betontömbökben horgonyozták le. A betontömbök kb. 178 m távolságra vannak a toronytól. Minden tartókötél 4 darabból áll. A tartókötelek ilyen tagolását a torony villamos töltöttsége miatt szükséges szigetelők beépítése kívánta meg. Ezen túlmenően az antenna földelését a torony körül kb. 10 hektáron a talajba süllyesztett réz-vezetékhálózattal oldották meg.
Az adótorony 30 méteres hangolórúdja lehetővé tette az adási frekvencia megváltoztatását. A lakihegyi adó 1931 előtt 549,5 kHz-en, azután 545 kHz-en, 1938-tól 546 kHz-en, és 1954-től 539 kHz-en sugárzott. Az 540 kHz-es átállást már a solti nagyadónál kellett elvégezni.
Ezekkel 1977-ig foglalkoztak, hiszen akkor leállították a sugárzást, miután a kétszer 1 MW-os Solti rádióadó üzembe helyezését követően a lakihegyi adót annak tartalékává léptették vissza. De történt még addig egy és más…
1944. november 30-án a visszavonuló német csapatok a nyolc feszítőkötélből hatot robbantással elvágtak, aminek következtében a torony eldőlt és összetört. Egy héttel később a 20 kW-os adó és 150 méteres tornyai is hasonló sorsra jutottak. A romok eltakarítását már 1945 januárjában megkezdték és a kisebbik adó újjáépítésére és üzembe helyezésére még egy évet sem kellett várni.
A teljes felújítását követően 1945. szeptember 15-én ismét munkába állt, míg nagyobbik “testvérét” 1946. december 22-én először 50 kW, majd az 1948-as rekonstrukciót követően 135 kW teljesítménnyel helyezték üzembe.
Hiába a dicső múlt, 1980-ban a lebontás mellett döntöttek a hatóságok, azonban ez olyan felháborodást keltett, hogy végül engedve a nyomásnak, nem csak, hogy nem bontották le, de 1985-ben egyenesen ipari műemlékké nyilvánították!
2006 nyarán alaposan felújították és ismét üzembe helyezték. Jelenleg továbbra is a Solti rádióadó tartaléka, illetve olyan jeleket sugároz, ami alapján az áramszolgáltatók szabályozni tudják a nappali és éjszakai üzemváltást.
Egy 1968-as felújításkor a már említett porcelán gömböt újra cserélték és a – villámcsapások által alaposan kilyuggatott – régit a budapesti Postamúzeumban állították ki.
