A Méray, amikor úgy igazán beindult az üzlet!
„Ezen részvénytársaság az 1895. évi julius hó 25-ik napján tartott alakuló közgyűlés által elfogadott és a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknek 1895. évi augusztus hó 23-ik napján 65742. sz. a. hozott végzése folytán és az alakuló közgyűléstől nyert felhatalmazás alapján, az igazgatóság által módosított alapszabályok szerint keletkezett. Székhelye: Budapest” – írta a Központi Értesítő 1895. évi 82. száma.
Borítóképen: Méray oldalkocsis motorkerékpárok a Vörösmarty téren, a Rex benzinkúton (forrás: Fortepan, 14899, Négyesi Pál)
Miért idézünk ennyire távoli múltból? Miért vettük elő éppen a Magyar Acélárugyár alapításáról szóló bejegyzést, ami Méray-Horváth Endre, a későbbi zseniális motorépítő még csak hároméves volt? El elejétől; Méray-Horváth Lóránd és Méray-Horváth Endre 1923-ban Budapesten, az I. kerület Városmajor utca 10. alatt rendezték be első műhelyüket, de még ebben az évben részvénytársaságot alapítanak, ami pedig Újpesten, az Árpád út 16. szám alatt került bejegyzésre.
A fenti képen látható háznak külön érdekessége, hogy két emléktábla található rajta. Az egyiken a Méray-féle motorgyártásról emlékeznek meg, míg a másik arról tudósít, hogy ebben a házban lakott Sztankay István, a nemzet színésze:
A részvénytársaság megalapítását az indokolta, hogy ebben a formában könnyebb volt tőkét bevonni, az újpesti bejegyzést pedig az, hogy az akkor még önálló település sokkal jobb feltételeket biztosított a vállalkozások számára, mint Budapest.
Igen, már akkor is számított, hogy mennyi helyi adót és egyéb járandóságot kell megfizetni. A finanszírozást javarészt a Magyar Általános Hitelbank biztosította, az a pénzintézet, ami történetesen a Magyar Acélárugyár legnagyobb hitelezője is volt. Ez utóbbiról szóló, a remlac.hu oldalán megjelentek szerint ez így történt:
„Az Acélárugyár 1929-ben, az ugyancsak a Hitelbank érdekeltségi körébe tartozó, Méray-féle kiskapacitású motorkerékpár-üzemet átvette, s készülhettek nagyobb mennyiségben a hazai vázzal és angol (a háború alatt Puch) motorral szerelt Méray motorkerékpárok…”
Nos, ez pont nem így történt! Az igaz ugyan, hogy a motorkerékpárüzem átvétele megtörtént, de már több évvel 1929 előtt is a Magyar Acélárugyárnál készültek a Méray motorkerékpárok!
Menjünk szépen sorba! Méray-Horváth Lóránt első motorját 1920-ban építette meg. Akkor egy francia Zedel-motor volt az alap, de már akkor a Méray-féle háromszög-elv alapján szerkesztette a vázat! Erről a következő cikkben írtunk:
Rajthoz is állt a géppel az első svábhegyi versenyén és a 250-es kategóriát meg is nyerte! Ez bizony – így elsőre! – nem kis teljesítmény volt! Akkoriban persze a versenypály kissé mást jelentett, mint most, de ez a világon mindenhol így volt akkoriban:
Lóránt ebben az időben folyamatosan rajzolt és kísérletezett, míg öccse, Endre volt az, aki a reprezentált, az üzleteket is ő kötötte meg. Ekkor még hetek, sőt hónapok kellettek ahhoz, hogy elkészüljön egy-egy Méray motorkerékpár, de az 1924-es év nagy áttörést hozott!
Feledy Pál, a kor meghatározó motorversenyzője egy Méray-vázba épített Sunbeam motoron megnyerte a Budapest-Hatvan versenyt. Méray-Horváth Lóránt, a „Dudás” megnyerte az ultrakönnyű kategória Tourst Trophyt, de Wein Levente, Méray Endre, Dragos Jenő is egyre-másra értek el kiváló eredményeket Méray motorkerékpárokkal!
1925-re szűk lett a Városmajor utcai kis pincében berendezett műhely, így lépni kellett. Ez a lépés pedig nem volt más, mint hogy a Magyar Acélárugyár Rt. átvette a Méray motorkerékpárok gyártását 1925 őszén!
És ez így is maradt egy jó ideig, még akkor is, amikor később a Méray egy igazán korszerű, és igazán látványos épületet húzott fel 1938-ban, hiszen ez inkább értékesítési hely, iroda, és szerviz volt, de egyes elemek megmunkálása is itt történt.
