Lánchíd, budai hídfő: Milyen legyen?

A Szabadság had és Margit híd újjáépítése után, sor került a 100 éves Lánchíd helyreállítására, annak régi formájában, de korszerű szerkezetekkel. A híd újbóli átadására pontban 100 évvel az első avatás után került sor. Mi most nem a híddal, hanem a híd két hídfőjénél a Clark Ádám tér és a Roosewelt tér (ma Széchenyi István tér) kialakításával, miután pontosan tudható, hogy a második nagy világégés előtt mindkét tér egészen másképp nézett ki.

Borítóképen: Clark Ádám tér – 1950

Különösen igaz ez a Clark Ádám térre, ami a Széchenyi lánchíd és az Alagút között található. Ennek rendezésével igen sokat foglalkoztak, mire elérték, hogy esztétikai szempontból is kielégítő megoldást találjanak. Persze a forgalom lebonyolítása sem volt mellékes szempont, a híd mindkét hídfőjénél körforgalmat alakítottak ki.

Ez igen látványos a Clark Ádám téren, de a pesti oldalon – miután itt sokkal nagyobb a rendelkezésre álló terület – nem rajzolódik ki egy klasszikus körforgalmi csomópont ellenben a forgalom vezetése egyértelműen körforgalmi megoldású.

A budai oldalon a villamos nyomvonalának vezetése megegyezett a maival, nevezetesen, hogy a felső rakpartról a Clark Ádám tér alatt egy alagútban vezették át, miután a híd alatt egész egyszerűen nem volt hely – bár kisebb korrekciót végrehajtottak a budai fonódó villamos kialakításakor, mert túl szűk volt, a nyomvonal azonos.

Jól látható, hogy az 1912-es térképen a Clark Ádám tér jelentősen kisebb – ekkor a körforgalom kialakítása nem is lett volna megoldható -, ma pedig a Magyar Királyi Kereskedelemügyi minisztérium épületét nem láthatjuk, ahogy a MÁV nyugdíjintézet feliratú épület melletti (vagy netán ez is a MÁV-hoz tartozott) 14337-es számmal jelzett épületet sem.

Mint tudjuk, a hidat a németek távoztukban felrobbantották, de a környező épületekben is komoly károk keletkeztek, így ezúttal nem a múltat csak kevésbé tisztelő új rendszer áldozatai lettek a fent említett épületek, hanem azok is a háború során szenvedtek végzetes sérüléseket.

Jól látható, hogy a terület sokkal inkább beépített volt, mint manapság, ugyanakkor a romos épületek eltakarítása csak lassan haladt, és – miután a hidat 1949-ben újjáépítették – rendbe kellett tenni ezt a területet is. Nézzük, hogy mit fogalmaztak meg akkor, mit céloztak meg az akkori tervezők!

„A tervezők feladata az volt, hogy Széchenyi és Clark nagyszerű alkotásának, a Lánchídnak és az Alagútnak, ha nem is méltó, de legalább elfogadható környezetet adjanak az újjáépítés és a hároméves terv sikerének örömünnepére, a Lánchíd megnyitására. <…> Itt három probléma várt megoldásra: a Fő utca 2. sz. telek kialakítása, a sikló rongált alsó állomásépülete és az öntőház utcai lebontott házak támfalainak rendezése.” – írta az Építés – építészet 1950 évi 3. száma.

Sajnos a Budavári sikló is sérült, a felső épületet és az ottani kocsit légibomba pusztította el, az alsó épület és a gőzgép épen maradt. A helyreállítás helyett a BSZKRT 1948–49-ben a sikló romjait eltakarította, berendezéseit széthordatta, mivel a Budai Várnegyed közlekedését autóbuszokkal kívánta megoldani. 1975. április 2-tól 1985. január 31-ig Ikarus 211-es típusú autóbuszokkal pótolták, melyek a Clark Ádám tér és a Budavári Palota között jártak „V” jelzéssel.

A Sikló ebben a helyzetben csakis problémát jelentett (majd csak 1985-ben építik újra a Siklót!), a megrongált és jellegtelen állomás pedig „a minisztériumi épület lebontásával túlságosan előtérbe került és kellemetlen szomszédságot jelentettaz Alagút nemes újklasszikus architektúrájának. Mivel a végleges tervek szerint a sikló helyén mozgólépcső fog épülni s ez úgyis más állomást fog megkívánni, az épületet lebontottuk és a siklóűrszelvényét a meglévő támfalak modorában fallal zártuk le.”

A Sikló tehát „ugrott”, de dr. Kiss Tibor műegyetemi tanár felvetette – amikor egyébként már javában zajlottak a bontási munkálatok –, hogy az Ybl Miklós által tervezett Fő-utca 2. sz. épület még fennálló udvari árkádjait és az udvar vakárkádokkal díszített íves zárófalát a tér városesztétikai kialakítására fel kellene használni.

Végül az ötlet meghallgatásra talált, és az udvari traktusnak földszintes pavillonná átépítésével, az emeleten még álló árkádmaradványok lebontásával valamicskét megőriztek a régi épületből.

A fenti képen a valamikori Magyar Királyi Kereskedelemügyi minisztérium épületének helyét láthatjuk, illetve a körforgalom egy részét. Ma a terület így fest:

A Sikló tehát újra működik, és – ma már így látjuk – szerencsére nem épült meg helyén a mozgólépcső sem. Egyebeket tekintve azonban a tér elrendezése nem változott. Talán a mi szemünk így szokta meg, vagy tényleg igaz lehet az építész szakmai vélekedése szerint is, de most a tér ezen része számunkra harmonikus látványt nyújt.

Az viszont óriási szerencse, hogy akkor a már említett Ybl-féle épület helyén csak a maradványok felhasználásával meghagyták a helyet, de az akkori tervekben szereplő épületet végül nem építették meg soha!

1949-ben tehát maradt a jelzésértékű maradványok felhasználásával kialakított építmény a tér ezen pontján:

Persze ez a terület annál sokkal értékesebb volt, semhogy egyszer valaki ne vessen rá szemet, és a korábbi kialakítás valahogy nem igazán illett a tér formájához – még ha építészeti jellegében igazodott is -, így most szálloda van a helyén, mely több építészeti, és szállodaipari díjat is nyert.

Így alakult ki tehát a Clark Ádám tér, így nyerte el mostani formáját, az pedig egy más kérdés, hogy manapság a híd – és ezzel áttételesen a tér – funkcionalitásáról megy a politikai adok-kapok.