Hírek Vélemény-cikkeink

LNG – Az energiaháború szintet lép!

Energiaipari szakértők bemutatták Oroszország cseppfolyós gáz (LNG) stratégiáját, hiszen óriási jövőt látnak ebben az energiahordozóban. Ambiciózus terek vannak, 230-ra 140 millió tonnára akarják növelni a termelést, ami a világelsőséget jelentené. De miért ilyen fontos ez? Miért fontos annyira, hogy az orosz állam nem szed az export után adót sem?

A szakértők szerint a gáz tiszta fosszilis energiahordozónak számít, ami annyit jelent, hogy égetése, felhasználása (nem csak elégetni lehet, kitűnő vegyipari alapanyag is!) a szénnel, vagy az olajjal összevetve sokkal kevésbé terheli a környezetet. Hagyjuk meg nekik, de tegyük is hozzá, valójában az LNG inkább azért fontos, mert – bár tárolásához és szállításához hőszigetelt tartájok szükségesek, hiszen az LNG forráspontja -162 ºC – szárazföldön 3-4000, vízen pedig 1000-1500 kilométer felett már versenyképes a csővezetéken történő szállítással.

Ami talán még ennél is fontosabb azonban; a csővezetékek rendkívül magas beruházási költsége, valamint a bonyolult műszaki megoldások nem teszik lehetővé a csövek gyakori áthelyezését, vagy – például egy politikai konfliktus esetén – újabbak építését (lásd: az USA az Északi Áramlat 2, és a Balkáni Áramlat kapcsán gyakorolt szankciós politikája). Az LNG szállítási útvonalai könnyebben módosíthatók, már kiépült, vagy részben kiépült infrastruktúrára támaszkodva.

A képlet tehát egyszerű; a gáz- és olajvezetékek építését és működését sok eszközzel lehet akadályozni, az LNG esetében azonban a sokkal rugalmasabb megoldások következtében sokkal egyszerűbb a helyzet! És persze ott an az a körülmény is, hogy hol zajlik a kitermelés, és hol számítanak a legnagyobb felhasználókra. Nos, Oroszországban a Yamal-Nenets régió a fő kitermelése hely, és nem nehéz kitalálni, hogy innen Kína irányába, a keleti parti nagy ipari központokba inkább az LNG szállítás lehet kifizetődőbb!

De ami még ennél is fontosabb; sajnos ma ott tart a globális felmelegedés – és ennek éppen Szibériában vannak a leglátványosabb jelei és következményei, hogy a Yamal régióból tartályhajókkal lassan egész évben biztosítható a tengeri összeköttetés a világ bármely részével. És itt jön képbe az USA. Lehet, hogy nem mindenki tudja, de manapság az USA a világ elsőszámú olaj- és gázkitermelője! Meglepő lehet, mert hosszú évtizedekig brutális importfüggőségben volt az ország – ezért is volt fontos mindig rendet tenni (inkább rendetlenséget…) a Közel-Keleten, az olajországok környékén. A 2010-es évekre azonban alább hagyott a korábbi fontoskodás ezen a területen. Mi történt?

A világ legnagyobb olajkitermelőinek produktuma 2010-től napjainkig
Palakőzet

Az USA-ben az olajtermelés egy új szakaszába lépett az ún. repesztéses technológiának köszönhetően. Ezzel sikerül kitermelni az addig nem, vagy csak túlzott költségek mellett kitermelhető palaolajat. Bár a technológia nem új – 1596-ban I. Frigyes württemberg-stuttgarti gróf orvosa jegyezte fel az olajpalából kinyert olaj feltételezett gyógyító hatásait – ipari méretű alkalmazására nem került sor. Ennek nem csak technológiai, hanem környezetvédelmi okai is voltak, hiszen a mérnökök azt a két jól záró kőzetréteg között található porózus homokkőréteget célozzák, amelyben a lyukacsos anyagban bőven van kőolaj és földgáz. Ebbe belefúrnak és berepesztik azaz vizet, homokot és egyéb anyagokat juttatunk be, a repedésekből így már kiszippantható a szénhidrogén.

Igen ám, de ezek a repesztések gyakran kisebb földrengéseket okoznak, rendkívül sok vizet használnak fel, és vegyszereket juttatnak a talajrétegekbe. Miután azonban az USA belátta, hogy olcsóbb kitermelni így az olajat, mint folyamatosan „rendezkedni” a Közel-Keleten, a szabályozó hatóságok engedélyezték az efféle technológia ipari méretű alkalmazását. Zajos siker lett a palaolaj, de – olcsósága miatt -önmagát kezdte felfalni az iparág. Történt ugyanis, hogy a hirtelen megjelenő óriási kapacitások megborították az addigi piaci viszonyokat, az USA nem vásárolt többé Venezuelából (meg is lett a gazdasági és politikai következménye…), és elengedte az OPEC és az OPEC+ szervezetekkel való egyeztetést. Csakhogy több probléma is felmerült; a jellemzően hitelekből felépített kapacitást jelentősen drágítja az adósság-szolgálat, és a gáz szállítása, valamint felhasználása nem igazán megoldott a mai napig sem.

