Magyarság Nagyjaink Történelem

Ma 1022 éves a Magyar Királyság

Szent István (születési nevén: Vajk, latinul: Sanctus Stephanus) az utolsó magyar fejedelem és az első magyar király. Géza fejedelem és Sarolt fejedelemasszony fia, a keresztény magyar állam megteremtőjeként a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb alakja. A katolikus egyház egyházszervezői tevékenysége miatt szentté avatta és Magyarország fővédőszentje lett.

Borítóképen: Szent István egyetlen fennmaradt korabeli ábrázolása, mely a koronázási paláston látható

I. István 1001. január 1-én (az akkor érvényes Julián naptár alapján 1000 karácsonyán!!!) történt megkoronázása által „Isten kegyelméből” Magyarország királya.

A magyarok országát, a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes keresztény állammá szervezte át. Ez az államalakulat 1028-tól kis híján az egész Kárpát-medencére kiterjedt és államformájában a 20. századig nem történt változás (és azóta sem…?).

Az ezeréves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Az államszervezet kiépítésével párhuzamosan megszervezte a magyar keresztény egyházat, ezért ő és utódai viselhették az apostoli király címet. Magyarországon minden év augusztus 20-a, 1083-as székesfehérvári szentté avatásának évfordulója 1771 óta – kisebb-nagyobb megszakításokkal – nemzeti ünnep.

Legalább egy érsekséget, hat püspökséget és három bencés monostort alapított, így a magyar egyház a Szent Római Birodalomtól függetlenül működhetett. A kereszténység terjedését szigorú büntetésekkel kényszerítette ki. A közigazgatást a várak köré szervezte és kialakította a vármegyerendszert.

Szent István mindkét fiát túlélte. 1038. augusztus 15-én halt meg. Székesfehérvárott temették el, az általa építtetett bazilikában, melynek védőszentje Szűz Mária. Halála után belháború dúlta az országot. I. László király kezdeményezésére VII. Gergely pápa kanonizálta 1083-ban fiatalabbik fiával, Imre herceggel és Gellért püspökkel együtt.

Miért gondoljuk, hogy a Magyar királyság megélte ezt a kort, és nem szakadt meg 1918-ben, vagy legkésőbb 1921-ben? Mert ugyan IV. Károly – aki a Szarajevóban meggyilkolt Ferenc Ferdinánd halála után Ferenc József trónörököse lett – 1916 novemberében császár és király lett, a fenyegető helyzetre való tekintettel és osztrák miniszterei nyomására 1918. november 11-én Bécsben aláírt egy nyilatkozatot…

Amelyben kötelezte magát, hogy visszavonul a kormányzási ügyek intézésétől, de a trónról való lemondást a nyilatkozat nem tartalmazta. Ezután Károly családjával együtt elhagyta Schönbrunnt, és a morvamezei Eckartsau-kastélyba költözött, ahol is magyar királyként 1918. november 13-án hasonló nyilatkozatot írt alá.

Az alkotmányozó nemzetgyűlés köztársasággá nyilvánította Ausztriát. Miután IV. Károly nem volt hajlandó formális nyilatkozatot adni a trónról való lemondásáról, 1919. március 24-én családjával együtt el kellett hagynia Ausztriát.

Feldkirchi nyilatkozatában tiltakozott a kiutasítás ellen, és hangoztatta uralkodói jogait.

Magyarul; az igaz ugyan, hogy kimondták a trónfosztást, de egyes vélemények szerint ez nem jelenti a Magyar Királyság megszűntét – még ha ma ez is az általánosan elfogadott vélekedés. Nem mi fogunk rendet tenni ezügyben, de jó lenne, ha a téma szakértői ezt (is) rendbe tennék végre!

Ajánlott Cikkek