Ma már Számi lenne a neve: Laplander, a svéd Csepel
Amikor Kadhafi Magyarországon járt, Laplanderrel ment vadászni Kádár Jánossal. A Csepelen gyártott magyar Volvo annyira megtetszett a líbiai államfőnek, hogy ezt követően a százat rendelt Kadhafi hadserege. Igen, Volvo, és igen, Csepelről! De hogyan? Hosszú történet, de érdemes mégis a figyelemre, mert bizony ebben is töményen jelen van a történelem!
Borítóképen: A magyar Laplander (a Csepeli Autógyár 1000 Volvo C202-t épített) két Lada 1200-assal. A kép a 70-es évek végén készült, Budapesten
Két szálon indulunk el, mert a típus története Svédországban, míg a Csepel története értelemszerűen Magyarországon íródott, de volt egy pont, ahol a kettő találkozott, és ennek lett eredménye például a fent említett líbiai megrendelés is.
Svédország
1949. április 4.-én megalakult a NATO. Az Egyesült Államok által vezetett katonai és politikai szövetségből azonban kimaradt Svédország. Ennek oka pedig – bár a történelmi források sok mást is említenek… – az volt, hogy a szovjet befolyási övezet európai határai mentén végig semleges államok voltak. Ennek szentelünk egy keretes írást, de a fő témánk ennek elolvasása nélkül is értelmezhető, így aki gondolja, nyugodtan ugorja át a keretben írtakat.
Északról délig: semleges államok
– Finnország: A meglehetősen kis ország hősies harcot folytatott a szovjetekkel, az ország méretéhez mérten igen hosszú közös határszakasza volt a Szovjetunióval, semlegességet vállalt, és a békesség kedvéért Finnország volt az első semleges állam, ami hadrendbe állította a szovjet MiG-21-es vadászgépet, szerződéses kapcsolatban állt a KGST-vel, miközben az EU elődjének az Európai Gazdasági Közösségnek is tagja volt. És még VIT-et (Világifjúsági Találkozó) is rendeztek Helsinkiben!
– Svédország: Semlegessége kissé más természetű, hiszen szárazföldi határa nem volt a Szovjetunióval, ugyanakkor a Balti-tengert földrajzi elhelyezkedése okán ellenőrzése alatt tudta tartani, így végül a semlegesség lett a sorsa.
– NSZK (Német szövetségi Köztársaság): Itt bizony nem tudtak semleges területet közbe ékelni, az NSZK határos volt az NDK-val (Német Demokratikus Köztársaság), valamint Csehszlovákiával. Történelmi szempontból a semleges zóna hiánya akár koherens döntésnek is tekinthető, hiszen a cseh állam a történelmi időkben sokszor volt német fennhatóság alatt, az NDK meg az NSZK pedig Németország felosztásával jött létre.
– Ausztria: Az osztrákok követni akarták Svájc mintáját, na meg tudnunk kell, hogy erre kötelezettek is voltak. Ausztriát – hasonlóan Németországhoz megszállási övezetekre osztották (Bécs szovjet teljesen ellenőrzés alatt maradt), majd Sztálin halála után (1953), 1955-ben Molotov szovjet külügyminisztera helyzet megoldására semlegességet javasolt, az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia és a Szovjetunió 1955 áprilisában állapodtak meg Ausztriával abban, hogy az országnak nem kell jóvátételt fizetnie, de az ott maradt német javak birtokukba kerülnek, és a Szovjetunió 30 évre koncessziót kap a kelet-ausztriai olajmezőkre. A külügyminiszterek 1955. május 15-én a bécsi Belvedere-palotában ünnepélyes keretek között írták alá az államszerződést, amely július 27-én lépett hatályba, a szovjetek – és a többi megszálló erő – elhagyta az országot.
– Jugoszlávia: Josip Broz Tito 1948-ban a kommunista vezetők közül elsőként utasította el a Sztálinhoz való feltétlen lojalitást és a Szovjetunió Kominformon belüli elsőbbségét. Küönutas olitikát folytatott, Sztálin egyszerűen „ki akarta iktatni”, de ez végül nem sikerült, Jugoszlávia pedig nyitottá vált a Nyugat irányába, az ország nem volt a Varsói Szerződés tagja sem!
A keretes rész tulajdonképpen nem szól másról, mint arról, hogy a semleges államok – miután nem tartoztak egyetlen katonai szövetséghez sem – maguk kellett, hogy megteremtsék biztonságukat, így nem meglepő, hogy többnyire igen komoly hadsereget építettek fel! Kivételt csak Ausztria jelentett, hiszen a keretes részben említett szerződés ebben a vonatkozásban is korlátozásokat tartalmazott.
Az önmaga biztonságát megteremteni akaró semleges államoknak igen fontos volt, hogy lehetőleg saját gyártásban elégítsék ki önnön katonai igényeiket.
