Lehel téri hangulatok – a piac története

Budapest XIII. kerületében, a lebontott Lehel téri piac helyén ifj. Rajk László tervei szerint épült fel 2002-ben az a vásárcsarnok, amelyet a népnyelv, a sajtó és a kritika találóan és azonnal Kofahajónak nevezett el. Éles vitákat váltott ki az új épület mind az építészek, mind a kritika, mind a nagyközönség körében. Nem vagyunk szakértők, a vitát folytassák le, akik arra hivatottak, mi a piac történetét mutatjuk be.

Borítóképen:

Budapesten már több piac is működött, amikor a Váci úti temető 1890-es felszámolása után a létrejövő Ferdinánd téren (a mai Lehel tér elődje) szabadtéri piac jött létre.

Ez a piac eredetileg a téren emelkedő Szent Margit-templom helyén állt (a templom 1931 és 1933 között épült), a csarnok területén ekkor még fatelep működött.

A piac kedvező helyen jött létre: a már akkor nagy forgalmú Váci út mellett már állt a Ferdinánd híd, és a közelben egy vámház is működött. Ezek a közlekedési körülmények, valamint a Nyugati pályaudvar – igen, akkor már az Indóházat lebontották, és 1977-re elkészült a ma is látható épület – nagyon is indokolttá tették piac kialakulását ezen a helyen.

Azt se feledjük el, hogy ezen a területen egyre szaporodtak az ipari üzemek – mind a Váci- és mind a Lehet úton -, így nem csak az utazók, a helyben lakók, hanem az itt dolgozók is innen szerezhették be azokat a portékákat, amiket az árusok kínáltak.

Bár a piac csarnokba költöztetése már 1903-ban szóba került, 6 évvel az öt nagy budapesti vásárcsarnok átadása után, ez még sokáig nem történt meg. Elsősorban közegészségügyi aggályai voltak a hatóságoknak, emellett zavarta a polgárokat a piac rendezetlen összképe is.

Bizony igaz, hogy a piac nem éppen rendezettségéről volt híres, de abban az időben egészen egyszerűen nem volt pénz az éppen akkortájt csarnokok mellett (a csarnokok története hamarosan érkezik!) erre az aztán még sokáig áldatlan állapotok között működő piacra…

Nem is történt igazán semmi, de majd1 harminc évvel később, az éppen elinduló Angyalföldi Napló tudósítója így írt a piaci viszonyokról 1930-ban:

„A második piac, ahová az angyalföldiek járnak, a Ferdinánd hídi. Hogy ez a piac mai formájában még megvan, valóságos szégyene Budapest közegészségügyének. A nyitott piac általában nem lehet tiszta, de Ferdinánd-téri piac különösen piszkos. A környéken lévő házak lakói rettegnek attól, hogy esetleg a Ferdinánd-téri piacot le találják bontani és akkor az ott kitenyésztődött patkányhad a házakat és lakásokat meg fogja rohanni. A Ferdinánd-híd vidéke meglehetősen szeles. Az illetékes hatósági közegek megállapítása szerint a Ferdinánd-téri piacról egy kisebb szellő özönével röpíti el a rothadt piaci piszkot és a piszokkal együtt a bacilusok légióját.”

A templom építéséhez a piacot északabbra helyezték, a mai csarnok helyére, ehhez az ottani fatelepet a fővárosi tanács lebontatta.

A második világháború után kezdetben az áruhiány és a feketepiac rányomta a bélyegét a piac hétköznapjaira. A 60-as évektől azután nemcsak megszűnt a piacon az áruszűke, de 1964-ben már a felújítás kapcsán a következőt olvashatták az akkor Élmunkás térinek nevezett piac iránt érdeklődők:

„Befejezéshez közeledik a 10.000 négyzetméteres Élmunkás téri piac rendezése is. A piac évi forgalma 250 millió forint, s így nem csoda, ha a felújításra fokozott gondot fordítanak. Már lebontották a régi bódékat, kioszkokat, s helyükön korszerű pavilonok épültek, amelyekbe már bevezették a villanyt, a vizet. A tsz-ek is új árudákba költöztek, és nagyobb raktárhelyiséget kapnak.”

Ezt ugyan szépe eredeményenk tekinthetjük, de ezen sorok írója mégis úgy emlékszik a piacra a ’80-as évekből, hogy ott megint zsúfoltság volt, és nem sok tisztaság… A zsúfoltság és a rakodás okozta kellemetlenségek okán a környékbeliek peres úton kényszerítették ki a Kassák Lajos utca végén a raktárak kiépítését.

1995-ben a piacot fertőtlenítették és körbekerítették, de ekkor már csarnok építését tervezte az önkormányzat, és a terv ezúttal meg is valósult.

A Lehel piacot többszöri halasztás után 2000. február 29-én zárták be, az árusoknak a Kassák Lajos és a Dévai utca kereszteződésében, a hajdani köszörűgépgyár épületében alakítottak ki átmeneti piacot, mely azonban nem készült el teljesen a zárásra. Az eredetileg 2001. november 15-re tervezett átadást nem is tudták megtartani, és bár a beruházó november közepén még úgy gondolta, decemberre a műszaki átadáshoz szükséges készültséget elérhetik, a február 8-i nyitás idején azonban még több boltban nem volt víz…

Aztán nagy nehezen mégis elindult az új csarnok, és azóta is működik – továbbra is megosztva a közvéleményt külső megjelenésével