Licensz vagy hazai mérnöki teljesítmény? Nem mindegy!
Manapság is komoly kérdés, hogy mit tekinthetünk magyar terméknek, de ez a kérdés nem csak manapság foglalkoztatja az ország gazdasági helyzetével foglalkozókat, hanem sokkal korábban, majd’ kilencven évvel ezelőtt is. Mi ennek az oka? Nos, semmiképpen nem egyfajta gazdasági nacionalizmus, hanem valami sokkal komolyabb, a magyar gazdaság egészét meghatározó viszonyrendszer, ami sokkal több, mint az export-import, vagy az áruegyenleg problémája.
Borítóképen: A m. kir. Államvasutak szentesi motorkocsi-garázsa. Befogadóképessége 24 motorkocsi – kizárólag magyar motorvonatokkal!
A Magyar Vasút és Közlekedés című lap 1934 január 1.-i számában találtunk egy igen érdekes cikket, ami rávilágít a problémára, és olyan vetületeit tárja fel az export és import kérdésének, amit bizony sokan talán nem fontolnak meg – akár olyan pozícióban lévők sem, akik pedig döntések során figyelembe kellene, hogy vegyék az akkor megfogalmazottakat.
A cikk a Ganz-Jendrassik dízelmotor példáját hozza fel, melyet a holland Gebr. Stork & Co., a Société d’Électricité et de Mécanique, a Hispano-Suiza Fabrica de Automóviles, a Société Générale de Construction Électriques et Mécaniques Alsthom is megvásárolt (és később még mások is), de – mint szintén említésre kerül – nem egyedülálló a magyar dízelmotor sikeres licensz-értékesítése.
Az, hogy a mérnöki munka eredményét exportáljuk, elsőre olybá tűnik, hogy kiárusítjuk a magyar mérnöki tudást, azonban meg kell jegyezni valami igen fontos körülményt! Nevezetesen, hogy:
„… az eddig adott licenciák kivétel nélkül olyan területekre szólnak (Hollandia, Belgium, Franciaország és Spanyolország), ahol a mai viszonyok mellett az export lehetősége a bevezetőleg említett autarctikus viszonyok mellett különösen vasúti célokra szinte teljesen ki volna zárva.”
Igen, itt arról van szó, hogy a licensz-szerződésekben gyakori kitételként alkalmazták akkoriban a hazai eladók, hogy a licensz alapján gyártott termékek egy részét Magyarországon kell előállítani! Ezzel pedig – bármilyen furcsa is ez! – a magyar mérnöki tudás exportja a hazai termelést segíti, és…
Olyan piacokra is beléphettek a Magyarországon készült termékek, melyekre akkoriban a védővámok, és persze a politikai viszonyok miatt a magyar gyártók aligha léphettek volna be!
De mi a helyzet a másik oldalával a dolognak? Mi történik, ha nem a hazai mérnöki tudást használják fel a gyárak amikor egy-egy új termék előállítására vállalkoznak, és az ahhoz szükséges licensz beszerzését importból oldják meg, ahelyett, hogy a magyar mérnököknek adnának megbízást a fejlesztés lefolytatására?
Nos, ez elsőre nem tűnik rossz megoldásnak, ugyanis ez is munkát teremt, ugyanakkor látni kell, hogy…
A vállalatok importból történő licensz-beszerzései okán kialakuló mérnöki munkanélküliség a magyar mérnökök, ezzel pedig a magyar szellemi képességek külföldre távozását generálta!
Ha pedig gyengül a magyar szellemi képesség, a mérnökök kivándorolnak, akkor nem lesz, aki – mint például Jendrassik György – olyan találmányt, újítást, vagy új megoldást találjon, amit aztán értékesíteni lehet, méghozzá úgy, hogy piacot és munkát – és nem utolsó sorban licensz-díjat is kapunk érte!
A témával – kicsit más szemszögből – korábban is foglalkoztunk:
