Épített örökség Erdély Magyarság Nagyjaink Történelem

Legendák mondák Erdélyből – Csala tornyának legendája

Oldalunkon rendszeresen szeretnénk felelelveníteni nemzetünk regéit mondáit, mert ez is kultúránk része, és talán egy kicsit frissítően hat majd a napi rohanásban ha felidézzük ezeket a népi bölcsességekkel teli történeteket. Egy egy tájegység legendáit is jó felidézni, és talán lesz aki esténkét gyermekének felolvassa valamelyiket. Most Csala tornyának legendáját idézzük fel. A kép csak illusztráció Vargyas szoros

borítókép : Vargyas szoros https://www.camptocamp.org/images/555659 Orbán Balázs


Átalellenben a hires homoródalmási barlanggal emelkedik egy sugár-magas szikla, olyan sugár, mint egy torony. Ennek a sziklának Csala-tornya a neve. Messze földön hires vitéz volt Csala. A tatárjárás idejében ő vezette a vargyasi népet a tatárok ellen. Egyszer azomban olyan nagy erővel támadtak a tatárok Vargyasra, hogy a népnek vissza kellett huzódnia az erdőbe, ottan is az almási barlangba. A tatárok nyomon követték a menekülő népet, megszállták a barlang vidékét s úgy várták, hogy majd az éhség kikergeti a barlangból őket. Telt, mult az idő, bizony már fogyatékán volt az élelem, ár-már azon gondolkoztak, hogy kimennek a barlangból s kényre-kegyre megadják magukat. De a tatároknak sem volt ám valami sok ennivalójuk. Mindent elraboltak az egész környéken s már messze földre kellett menniök élelemért. észrevették ezt a vargyasiak, s egy vén leány, mit gondolt, mit nem, azt a kicsi lisztet, ami még megmaradt, hamuval összegyurta, nagy kenyeret sütött ebből, akkorát, mint egy taliga kerék, ezt a nagy kenyeret beleszurta egy hosszu rudba, kinyujtotta a barlang száján, a tatárok szemeláttára jó sokáig forgatta-kerengette. Bezzeg, hogy a tatárok azonnal felszedelőzködtek s eltakarodtak a barlang tájáról. Hej, lett erre nagy öröm! Felkészülődtek a vargyasiak is: még aznap haza akartak menni. Ám, Csala vitéz megállította népét a készülődésben.

  • Várjatok, atyafiak, – mondá Csala vitéz – ravasz a tatár, ne higyjünk neki. Hadd látom, hogy
    csakugyan eltávolodtak-e?

    Azzal kapta-fogta magát, kiment a barlangból, felmászott arra a magas sziklára, felállott a
    tetejére, úgy nézett végig az erdőn, még azon is túl. Látta az erdővidéki falvakat és sehol hirepora sem volt a tatároknak. Nagy örömében hirtelen megfordult a barlang felé, de csak annyit
    kiálthatott:
  • Nincs már tatár, indulhatunk! – abban a pillanatban lefordult a szikla tetejéről s szörnyü
    halálnak halálával halt meg. Nagy jajszóval, keserves sirással temették el Csala vitézt a vargyasiak s még ma is emlegetik a nevét s nem is felejtik el soha, mert a sziklát, melynek tetejéről leesett, Csala tornyának hivják ma is.

Ajánlott Cikkek