Hírek Történelem

Legendák mondák Erdélyből – Az ördög barázdája

borítókép illusztráció :https://hu.wiktionary.org ‘Rural Life‘ Pictures from The Powerhouse Museum

A Kis-Küküllő mentén nem volt olyan szép kastély, mint amilyen volt a szentdemeteri kastély. Hiszen, lehetett is szép, mert három nagy úr épitette ezt a kastélyt: Balázsy, Nyujtódy és Csáky. Sok-sok esztendeig épült ez a kastély. Sok-sok arany s ezüst fogyott el, amig felépült, de könnyü volt ennek a három úrnak: kádaslag állott az arany s az ezüst a pincéjökben, dolgoztatták a szegény népet, az utas embereket fosztogatták, – egy szó, mint száz, rablott pénzből épült a szentdemeteri kastély. Még templom is volt a kastély végén, de már ezt nem az a három úr épitette. Amikor egészen felépült a kastély, a három úr három felé osztotta.

Balázsyé lett a kastély keleti szárnya, Nyujtódyé a nyugati, Csákyé a templom felé eső rész. Vége-hossza nem volt ebben a kastélyban a tivornyázásnak, a dinom-dánomnak. Történt egyszer, hogy amikor a legéktelenebbül folyt a tivornya, egy kéregető barát lépett be nagy alázatosan s kérte, amint
következik:

  • Oh, nagy jó uraim, adjatok valamit Isten nevében, Istennek dicsőségére, lelketek üdvösségére. Bizony mondom, ha nem sajnáljátok tőlem azt az alamizsnát, lelketek majd a mennyországban fog lakozni.
    Hej, nagyot kacagtak erre az istenes beszédre az urak! Balázsy magasra emelte arany serlegét, úgy kérdezte a másik kettőt:
  • Nos, urak, akartok-e a mennyországban lakni?
  • Nem vagyok bolond, – kacagott Nyujtódy – jobb dolgom van nekem itt, mint a mennyországban.
  • De még nekem is, – mondta Csáky – Már csak, amig lehet, itt maradok s bánom is én, azután hova jutok.
    A barát egy szót sem szólt, fejét lesütötte, nagy búsan támolygott ki a teremből. Az urak még féktelenebb tivornyába merültek, a barátot csúfolták, Istent káromolták, közbe-közbe nagyokat koccintottak, nagyokat kacagtak, csakúgy nyelték a bort. Ám egyszerre nyilt az ajtó s most már nem a barát lépett be azon, hanem egy komor, fekete képü óriás. Az ám, maga az ördög óriás.
  • He-he-he, – nevetett már mielőtt belépett az ajtón, – ezek egészen nekem való emberek. – S amikor belépett, nem is szólt egy szót sem, hóna alá kapta a három urat, kivitte a kastélyból, ott már várta vagy száz ördög, egy rettentő nagy vasekével. Nosza, egy-kettőre járomba fogta az ördög óriás a három urat. Akkor aztán elővette rézcsapós ostorát, kieresztette, megkerengette a levegőégben s akkorát rittyentett, hogy csakúgy zengett-zugott Kis-Küküllő
    tartománya. Azzal földbe akasztotta a vasekét, végigcsapott az urakon ostorával, biztatta, hajtotta: Hi, elé, Balázsy, hi! Hi elé, Nyujtódy, hi! Hi elé, Csáky, hi! Mit tehettek az urak, nekihuzakodtak, huzták, rángatták az ekét: huzniok kellett, mert az ördög óriás közibök csapott ostorával, hogy csakúgy csurgott a vér a testükből. S olyan hosszu s olyan mély barázdát huztak az urak, hogy még most is lehet látni a nyomát. Mondják, hogy még nem is olyan régen azt hiszik, hogy az ördög ekevasa volt.

Ajánlott Cikkek