Lövey Klára – A magyar nőnevelés egyik úttörője

Lövői és lövőpetri Leövey Klára (olykor Löwey vagy Lövei) (Máramarossziget, 1821. március 25. – Budapest, 1897. április 8.) a magyar nőnevelés egyik úttörője, író, újságíró

Leövey Klára egy beregi földbirtokos, megyei táblabíró és Szathmáry Eszter (1796-1864) leánya volt. Édesapja nem volt takarékos, ezért az öröklött vagyonuk hamar elúszott. Édesanyja nevelte fel Klárát és tenetudományra és éneklésre képezte.

Klára a máramarosszigeti jótékony egyesületnek tagja volt és a színművekben szerepelt. 1846-ban nevelőként és tanítónőként dolgozott a Teleki Blanka grófnő által Pesten alapított nőnevelő intézetben. Klára az 1848-as forradalmat lelkesen támogatta és a világosi katasztrófa után is igyekezett ébren tartani az összetört magyarságban a reményt. Pesten a menekülő kompromittáltak vagy hazatérő szegény sorsú honvédek segélyezésére, gyámolítására fordították minden idejüket, erejüket.

Klára és Teleki Blanka grófnőt elfogták és két évet szenvedtek kínos vizsgálati fogságban. 1853-ban tíz évre ítélték Teleki Blankát és öt évre Leövey Klárát, mert lázító könyveket osztogattak és harcosokat toboroztak. Kufstein várába szállították és a legridegebb cellába zárták őket. 1856-ban Leövey Klára szabadult.

1859-ben Leövey Klára visszatért szülővárosába és az unokatestvére, Várady Gábor házában telepedett le. Ott tanította Gabriella, Várady Gábor leányát, és még tíz másik lányt is felvett, így létrehozva egy nevelőintézetet. Az intézmény sikeresen működött, és 1860-ban már bővítették az épületet. Azonban az osztrák hatalom nem nézte jó szemmel az iskolában folyó magyar szellemű nevelést, és bezáratta az intézményt.

Leövey Klára az 1861. évi országgyűlés nyitányaként Pestre ment Váradyékkal. Azután Teleki Blanka körében töltötte az 1862-es évet, és vele együtt Párizsba utazott. Párizsban tanította a gyerekeket, majd St. Ange-ban időzött Kiss Miklós honvédezredes és neje kastélyában.

1865-ben visszatért Erdélybe, ahol Teleki Miksa gróf gyermekeit tanította. 1866-ban kezdett újságírással foglalkozni, és publikált a Máramarosban. Leövey Klára nyíltan vállalta az 1848-as hagyományokat, írásai többnyire visszaemlékezések a szabadságharcra. 1889-ben Budapestre költözött, ahol aktív résztvevője lett a társadalmi és irodalmi életnek.

Leövey Klára tragikus balesetben hunyt el – elütötte egy omnibusz – Budapesten 1897. április 8-án. Búcsúztatására a fővárosban került sor, de végső nyughelye az anyai családi sírboltban van Máramarosszigeten.

források wikipedia