Mert egyrészt nem nézte volna jó szemmel a mások katonai tömb, ha egyértelmű elköteleződést lát a másik irányába egy semleges országtól, másrészt a semleges országok – amelyekre egyébként jobbára a nagyhatalmak kényszerítettek rá, hogy semlegesek legyenek! – egyik oldalban sem bíztak meg igazán!
Nos, így jutunk el az 1950-es évek elejéig, mikoris a Volvo megrendelést kapott egy új haszonjármű fejlesztésére a svéd hadsereg számára. 1959 és 1961 között egy 90 járműből álló előfuttatási sorozatot szállítottak le L2304 néven. Ezt Volvo B16 motor hajtotta.
A némileg továbbfejlesztett L3314 teljes körű szállítása 1963-ban kezdődött. Az L3314-et az 1,8 literes B18 hajtotta.
Az L33-as sorozatot különféle karosszériaváltozatokkal kínálták, mint például keménytetős, félkabinos, puhatetős, vagy speciális, páncéltörő fegyvereket szerelő változatokkal. A nyitott L3304 kivételével minden jármű előre vezérelhető (ahol a fülke az első tengely felett található). Az alapverzió az L3314SU softtop volt. További változatok voltak az L3314HT keménytető mechanikus csörlővel, az L3304 páncéltörő lövegjármű és az L3315 kommunikációs változat, árnyékolt 24 V-os rendszerrel. Az L3314-et a Volvo C303 váltotta fel az 1970-es évek végén.
De ezzel nem ért véget az L3314 története, ugyanis…
Magyarország
A vasfüggöny másik oldalán… 1960 márciusában a KGST egyik szakbizottsága felvetette, hogy a tagországok hagyjanak fel a mindenki gyárt mindent gyakorlatával, inkább közös megegyezéssel lépjenek a szakosodás útjára.
A tehergépkocsi és autóbusz gyártásszakosítási munkacsoportja egyik ajánlása szorgalmazta, hogy a kevésbé piacképes vagy kis darabszámban, drágán előállított általános járművek gyártását szüneteltessék.
Bár az ajánlás nem volt kötelező, az érintett 14 ország mégis kisebb-nagyobb mértékben alkalmazkodott. Magyarország a híradástechnikai iparban felhagyott az asztali rádiók gyártásával, a járműiparban a targoncák, rakodógépek, traktorok és egyes teherautók gyártásával, illetve a gyártási volument lényegesen csökkentette.
A Csepel Autó helyzete ezzel eléggé nehézzé vált. Az Ikarus folyamatosan növelte autóbusz gyártási kapacitását, viszont leállt a fülkék beszállításával. A Csepel Autó többéves kísérletezés után a lengyel Star és Jelcz teherautógyáraktól beszerzett fülkék mellett kötött ki.
A Csepel D344 továbbra is főleg a honvédség részére készült, ám a gyár helyzete egyre nehezebb lett.
1976-ban úgy tűnt, hogy a gyár “egyenesbe kerül”, amikor a svéd Volvo autógyárral és a MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalattal VOLCOM néven svéd-magyar közös vállalatot hozott létre a C202 Laplander összkerékhajtású terepjáró hazai összeszerelésére.
Hogyan lehetett ez? Hiszen a Volvo nyugati gyártány volt! Nos, Svédország semlegessége itt válik igazán fontossá, ugyanis a semlegesség okán tudott olyan kooperációba fogni, ami egy egyébként katonai felhasználásra is alkalmas, vagy alkalmassá tehető terepjáró gyártására irányult.
De mi az a C202? A történet svédországi részét a C303 típusnál fejeztük be, de említettük, hogy az L3314-es típus története sem ért véget.
Az L3314 továbbfejlesztett változatát 1977-ben C202 néven kínálták a polgári piacon. Kemény tetejű volt, a B18 helyett erősebb B20-as motorral, de kevésbé robusztus tengelyekkel és differenciálfék nélkül.
A C202-t Magyarországon gyártották a drágább C303 olcsóbb alternatívájaként. Az L3314-es sorozat polgári változatait, valamint a C202-t gyakran Volvo “Laplander”-nek nevezik.
A megállapodás értelmében a járműhöz a Volvo szállította a négyhengeres, 82 lóerős motort és az alvázat, a Csepel Autó készítette a felépítményt és végezte a végszerelési munkálatokat.
1980-ban – valamivel több, mint ezer jármű elkészülte után – a Volvo leállította a gyártást. Közlésük szerint azért, mert a viszonylag drága kocsi iránt a megcélzott svéd- és harmadik országbeli piacokon nem mutatkozott megfelelő kereslet.
Ezzel a gyár járműgyártási tevékenysége véget ért. A Csepel Autógyár a továbbiakban az Ikarust szolgálta ki alvázakkal és alkatrészekkel.
1992-ben a cég felszámolás alá került.