Az USA olajimportja – 2020-ra megszűnt!

A helyzet ugyanis az, hogy az olaj ás a gáz nem elkülönülten van jelen ezekben a rétegekben (sem), hanem „keveredik”, így amikor kinyerik a palakőzet szénhidrogén tartalmát az anyagokat szét kell választani (és még bonyolult vegyi eljárásokkal lesz aztán mindebből felhasználható kőolajszármazék). Mivel azonban a gáz szállítása nem megoldott – helyben pedig éppen a talajtani adottságok miatt – nincs lehetőség a tárolásra, jellemzően elégetik azt. A megoldás az LNG, amit jó ideig inkább csak az USA erőltetett, éppen azért, hogy a gáz is hasznosítható legyen.

Nem csoda hát, hogy ennek a rendkívüli mennyiségnek piacot keres, amit éppen Európában talál meg, hiszen Európa saját készletekkel nincs bőséggel ellátva, a palaolaj kitermelést pedig környezetvédelmi okokból nem támogatják. Talán Lengyelországban voltak komolyabb próbálkozások a technológia bevezetésére, de – miután régen nem hallunk a projekt sorsáról – feltételezhető, hogy nem lett komoly sikere.

A lényeg azonban, hogy az USA gőzerővel tüsténkedik az Európának eladni kívánt LNG okán a piac megdolgozásán! Nem véletlen, hogy támadja az orosz csővezetékes megoldásokat, és az sem véletlen, hogy érdeklődése középpontját a Közel-Keletről Ukrajnára helyezte át!

A Yamal és a Shtokman mezők, illetve a szárazföldi szállítási útvonalak

A problémát az okozza, hogy a gázt el kell juttatni a tengeri kikötőig (ott célszerűbb cseppfolyósítani), majd pedig az Atlanti-óceánon hajóval kell megutaztatni, és egy LNG-terminálon átadni a fogadók felé. Ez több ok miatt is problémás; az USA-ban a vezetékes szállításnak sok ellenzője van, és persze a cseppfolyósítás, valamint az indító és fogadó terminál kiépítése is rendkívül költséges, és gondot okoz az is, hogy a speciális tankerek nem tudnak visszárut szállítani. Ez utóbbi okán különösen nagy jelentősége van a szállítási távolságnak, amiben az oroszok – azzal, hogy a Yamal-félszigetről indulhatnak, Skandinávia megkerülésével – jelentős előnybe kerülnek!

A problémát egyedül a tenger befagyása jelenti, de ezt a globális felmelegedés elrendezi… Skandinávia megkerülése után már nincs probléma, hiszen a Golf-áramlat meleg, felszíni áramlása a Mexikói-öbölből indulva éppen a Norvégia partjainál éri el legészakibb pontját. Ha figyelmesen megnézzük a térképet, látható, hogy nem csak a Yamal érintett, hanem Shtokman-mező is, ami pedig most éppen az Északi Áramlat 1-be van bekötve, de gyanítható, hogy a vezeték kapacitása nem növelhető (ezért is épülne az Északi Áramlat 2), így itt is kézenfekvő az LNG tengeri úton történő kiszállítása Nyugat-Európa irányába.

Krk LNG visszagázosító terminál

És mit jelent mindez számunkra? Annyit, hogy mi ebből bizony kimaradunk… Bár a Krk LNG visszagázosító terminál megépült, és további tervek is vannak a térségben, itt – a földrajzi sajátosságok okán – inkább az arab kitermelésből származó gáz jöhet szóba, illetve az Adria esetében a távolsági előny már nem mutat érdemi különbséget az oroszok javára, így várható, hogy ezt nem is erőltetik majd.

Akárhogy is, a Balkáni Áramlat befejező, magyarországi szakasza – amivel megoldódik a csatlakozás az egységes európai hálózathoz –, valamint a fekete-tengeri lelőhelyek bekötése mindenképpen szükséges ahhoz, hogy Magyarország stratégiai célja megvalósuljon, és az ellátás útvonalai biztosítsák, hogy a hektikusan változó politikai viszonyok mellett is megfelelő maradjon az ellátásbiztonság!

Ajánlott Cikkek