A gyártás tehát nem azért került át az Acélárugyárhoz, mert pénzügyi problémái voltak a Méraynak, hanem azért, mert egész egyszerűen már nem lehetett a kis Városmajor utcai pinceműhelyből kielégíteni a Méray motorkerékpárok iránti keresletet!
Ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna anyagi gondjai a motorkerékpárok gyártójának, de fontosnak tartjuk, hogy kihangsúlyozzuk:
A Méray története nem az állandó adósság és a pénzügyi problémák története, hanem sokkal inkább egy technika-történeti siker!
Ezzel együtt az igaz, hogy a Méray 1929-ben az Acélárugyár tulajdonába került, de ez is csak a hitelezői döntés része volt, ugyanúgy, ahogy a Méray volt a MÁG 1929-ben elindított felszámolása során kijelölve a szintén a Magyar Általános Hitelbank által hitelezett MÁG (Magyar Álatlános Gépgyár) a raktárkészletek értékesítésére. Szerencsére a Méraynál nem egyszerűen eladták a készleteket, hanem a még felelhető fődarabokból – Méray karosszériával – készítettek még egészen 1933-ig MÁG autókat.
A bank elgondolása annyi volt, hogy felszámolja a veszteséges üzletágakat, a megmaradt tevékenységeket pedig konszolidálja, azaz a párhuzamos tevékenységeket felszámolja, egyféle tevékenységet csak egy vállalatnál végeznek az általa ellenőrzött cégcsoporton belül.
Az 1925-ben elhatározott lépés igen sikeresnek bizonyult, ugyanis az addig pár tíz darabos Méray motorok tábora az országban száma egy év alatt 200-ra nőtt!
Abban az időben a magyar állami intézmények, a posta, az Államrendőrség, a Pénzügyőrség sorban adták le kisebb-nagyobb rendeléseiket. Ez is azt jelzi, hogy ezek a gépek igen jók voltak, ugyanis ezeknél az állami intézményeknél aztán igencsak ki voltak téve a megpróbáltatásoknak.
Ekkor már nem csak szólól motorkerékpárokat készítenek, hanem oldalkocsikat is, hiszen rendelkezésre állt már akkoriban egy olyan – folyamatosan bővülő – kínálat, amelyek pár tagja, az erősebbek immár alkalmasak voltak oldalkocsi felszerelésére is!
Bár a csatolt cikk az 1930-as modellpalettát mutatja be, de azoknak a java részük (pontosabban elődmodelljeik) már ’26 körül is gyártásban voltak. Ekkoriban már a Dorottya utcában is nyitottak egy bemutatótermet, ami a magyar motoros társadalom találkozóhelye lett, ugyanis a hétvégéken akkoriban 100-150 Méray motoros túrázó indult az ország minden tájára, és a túrák előtti találkozók rendre a Méray bemutatóteremnél voltak!
„Hát bizony haladunk kérem. Eddig 200 darab ment ki innen, de a jövő évben négy-ötszázra számítunk. “
Ezt nyilatkozta Juranics mester, a termelésvezető, aki magas beosztása mellett azért nem zárkózott el a fizikai munkától sem. A gépeket egyébként Poldi-acélból készítették és Mannesmann csöveket használtak, így nem csoda, hogy az eleve igen jó konstrukciójú váz merev volt, és nem nagyon fordult elő váztörés a Méray motorkerékpároknál!
Akkoriban már arra törekedtek, hogy minél több alkatrészt maguk gyártsanak, de legalábbis ne külföldről hozzák be, ugyanis a magas minőség mellett igencsak oda kellett figyelniük arra is, hogy mennyiért adják motorkerékpárjaikat, hiszen a fizetőképes kereslet nem volt túl bő, miközben a konkurencia már akkor is ontotta Magyarországra termékeit.,
Ekkor már az üzemben készültek a vázszerkezeten túl a benzin és olajtartályok, a villák, saját gyártású volt a lökhárító és a kormány lengéscsillapító, a kerekek, a fékek, a kormány, a csomagtartók, az oldalkocsi alváza és karosszériája, egyszóval csaknem minden – a motoron túl.
A ’30-as évek elején aztán a 350 és 500 típusok Csonka János tervezte motorokkal is készültek, így tehát ezek a Méray motorkerékpárok szinte 100 százalékban magyar ipar termékei voltak!
Ezzel együtt Mérai-Horváth Lóránt még 1926-ban kijelentette, hogy:
„Konstrukcióm mai állapotában nézetem szerint teljesen kiforrott, amin változtatni aligha fogunk. Törekvésünk most már csak az, hogy gépeinket, anyagát és a kiállítást illetőleg minél nagyobb tökélyre emeljük, hogy azok minden tekintetben versenyképesek legyenek azangol gépekkel, sőt azokat a honi útviszonyokat tekintetbe véve, felül is múlják.”
Nyugaodtan mondhatjuk, hogy ez sikerült is!
