Magyar feltalálók az autóiparban 1. – Balzer Márius István

Találóskérdés. Vajon ki tervezte az első motorral hajtott légijármű motorját? Talált, hát persze, hogy ő is magyar volt Balzer Márius István. Neve lassan feledésbe merül , pedig a repülőgépiparban és az autóiparban is jelentős szerepet vállat.

A múlt század első harmadában a repülés történetének legkorábbi szakaszával foglalkozó tudománytörténészek között hangos vita dúlt annak eldöntéséről, vajon az első sikeres motoros repülésnek a Wright fivérek kísérletét, vagy pedig egy bizonyos Samuel P. Langley (1834–1906) próbálkozását kell-e tekinteni? A „csatazaj” mára már elült, és az elsőség dicősége, úgy tınik fel, végérvényesen a Wright testvéreké marad; emiatt a másik úttörő vállalkozásról manapság legfeljebb elmélyült tudományos értekezésekben esik szó. A repülés elméleti kérdéseiben is jártas amerikai úriember, Langley, aki egyébként a nagy tekintélyı Smithsonian Institutionnak volt a titkára, kísérleteit egy, a Potomac folyón úszó faépület tetejéről végezte. Annak érdekében, hogy szárnyas gépezete nagyobb lendületre tegyen szert, speciális katapulttal segítette a startolását. Repülőgépe a korabeli beszámolók szerint már 1903. október 8-án (azaz két hónappal Wrighték Kitty Hawk-i kísérletét megelőzve 30 métert repült, de az végül a vízbe esett. A kudarc miatt megvonták tőle az állami támogatást, így további próbálkozásokra már nem nyílt módja. Ellenben a Smithsonian Institution a fennmaradt műszaki rajzok alapján 1914-ben elkészíttette a Langley-féle gépet (a feltaláló halála után nyolc évvel), amelyről annak kipróbálása után kiderült, hogy jól repül. Ez gerjesztette azután a fent említett vitát, amelynek 1942-ben az vetett véget, hogy a szóban forgó intézmény végül lemondott az erkölcsi elismerésről.

A technikatörténet e fenti epizódja nekünk, magyaroknak, még külön érdekességgel is szolgál, ugyanis Langley repülŒgépéhez a magyar származású Balzer Márius István készítette a motort, amelynek mintapéldányát ma is féltve őrzik a világ legtekintélyesebb múzeumegyüttesének számító Smithsonian Institutionban. Mindezek ellenére neve szinte teljességgel ismeretlen hazájában, még életútjának, családi körülményeinek a feltárásával is mindmáig adós maradt a magyar tudománytörténet, jóllehet az amerikai szakirodalom egyszer sem mulasztja el kiemelni Balzer István magyar származását. E jeles férfiú emlékének nagyfokú tisztelete és megbecsülése a tengerentúlon többek közt annak is köszönhető hogy ő szerkesztette meg Amerikában a legelső automobilt.
Balzer Márius István 1864-ben született Pesten. Apja kiváló órásmester volt, de technikai talentumának köszönhetően mindenhez értő ezermester hírében állott; 1875-ben hunyt el, s a magára maradt özvegy a mindössze 12 éves Istvánnal kivándorolt az Amerikában élő rokonokhoz.

Balzer Márius István elemi iskoláit New Yorkban fejezte be, majd apja nyomdokait követve beállt órásmester tanoncnak. Már röviddel az iskola elvégzése után elismert szakembernek számított az antik órák és különleges tengerészeti kronométerek javítása és karbantartása terén. Ám a gőzgépek, majd az ebben az időben megjelenő belső égésı motorok legalább annyira vonzották, mint a hajszálrugók mozgatta parányi fogaskerekek meghitt világa, ezért hogy tovább képezze magát, beiratkozott a Cooper Union Technical College műszaki főiskolára, ahol mérnöki diplomát szerzett. Balzer 1894-ben készítette el Amerika első automobilját, amellyel azonmód
végigjárta New York utcáit a járókelők óriási ámulatától kísérve. Ezt a gépkocsit ma féltett kincsként őrzik a washingtoni technikatörténeti Múzeumban. A négykerekű, szilárd csővázból kialakított konstrukciót egy az ülés alá beépített forgóhengeres motor hajtotta. A háromhengeres, léghűtéses benzinmotor fogaskerék-áttétellel a két hátsó kereket forgatta és három sebességfokozattal rendelkezett. Ha Balzer Márius István életében semmi mást nem alkotott volna, akkor is örök iőkre beírja nevét a közlekedéstörténet aranykönyvébe.

Ugyancsak az ő találmányai között jegyzik annak a számlálószerkezetnek az elkészítését, amelynek elvét egészen a közelmúltig alkalmazták a járművek kilométeróráiban. Balzer Márius István 1898-ban került közelebbi kapcsolatba Samuel P. Langleyvel, aki néhány éve már intenzíven munkálkodott egy repülésre alkalmas szerkezet megépítésében. Balzert egy könnyı, de erős repülőmotor
megkonstruálására kérte fel, aki haladéktalanul nekilátott a kísérleteknek. Az autójába beépített forgóhengeres csillagmotor nem bizonyult megfelelőnek, ugyanis az annak kivitelezésében előforduló legkisebb pontatlanság is erős rezgéseket keltett, ami mindenképpen kerülendő a repülőgépek esetében. Emiatt nyugvóhengeres csillagmotort szerkesztett, amelyről bátran elmondható, hogy a világ legjobb repülőmotorjai közé tartozott. A percenként 950 fordulatot végző 52 lóerős motor leginkább a tömegteljesítmény-arányával tűnt ki, ugyanis 1 lóerőre mindössze 2 kilogramm tömeg jutott. Ugyanez az arány például a Wright testvérek repülőmotorjánál lényegesen rosszabb, 8,5 kg/LE volt.

A Balzer-féle motorban a benzinkeverék felrobbanása nagyfeszültségı gyújtással történt, melynek pontos vezérlését egy bütykös tengely biztosította. A kitınő tulajdonságokkal bíró motornak egyedüli gyenge pontját az üzemanyag-levegő keverékének a biztonságos és megfelelő arányú létrehozása jelentette. A hengerfejbe a benzinen keresztül történt a levegő szívása, miáltal az benzingőzzel telítődve áramlott a robbanástérbe. Ez a megoldás sok veszélyt rejtett magában, és csak sajnálhatjuk, hogy Balzer Istvánhoz nem jutott el a karburátor világraszóló szabadalmának a híre, amelyet honfitársai, CSONKA JÁNOS és BÁNKI DONÁT jelentettek be még 1893-ban. Langley repülési kísérleteinek végkimeneteléről már a fentiekben szóltunk, mint láttuk, hajszálon múlott, hogy Balzerral együtt nem kettejüknek jutott a világhír. Érdemeikből ez a tény azonban mit sem von le, a repülés történetében ugyanúgy elismerés illeti meg ezt az úttörő vállalkozást is. Nekünk pedig különösen szívet melengető érzés, hogy a messzi földre szakadt Balzer Márius István is elöl áll az aviatika nagy alakjainak sorában.

forrás: Bödök Zsigmond . arcanum, Széchenyi Könyvtár